A futball hajnalán a Pro Vercelli hat éven belül ötször is Olaszország csúcsára ért, de később még további két alkalommal nyerte meg az olasz élvonalat. A legutóbbi szezonban azonban már csak éppen, hogy elkerülte a harmadosztályban a kiesési osztályozót.

Vercelli Olaszország északi részén található, Milánó és Torino között, félúton. Körülbelül 46 000 lakosa lehet a kis városkának, ahol a hideg tél, valamint a csapadékos tavasz és ősz miatt főleg rizst termelnek. Itt alakult meg először 1892-ben a egyesület tornaszakosztálya, majd 1903-ban a futballszakosztálya is létrejött. A játékosok fehér felsőben és fekete nadrágban léptek pályára. Ez a szín összetétel a mai napig elkíséri a gárdát. A labdarúgó szakosztály megalakulásakor már javában tartott az Olasz élvonalbeli bajnokság, amely 1898-ban indította el első szezonját. Mire 1908-ban először feljutott a Pro Vercelli az élvonalba, addigra a Genoa 6, az AC Milan 3, a Juve pedig 1 bajnoki címmel büszkélkedhetett.

Újoncként rögtön bajnoki címet szereztek, miután a csoportban megelőzték az US Milanese és az Andrea Doria-t, majd a döntőben 3:1-es összesítéssel a Juventus-t. A következő évben a címvédés is összejött, miután 4:2-es összesítéssel legyőzték az US Milanese csapatát. 1910-ben ugyan az Internazionale lett a bajnok, de a Pro Vercelli-vel játszotta a döntő mérkőzést, ahol 10:3-ra nyertek. A következő évben azonban a fehér mezesek behúzták a bajnoki címet, ami azt jelentette, hogy hét éven belül hatszor kerültek szerezték meg az aranyérmet. A csapat gólgyárosa Carlo Rampini volt, aki 99 meccsen 106 gólt szerzett a csapat színeiben 1908 és 1914 között. Carlo mellett a csapat tagja volt a testvére, Alessandro Rampini is, aki 1910-től – egy megszakítást leszámítva – 1926-ig játszott a klubban.

Az 1913-as bajnokcsapat

A bajnoki címről végül a szomszédos Casale csapata taszította le a gárdát 1914-ben, akik a bajnoki döntőben magabiztosan, 9:1-es összesítéssel győzték le a Lazio-t. 1921-ig kellett várni arra, hogy a Pro Vercelli ismét megszerezze a bajnoki aranyat, de ha már megszerezte, a következő szezonban meg is védte azt. Ez volt máig az utolsó bajnoki címük, és innentől kezdve egyre kevésbé tudtak beleszólni a bajnoki aranyért folyó küzdelem. Azonban idővel már inkább a bennmaradásért kellett pályára lépniük.

Amikor 1929-ben az MTK egykori játékosa, Nagy József lett kinevezve a gárda élére, amikor a csapat már alsóházi csapattá vált. Ugyanakkor az ő érdeme, hogy nála debütált a csapatban Silvio Piola, aki később az olasz labdarúgás egyik legnagyobb játékosa lett. Piola 1929-től 1934-ig játszott a gárdában, ahol 127 meccsen 51 gólt szerzett. Ezt követően igazolt a Lazio-hoz, végül pedig ő lett az olasz élvonal legeredményesebb játékosa a maga 364 góljával. Azonban ebből, az 1929-ben Serie A-re keresztelt élvonalban 274 gólt szerzett, ami szintén rekord. Nagy végül három év után távozott a csapat éléről.

Érdekesség, hogy Piola utolsó csapata játékosként a szomszédos Novara volt 1947-től 1954-ig, amely később róla nevezte el a stadionját. Így fordulhatott elő, hogy napjainkban a Pro Vercelli és a Novara stadionját is ugyanúgy hívják.

Amikor Piola 1934 nyarán eligazolt a fehér mezesektől, a gárda a szezon végére ki is zúgott az élvonalból és azóta sem szerepelt ott. Még ugyan a második vonalban egy ideig elvoltak, de 1948-ban onnan is búcsúzni kényszerültek és hosszú évtizedekig az alacsonyabb osztályok küzdelmei várt rájuk. A szurkolóknak 64 évig kellett arra várniuk, hogy a gárda egyáltalán a Serie B-ig jusson. A 2011/12-es szezonban Play-Off-ot érő helyen végeztek, amit végül meg is nyertek.

A B-be visszakerülve úgy estek ki, hogy tavasszal kölcsönvették Filkor Attillát, aki 11 meccsen léphetett pályára a csapat színeiben. A kiesést követően Filkor sem maradhatott, de a fehér mezesek rögtön vissza is jutottak, hogy négy szezon után, 2018 nyarán ismét búcsúzhassanak és azóta is a Serie C-ben kínlódjanak.

Tabella: ITT