Az egykori lengyel bőrgyárosok csapata napjainkban csupán a negyedik vonalban szerénykedik, de fénykorukat a futball hajnalán, a harmincas években élték. Azokban az években annyira jól ment a gárdának, hogy 1931-ben a lengyel bajnoki címet is bezsebelték.

A gárda 1921 őszén, akkor még Lauda Sportklub néven jött létre. A klub első elnöke, Feliks Szczepanik lett és a csapata az akkor létező legalacsonyabb szintről, a C osztályban kezdte meg a bajnoki szereplését. 1924-ben a Polskie Zaklady Garbarskie lett a klub szponzora, aminek következtében felvették a „Garbarnia” nevet és Garbarnia Sportklub néven folytatták tovább a szereplésüket. A nemzeti elit felé az út akkor nyílt meg, mikor egy gazdag mécénás vette át a klub irányítását. A csapat pedig 1924-ben elérte a feljutást a B osztályba. Közben elkezdődött a Barskiej utcában egy új stadion épülni, ami 1926-ban meg is nyitotta a kapuit.

Közben a Garbarnia már az 1927-es szezonjában közel volt ahhoz, hogy osztályt váltson, de a rájátszásban kikapott az MSK Slask Swietochlowic-tól (ez a klub 2023-ban úgy döntött, hogy távozik a profi futballból és csak utánpótlás csapatokat indít). A krakkói csapat játékosai a meccs vége előtt elhagyták a pályát, hogy így tiltakozzanak a véleményük szerint elfogult játékvezetés ellen. Végül sétálással büntették a klubot. Egy évvel később a gárda az alapszakaszt és az osztályozót is behúzta, és feljutott az élvonalba.

Az 1929-es csapat

Újoncként rögtön nagyot dobbantva, az első helyen futottak be a szezon végén, de végül nem ők nyerték meg a lengyel bajnoki címet, mivel azt a főriválisuk, a Warta Poznan kapta meg. Azt követően, hogy a Lengyel Labdarúgó Szövetség úgy döntött, hogy a Klub Turystów Lódz (1932-ben szűntek meg) elleni elvesztett meccset a Warta-nak ítéli, mivel a Lódz-nál egy illetéktelen játékos is volt a csapatban, ezért a győzelmet érő (akkor még) 2 pontot a Warta kapta, amely így megelőzte a Garbarnia-t és övék lett a bajnoki arany.

A következő szezonban a 12 csapatos bajnokságban csupán a hatodik helyen futottak be – ironikus módon megint a Warta mögött, de a következő, 1931-es szezonban már elérték az első helyet, amely máig a klub legnagyobb sikerét jelentette. Az osztrák Karl Jiszda (1899-1963) még az előző szezonban került a csapat élére, akinek ez volt az első klubja edzőként. A siker után Karl hazaigazolt a Florisdorfer AC-hez. Ez volt a csapat, amelyben a játékos karrierje nagy részét töltötte.

Az 1931-es csapat

A jó eredménynek hála több játékos is eljutott a Lengyel válogatottig, de a legtöbbet a Garbarnia egykori balszélsője, Karol Pazurek (1905-1945) játszott, aki 16 válogatott meccsen 4 gólt szerzett. Az edző távozása után a gárda lejtmenetbe kezdett, amely előbb 10. helyen végzett, majd a következő szezonban a kiesés elleni osztályozón kellett kivívniuk a bennmaradást, amit végül sikeresen abszolváltak. Ez követően a gárda összeszedte magát és 1934-ben már a negyedik helyen futottak be, de ezt követte egy hetedik, egy negyedik, majd 1937-ben a kilencedik hely. Utóbbi kiesést jelentett, de egy évvel később hiába jutottak fel, a második világháború az országot is elérte.

Az egykori bajnoki cím mellé 1945-ben sikerült egy újabb trófeát bezsebelniük. A május 27-én rendezett Krakkói Kerületi Labdarúgó Szövetség Játékvezetői Osztályának kupadöntőjében a Cracovia-t verték 4:2-re úgy, hogy 15 000 néző előtt Rakoczy és Ignaczak is duplázni tudott a barna-fehérek színeiben.

Ezt követően 1946-tól próbált a lengyel élvonal talpra állni, amelyben a Garbarnia is szerepelt, de 1956-ban az utolsó 12. helyen futottak csak be, ami kiesést jelentett és a csapat az óta sem szerepelt az élvonalba. 1958-ban a harmadik ligába estek vissza, ahol több mint 30 éve szerepeltek utoljára. Onnan ugyan visszajutottak, de az élvonal már nem volt számukra elérhető távolságra.

Pazurek támadja a kapust.

1973. februárjában a krakkói hatóságok döntése alapján megkezdődött a Barskiej utcai stadion lebontása. Ugyan a városi hatóságok kártérítést hirdettek, de a klub csak 1990-ben kapott saját stadiont. Addig a barna-fehéreknek más-más krakkói pályán kellett szerepelniük. 1974-ben a második vonaltól is búcsúzni kényszerültek, és egészen 1995-ig a harmadik vonalban vitézkedtek. Ekkor bár kiestek, de egyből visszajutottak, hogy két évvel később ismét a negyedik vonalba kerülhessenek. 2011-ig kellett várni, mire újra a harmadik vonalba kerültek, de három szezon után ismét búcsúztak és a visszajutást csak 2017-ben tudták abszolválni, de tavaly kiestek onnan és most újra a negyedik vonalban kell helytállniuk.

A mindössze 37 éves, Marcin Pluta által irányított gárda elsősorban az egykori zsolnai neveléstől, Michal Klec-től várja a gólokat (csupán kölcsönbe szerepel itt), aki anno a szlovák U21-es válogatottban is megfordult. Közben 2022 nyarán a gárda eladási rekordot döntött azzal, hogy a klubnevelésüket, az egykori lengyel U18-as, jelenleg 24 éves támadót, Michal Feliks-et mindössze 21 000€-ért adták el a szintén lengyel Radomiak-nak. Ezen a nyáron is szereztek némi bevételt (a harmadik legnagyobb eladást jelentette!) azzal, hogy Wojciech Slomka-t mindössze 7000€-ért lepasszolták a Radunia Stezyca-nak. 

A szinte mindig lengyelekre építő gárdában itt-ott azért megfordult pár külföldi. Érdemes kiemelni például a  Zólyombreznó (Podbrezová szlovákul - a szlovák élvonalban szerepelnek) jelenlegi 23 éves gólfelelősét, Mark Assinor-t, aki 2023 tavaszán játszott itt kölcsönbe és 13 meccsen 6 gólt szerzett. Jelenleg ő a szlovák csapat elsőszámú gólfelelőse. Rajta kívül Donatas Nakrosius-t meg azért lehet érdemes megemlíteni, mert 107 meccsen 4 gólt szerezve vonult be a klub történelmével, mint az a külföldi játékos, aki a legtöbbet játszotta a csapat színeiben. Az egykori litván U21-es középhátvéd jelenleg is aktív. A 32 éves játékos ezen a nyáron hagyta el a csapatot három és fél évnyi szolgálat után a szintén lengyel Podhale Nowy Targ kedvéért.

Facebook: ITT

Tabella: ITT