A Rot-Weiss Essen azzal, hogy 1955-ben az élvonal bajnoka lett, az első német csapatként debütálhattak a Bajnokok Ligája elődjének számító Európa Kupában. De napjainkban a BL szereplés csak egy nagyon távoli álom a klubnál.

A klub 1907. február. 1-én, SV Vogelheim néven alakult azt követően, hogy két kisebb csapat, az SC Preussen és a Deutsche Eiche egyesült. 1910-ben a Vogelheim megállapodást kötött a Turnerbund Bergeborbeck-kel, amely lehetővé tette, hogy futballcsapatot alakítsanak ki. A labdarúgók 1913-ban távoztak, hogy megalapítsák saját klubjukat, de az első világháború után már más névre, Spiel und Sport 1912-re váltottak. Azonban 1923-ben ismét a Turnerbund Bergeborbeck-hez fordultak, hogy létrehozzák a Rot-Weiss Essen-t.

Ezerkilencszázharmincnyolcban az Essen az élvonalat jelentő Gauliga Niederrhein-ba került fel, amelyet 1933-ben a Harmadik Birodalom szervezett újjá. 1943-ban már a BV Altenessen-nel játszottak egyesített háborús csapatként. A következő szezonban a BVB Essen is csatlakozott a klubhoz, de mindössze egy meccset játszottak, mivel a második világháború utolérte az országot.

A második világháborút követően elég volt pár év, hogy 1948-ban ismét az élvonalra készülhessenek. A gárda az Oberliga Nyugati csoportjába került, ahol évekig a felsőházat ostromolták. Az 1951/52-es szezonban az első helyen végeztek, ami azt jelentette, hogy a bajnoki 2. csoportba kerülnek, ahol a két csoportgyőztes kerül a döntőbe. Az Essen csak a második lett a Stuttgart mögött. De ez nem törte meg a csapatot, és 1953-ban bejutottak a Német Kupa döntőjében, ahol az Alemannia Aachen-t (róluk már volt szó a blogon) verték meg 37 000 néző előtt, 2:1-re.

Az 1954/55-ös szezonban is megnyerték a nyugati csoportot, de ekkor már megnyerték a bajnoki csoportot is, és várt rájuk a döntő, ahol a Kaiserslautern (róluk is volt szó) ellen úgy nyertek 4:3-ra, hogy Franz Islacker triplázott. Érdekesség, hogy Franz az 1953-as Kupadöntőn is betalált. Az Essen kispadján az egykori Schalke játékos, Fritz Szepan ült, aki a következő, 1955/56-os szezon végén, amikor csak az ötödik helyet csípték el távozott, hogy évekkel később egy rövid ideig a Schalke elnöke lehessen. 1961-ben a kiesés is beköszöntött és öt évbe telt, mire visszajutottak, az akkor már Bundesliga néven szereplő elsőosztályba.

Először csak 1 szezont, majd kétévnyi másodosztály után két évet, végül egy újabb kétévnyi másodosztály után már négy évet töltöttek az élvonalba, ahol az 1975/76-os szezonban a klubrekordot jelentő 8. helyen végeztek, és csak a rosszabb gólkülönbség miatt csúsztak le az UEFA kupáról.

A klubrekordot egy utolsó hely váltotta fel, és a piros-fehérek akkor szerepelhettek utoljára az élvonalba, ugyanis a kiesésüket követően egy stabil másodosztályú csapattá váltak. Ugyan 1984-ben búcsúzni kényszerültek innen is, de két évvel később visszajutottak. Öt évig bírták a második vonalba, majd várhatott rájuk az amatőr harmadik vonal, ahonnan két év kellett a visszakapaszkodáshoz. Az 1993/94-es szezonban, amikor épp újoncok volt a Bundesliga 2-ben, a Német Kupában a döntőig meneteltek, amit ezúttal már elbuktak az Otto Rehhagel féle Werder Bremen ellen.

Ezt követően már csak háromszor, az 1996/97-es, a 2004/05-ös és a 2006/07-es szezonban szerepeltek a második vonalban. Utóbbi kiesést követően a harmadosztálytól is búcsúzniuk kellett egy év után, de két évvel később, 2010-ben az ötödik vonalig csúsztak le. Innen próbáltak visszaevickélni. 2011. májusában a gárda hitelezői az esseni kerületi bíróság által összehívott hitelezői értekezleten jóváhagyták a fizetésképtelenségi felszámolói tervet, amit június végén hivatalosan is megszüntettek. A klub adósságmentes lett, de a hitelezők követeléseinek csak a 6-13%-át kapták meg. 2011-ben megnyerték az ötödosztályt, de a negyedosztályból csak 2022 nyarán bírtak feljutni.

Végezetül íme azok a magyar játékosok, akik egykor megfordultak a csapatnál: