Garamnémetfalvának egy egyszerű falusi futballcsapata volt, amelynek az aranykora az 1990-es években következett be.

A Besztercebánya és Breznóbánya között elterülő Garamnémetfalva (szlovákul Nemecká) a legutóbbi népszámlálás szerint 1730 lakossal rendelkezik és mindössze 2 ember vallotta magát magyarnak. A sokáig csak megyei csapatként működő gárda élete akkor vett nagy fordulatot, mikor az olaj- és kenőanyagok gyártásával foglalkozó Petrochema cég lett a főszponzor. Természetesen ez névváltoztatással is járt és az együttes SK Petrochema Dubová néven folytatta.

Mikor Szlovákia 1993-ban megalakult, a csapat már az ötödik vonalban vitézkedett és csupán a negyedik helyen futottak be, de így is feljebb léphettek. 1996 nyarától pedig a negyedik vonalban a második helyet csípték el, ami szintén feljutást ért. Ahogy a klub egyre jobban lépkedett felfelé, úgy változott meg a keret összetétele. Eleinte a falu lakói közül kerültek ki a játékosok, később már a környező községek, illetve a Besztercebánya (akkori nevén Dukla Banská Bystrica) parkolópályára tett fiataljai is erősítették a csapatot.

„Öt egymást követő évben a körzeti versenyből feljutottunk a harmadik ligába. Minden évben kiegészítettük és változtattunk a csapatot, hogy az élmezőnyben játszhassunk.”

– emlékezett vissza Pavol Babka, a csapat akkori vezetője.

Az idegen légiósokra sosem adó klubnál olyan játékosok fordultak meg a teljesség igénye nélkül, mint például:

• Roman Strba: Fénykorában a Kassát (1.FC Kosice) erősítette.
• Richard Zajac: Az egykori kapus itt mutatkozott be 1999-ben. Kölcsönbe szerepelt a Besztebányaiaktól, ahol később 141 felnőtt bajnokin védhetett. A légióskodást is kipróbálta 2010-től, amikor is öt évig a lengyel Podbeskidzie-ben szerepelt. Jelenleg a lengyel Agárda második csapatának kapusait edzeti.
• Jaroslav Kamensky: a Bohemians Prága színeiben is szerepelt.

Amikor 1996-ban a negyedik vonalból is felkerültek, a harmadosztály Közép csoportjában előbb a tizedik, majd az ötödik helyen futottak be. Ezt követte zsinórban a háromszor elért második hely. Így érkeztünk el a 2001/02-es szezonhoz, amikor is a 16 csapatos bajnokságban az első helyen futottak be 63 ponttal. Mindössze 5 ponttal előzték meg a második, napjainkban már megszűnt TJ SK Kremnickát (2017-ben beleolvadtak a Besztercebányába).

A csapatot 2000-től egy bizonyos Ivan Galád irányította, aki 2002-ben távozott, hogy később a szintén elsüllyedt Nyitra (róluk már volt szó), a Szlovák U21-es csapat és a Rózsahegy kispadjára is leülhessen. Legutóbb az Aranyosmaróti (Zlaté Moravce) csapatot tartotta bent az élvonalba, de előtte a Nyitrával és a Trencsénnel is hasonló feladatot kellett megoldania. Galád távozása után Viliam Ilko vette át a csapatot, aki a bajnoki címet követően távozott.

Ivan Galád később a Szlovák U21.et is irányíthatta

A másodosztályba jutott gárdát a nyár végén a diószegi származású (Galánta melletti település) Molnár László (Hivatalos nevén: Ladislav Molnár) vette át. Az egykori egyszeres csehszlovák kapus az előző szezonban a Szenc csapatával megnyerte a Szlovák Kupát – ők lettek a második másodosztályú csapat az országban, akiknek ez sikerült. Persze azt hozzá kell tenni, hogy a vezetőedző akkor érkezett a gárda élére, mikor az elődöntő várt a csapatra.

A kupagyőzelem után László az Újpest vezetőedzője lett, de mivel akkor még nem rendelkezett olyan A licences edzői képesítéssel, amit Magyarországon elfogadtak volna, így papíron a gárda kapusedzője volt. Sokáig azonban nem húzta a lila-fehéreknél, mivel hét fordulót követően csak az ötödik helyen álltak, ezért a menesztés sorsára jutott. Ezt követően került a Garamnémetfalva élére.

Molnár az újonc csapattal nemcsak, hogy a klubrekordot jelentő hetedik helyet érte el (a DAC előtt végeztek egy ponttal, akiket hazai pályán legyőztek: KATTINTS), de a Szlovák Kupában egészen az elődöntőig jutottak, ahol a későbbi győztes (és az oldal által már említett ) puhóiak idegenben lőtt góllal továbbjutottak. Gyakorlatilag ez volt a vég kezdete a klub számára. A Puhóiak a követő évben a Barcelona ellen léptek pályára, míg a kis falucskára a második vonal helyett a negyedosztály várt.

„A gyár már nem támogatott minket, ezért a negyedik ligába jelentkeztünk át. A tulajdonosok már nem voltak ilyen kapcsolatban a sportággal, ezért kezdetét vette a hanyatlás. A futball mellett a röplabda is visszaesett.”

A gyár területén napjainkban több ott működő kisebb cég létezik és a kormány jelenleg azon fáradozik, hogy az olajfeldolgozó után hátrahagyott maradványokat felszámolja, ezzel is csökkentve az ökológiai lábnyomot. 2005-ben a klub megmaradt része beleolvadt a helyi FK SOKOL Nemeckába, amely 2021-től megszűntette a működését.

„Pénz nélkül nem lehet sportolni. Egyrészt kár volt, másrészt megértem. Pénzt adni a sportnak falusi szinten olyan, mintha a patakba dobnánk. Kirabolod a családodat. Talán csak néhány olyan nagy klub, mint a Zsolna tud pénzt keresni Szlovákiában a sportból.”

– vélekedett Pavol Babka.

A főépület sok korabeli képpel együtt leégett. A pálya benőtt, a lelátókat leszerelték. Ma kecskék és birkák legelnek az egykori másodosztályú pályán. Mellette egy elhagyatott állapotú kórház található, amely a Petrochema gyár egykori dolgozóit szolgálta ki.