A Naval csapata hosszú utat tett meg azért, hogy végül 2005-ben, történelmük során először feljussanak a portugál élvonalba. Az írást ezúttal is a Luzofoci Facebook oldala támogatta (KATTINTS).

A portugáliai Figueira da Foz városában, 1893. május 1-én alapították meg az Associação Naval 1° de Maio névre hallgató klubot. Nem csak az alapítás dátuma miatt szerepelt a zöld-fehér színekben játszó egylet nevében a munka ünnepét jelentő május elseje, ugyanis a gárda gyökerei a közkedvelt üdülőváros munkásosztályához nyúltak vissza. Kezdetben, mivel tengerészeti egyesületnek indult, a klub az evezésben és a többi vízi sportban próbált meg kiemelkedőt nyújtani, de idővel másféle szakágak felé is nyitott – köztük a labdarúgás felé –, hogy tagjainak a sportolás és a szabadidős tevékenységek minél szélesebb skáláját biztosítsa. A labdarúgásban hosszú évtizedekig a másod- és a harmadosztály között ingáztak. A fordulat végül az ezredforduló után következett be.

Először a 2002/03-as szezonban hallatott magáról a Naval, amikor a Portugál Kupában (Taça de Portugal) egyetlen másodosztályú csapatként egészen az elődöntőig jutott, de ott a későbbi győztes Porto otthonában 2:0-ra kikaptak.

Az alábbi érdekességek történtek az akkori kupaszezonban:

⦁ A Naval a kupameccsek során az élvonalbeli Bragát, majd a címvédő Sportingot is búcsúztatta. Előbbit büntetőkkel, utóbbit idegenben ejtették ki.

⦁ Az elődöntőben Derlei és Deco szerzett gólt a Naval ellen. Előbbi a döntőben győztes gólt szerzett, utóbbinak a Portón keresztül vezetett az útja később a Barcelonához, a Chelsea-hez és a Fluminenséhez.

⦁ A Sporting ellen gólt szerző francia támadónak, David Costénak ez volt az egyetlen gólja a Portugál Kupában.

⦁ A Braga középhátvédje, a brazil Odair a Naval ellen négy perc alatt a kiállítás sorsára jutott. Először a 70. percben kapott sárga lapot, majd a másikat négy perccel később.

⦁ A Porto kispadján José Mourinho ült, a Sportingot pedig Bölöni László irányította.

⦁ A Sporting–Naval meccsen (0:1) a hazaiak között pályára lépett Cristiano Ronaldo is.

A kupamenetelés mellett a bajnokságban is jól teljesítettek, ugyanis a negyedik helyen végeztek. Akkor az első három helyezett jutott fel az élvonalba. A zöld-fehér gárdát csupán két pont választotta el ettől. Ezt követően jött egy hetedik hely, majd a 2004/05-ös szezonban végre az áttörés is sikerült azzal, hogy a második helyen futottak be. A feljutást követően a mindig szerény költségvetésű „tengerészeknek” nem is lehetett más céljuk, mint a bennmaradás kivívása és az elkövetkezendő szezonokban ezt azzal biztosították be, hogy a tizenegyedik, tizenkettedik, vagy a tizenharmadik hely valamelyikén végeztek.

A 2009/10-es szezonban a klubtörténet legjobb eredményét elérve a nyolcadik helyen végeztek a Primeira Ligában. A klubot 2001 óta szolgáló jobbhátvéd, Carlitos ekkor már csapatkapitánnyá volt előléptetve, a kispadon pedig szeptember 12-től a sok csapatnál sokat látott Augusto Inácio foglalt helyet, aki játékosként csak a Sporting (1974-1982) és a Porto mezét (1982-1989) viselte, valamint 25-szörös portugál válogatottnak mondhatta magát. Vezetőedzőként 2000-ben a Sportinggal bajnok lett, 2006-ban pedig a Beira-Marral megnyerte a másodosztályt.

Augusto Inácio

Inációval ismét kupamenetelésbe kezdett a gárda és megint az elődöntőig jutottak. Ezúttal elkerülték a Portót, viszont az akkor másodosztályú Chaves ellen oda-vissza kikaptak. A döntőt egyébként ekkor is a Porto nyerte meg. A kupabúcsút követően még volt hátra pár forduló a bajnokságban, ahol például a Sportingot idegenben 1:0-ra legyőzték.

A szezon után kérdésessé vált Inácio sorsa, ugyanis a mester kinevezésekor csak az idény végéig írt alá. Ahogyan azt addigi karrieríve alapján borítékolni lehetett, nem hosszabbított. Távozását a „leküzdhetetlen ellentétek” indokolták. A távozó edző nem volt hajlandó bővebben kifejteni, mit is kell ezalatt érteni, de leszögezte, hogy azok nem a pénzügyi kérdésekre vezethetők vissza. Mindenesetre hátat fordított a José Bento Pessoa Stadionnak, hét évvel később pedig egy másik feltörekvő kiscsapattal tett csodát: 2017-ben megnyerte a ligakupát a Moreirensével…

Ugyanezen a nyáron a csapat másfél millió euróért eladta a Genoának a védelem oszlopát, a brazil Diego Ângelót, aki ugyan öt évre írt alá, az olaszok nem sokkal később mégis fel akarták mondani a szerződést, mivel akkortájt a Serie A irányítói elfogadták azt a szabályt, mely szerint egyetlen Európai Unión kívüli játékosa lehet a kluboknak, a Grifone keretében pedig már ott volt mellette a grúz Kaha Kaladze, a szerb Nenad Tomovics és az argentin-mexikói Mauro Boselli. Végül az olaszoknak fizetniük kellett, viszont a brazil bekket még ugyanabban az átigazolási időszakban kölcsönadták a török Eskişehirspornak, vételi opcióval.

Diego Ángelo

Egyébiránt nem véletlenül hozhatták fel az újságírók a pénzügyi gondokat a távozó Inációnak, mivel a Naval még a 2007/08-as szezonban szerződtetett két brazilt, akiknek „elfelejtette” kifizetni a vételárát. Az egyik a Coritibától érkezett Rodrigo Café, a másik a Palmeirastól megszerzett Felipe Brochieri volt, bár egyikük sem alkotott maradandót a csapat színeiben. Rövid időn belül távoztak is mindketten, sőt, hamarosan érdemi labdarúgó-karrierjüknek is befellegzett.

A kiesést követően tovább romlott a klub gazdasági helyzete, ami csak egyet jelenthetett: süllyedést – eredendően tengerészeti klubról lévén szó, jelen esetben ez amúgy elég stílszerű megfogalmazás… Ugyan a másodosztályban elsőre még sikerült egy negyedik helyet összehozniuk, ám ezt követően már nem volt megállás a lejtőn és a következő, 2012/13-as szezonban a tartozások miatt levont 12 pont után visszaléptek a bajnokságból. A következő három évben még a harmadosztályban próbáltak életben maradni, azonban 2017 szeptemberében felszámolták a csapatot. Ezt követően az egyesületet Associação Naval 1893 néven alapították újra, majd a coimbrai kerületi bajnokságban kezdett ismét játszani. Jelenleg is onnan próbálnak feljebb lépkedni.

Tabella: KATTINTS

Facebook: KATTINTS