Tiraszpol legöregebb klubja a kilencvenes évek közepétől kóstolhatott bele az európai porondra, de ott évekkel később egy negatív rekordot is megdöntött.

Az SC Tiligul-Tiras Tiraspol 1938-ban jött létre Tiraszpolban, a mai Moldáviában, pontosabban Transznisztriában. Ez volt az első ilyen típusú szervezet az államban, a Dnyeszteren túl. 1938-ban már a Szovjetunió Kupában és az Ukrán SSR Kupában is szerepelhettek, 1946-ban pedig már a Moldvai SSR bajnokságban is elindulhattak, ahol az első alcsoport harmadik helyét csípték el. Az áttörésre a következő években került sor. 1949-ban a második helyen, 1956-ban pedig az első helyen végeztek, ami az első bajnoki címüket jelentette.

A következő évben a Moldvai SSR kupában meneteltek, és egészen a döntőig jutottak. Azonban 1963-ban átszervezték a bajnokságot, de ekkora már olyannyira legyengültek az eredmények, hogy végül 1966-ban nem kaptak jogot a Szovjetunió bajnokságában való profi játékra. Ez végül a klub feloszlását eredményezte. Ugyanakkor 1965-ben már két másik klub is volt Tiraszpolban.

Az Energhia Tiraspol és a Temp Tiraspol, amelyek megnyerték a Moldvai bajnokságot, illetve a második helyen végeztek. Az Energhiát választották a város vezető klubjának a (jog) utódjaként. A következő évben a Moldvai SSR bajnokság harmadik helyét érték el, majd 1967-ben már a jogot is megkapta a klub a Szovjet bajnokság B osztályába. Mielőtt a Szovjetunió felbomlott volna, a csapat az elsőosztályban is betekintést nyerhetett, sőt, addigra már négyszeres bajnoknak is vallhatta magát (1956,1965,1987,1989).

Miután Moldova elnyerte függetlenségét, a csapat pont feljutó helyen végzett, de így sem járt rosszul, hiszen ezzel az újonnan létrejött hazai bajnokság élvonalában debütálhatott. Az 1992-es szezonban ugyan az alapszakaszt megnyerték, de a bajnoki címet már nem sikerült. A Dnyeszteren túli háború miatt a rájátszást megtagadták, így a Zimbriu Chisinau kapta meg a bajnoki aranyat. Ezzel a csapattal harcolt a bajnoki címért a Tiraspol a következő években. Közben a Moldáv kupát zsinórban háromszor, 1993-ban, 1994-ben és 1995-ben is megnyerték. A keret elsőszámú gólfelelőse az a Vladimir Cosse lett, aki 1992-től 1999-ig szerepelt itt a csapatban. 193 bajnoki meccsen 131 gólt szerzett, és kilencszer a moldáv válogatottban is szerepelhetett, ráadásul többször is ő lett a bajnokság gólkirálya.

Cosse

Bár a bajnoki címet nem sikerült szerezniük a Zimbriu mellett, de az 1994/95-ös szezonban az UEFA kupában debütálhattak, de ott a ciprusi AC Omonia kettős győzelemmel, már az első körben megállította a csapatot. Ez a tendencia a kilencvenes évek végéig fennállt:

• Az 1995/96-os szezonban az FC Sion ellen: a hazai 0:0 után Svájcban 3:2-re kaptak ki. Érdekesség, hogy a félidőben 3:0-s hátrányban vonultak az öltözőbe.
• Az 1996/97-es szezonban a fehérorosz Dinamo-93 Minszk (róluk már volt szó) hazai pályán 3:1-re győzött, végül 4:2-es összesítéssel tovább is jutottak.
• Az 1997/98-as szezonban a szintén svájci Neuchátel Xamax 7 gólt vágott hazai pályán, végül 10:1-es összesítéssel léptek tovább a gárdán.
• Az 1998/99-es szezonban az Anderlecht oda-vissza győzni tudott, végül 6:0-val léptek tovább a belgák.
• 1999-ben: A Polonia Warsaw ellen idegenben 4:0-ra kikaptak, míg hazai pályán csak döntetleneztek. Ez már Intertoto kupa meccs volt.

Amikor az ötödik európai selejtezőjében is kizúgott a csapat, akkor beállítottak egy rekordot: úgy játszottak le 10 meccset, hogy egyet sem tudtak megnyerni. Végül a 12 meccses nyeretlen rekordert, a luxemburgi FC Etzella Ettelbruck-ot ugyan beérték, de leelőzni már nem tudták, mivel a 2001-es UEFA Intertoto kupában a tizenharmadik európai meccsükön, oda-vissza legyőzték az északír Cliftonville FC-t, majd jöhetett a Tatabánya (szintén voltak említve a blogon) a második körben. Külön érdekesség, hogy mindkét észak-írek elleni meccsen be talált a csapat nevelése, a későbbi 41-szeres moldáv válogatott, illetve Szpartak Moszkva játékos, Serghei Covalciuc.

Covalciuc akcióban a válogatott mezében

A bányász csapat ellen ugyan elsőre egy döntetlennel zártak (KATTINTS), de Magyarországon egy 4:0-s pofonba szaladtak bele, így (KATTINTS), egy időre búcsúzni kényszerültek Európától. Még abban a bajnoki évadban a Moldáv kupa elődöntőig is eljutottak, de a Nistru Otaci ellen összesítve 10:1-el maradtak alul. A nagy menetelésnek meglett az ára. A nyolccsapatos bajnokságban ugyan az utolsó helyet elkerülték (ott a Happy End Camenca végzett, de róluk majd máskor lesz említve az oldalon), de az utolsó előtti helyezés bennmaradási osztályozót jelentett, amit elbuktak a Politehnica Chisinau ellen. Ekkor már a Sheriff Tiraspol volt az a csapat, amely a Zimbriu-val versenyzett a bajnoki címért.

Elsőre sikerült visszajutniuk az élvonalba, de ekkor már nem igazán tudtak beleszólni a bajnoki címért folyó küzdelembe. 2005-ben még a kupa elődöntőig eljutottak, de ott ismét a Nistru – ezúttal a hosszabbításban – tréfálta meg a gárdát. Mivel a Nistru és a Dacia jutott be a döntőbe (előbbi meg is nyerte), így a tiraszpoliak is elindulhattak az Intertoto kupában, ahol a lengyel Pogon Szczecin oda-vissza legyőzte őket és 9:2-es összesítéssel magabiztosan továbbment. Ez volt az utolsó európai szereplése a gárdának, amely 2009 nyarán megszűnt létezni a pénzügyi gondjai miatt.

Egy hónappal később, miután a csapat visszalépett a bajnokságtól (nem tudták biztosítani a szükséges pénzügyi forrásokat), egy másik moldovai klub, az Olimpia Bielce vezetősége úgy döntött, hogy a Tiligul korábbi vezetésének ajánlatot tesznek a klub nevéért. Az ajánlat a következőképpen nézett ki: Megtartja a gárda a nevet, amelyet a B csapat örököl. Továbbá adják bérbe a klub bázisát és cserébe az adósságok 20%-át átvállalják. Az ajánlatot végül elfogadták, de 2014-től a klub egy másik moldovai csapathoz, az FC Zaria Baltihez került a jog, amelynek szintén a gárda tartalékcsapataként funkcionál.