A Benevento Calcio felívelése akkor kezdődött el, amikor a 2010-es évek közepén a harmadik vonalból indulva kétszer is elérték a Serie A-t. Utóbbi esetében az AC Milan egykori támadója, Filippo Inzaghi vezérletével.

A Nápolytól 50-kmre, északkeleti irányba található Benevento-ban, először 1929-ben alapítottak csapatot, amelyet a hosszú évek során többször is (1938-ban, 1962-ban, 1990-ben és 2005-ben) újraalapítottak. Az alacsonyabb osztályokban tengődő klub először az 1945/46-os szezonban léphetett volna fel a Serie B-be, azonban hiába végeztek az első helyen, mivel csak tiszteletbeli résztvevő volt, így csak a harmadosztályba kaptak licencet a következő szezonban.

Amikor a gárda 2005-ben ismét bedőlt, csatlakoztak a Lodo Petrucci-hoz, ami egy közigazgatási eljárás volt az Olasz Labdarúgó Szövetség égisze alatt, ami előírta, hogy ha a helyi polgármester kéri, akkor ugyanabban a városban egy új klub létrejöhet, és egy osztállyal lejjebb kezdheti meg az újjáépítését. Akkor még az olasz futballpiramis így festett: Serie A, Serie B, Serie C1, Serie C2, Serie D és Ecellenza (regionális szint). A klub a C1-ben szerepelt, és ennek köszönhetően a C2-ben újra indulhatott Benevento Calcio néven.

Két sikertelen rájátszás után a 2007/08-as szezonban a csoportjuk első helyén végeztek, ami feljutást jelentett. Ekkor már két éve az egykori kapus, Giovanni Simonelli ült a kispadon, aki nem tartott a csapattal a C1-be, mivel a Sorrento-hoz távozott. Még ebben a szezonban az Olasz Serie C kupáig is eljutottak, de ott a Bassano Virtus simán legyőzte a gárdát.

A következő áttörést 2015 nyara hozta meg. A vezetés ekkor ültette le a kispadra a rutinos Gaetano Auteri-t. A Serie C-t jól ismerő edző a 3-4-3-as hadrendjéről volt ismert, de ez kezdetben – a menedzseri éveire gondolva – nem így volt. A mester az első éveiben a 4-4-2-es rendszert preferálta, de az 1995/96-os szezonban, mikor még a Ragusa kispadján ült, a calabriai Rosarno-hoz készült a csapat. A sok hiányzó miatt az edző úgy döntött, hogy azzal javítsa a játékosok tulajdonságait, ha három játékost tesz előre és hármat hátra. Bár a csapata végül 2:0-ra nyerni tudott, de nem ragadt meg ennél a felállásnál és a 2000-es évek elején egyike volt azoknak a sok olasz edzőnek, akik még ragaszkodtak a 4-4-2-höz. Végül egy másik szicíliai edző, Pasquale Marino lett a „felelős” azért, hogy Auteri végérvényesen a 3-4-3-nál ragadjon.

Auteri

A fordulópont 2002 nyarán következett be, mikor a mester a Crotone kispadjára érkezett. Előtte már az Igea Virtus-al megnyerte a Serie D-t, majd az Avellino-val az előkelő C2-es helyezésének hála a C1-be lettek navigálva. Ezután találta magát Crotone-ba és az előszezonban a Pasquale Marino-féle Foggia várt rájuk. Marino a 3-4-3-as hadrendbe küldte fel a játékosait és a meccs során Auteri meglátta az elrendezésben rejlő lehetőségeket. Bár a meccs 0:0-val ért véget, de napokkal később elkezdte tanulmányozni a vendégek felállását és ekkor vált a 3-4-3-as rendszer a mester elsőszámú rendszerévé. Van is erről egy nyolcperces videó a Youtube-on, ahol Auteri elmagyarázza ezt a döntését.

A Benevento kispadján a bajnoki csoportokban ők szerezték a legtöbb győzelmet (20-at), de a legkevesebb kapott gól (21) és a legjobb gólkülönbség is az övék volt. Öt ponttal meg is előzték a második Foggia-t, akinek a kispadján egy bizonyos Roberto De Zerbi ült. De hiába a feljutás, Auteri a szezon végét követően távozott és pár héttel később aláírt előző csapatához, a Matera-hoz. Simonelli után tehát a második edző, aki a feljutást követően ott hagyta a csapatot.

Még a mester távozása előtt vette át a piros-sárga együttes a Fabbrocini-Pallotta konzurcium, akik az egészségügyben voltak érdekeltek. Auteri a távozásakor megindokolta, hogy sosem az anyagiakat nézte. Ezt támasztja alá, hogy a régi-új klubja ugyanabban a vonalban szerepelt, ahol a szezon végéig a Benevento is játszott. Az új edző, Marco Baroni lett, akivel a lendület nem tört meg és a Serie B Play-Off döntőjén keresztül végül feljutottak az élvonalba.

Az élvonalba került gárda alaposan kicserélte a keretét, főleg a Serie A-ból és B-ből erősítve. Ekkor átigazolási rekordot is döntöttek. Az akkor még csak 19 éves guadeloupe-i hátvédért, Andreaw Gravillon-ért fizettek ki 4 milliót az Inter-nek, de ő vele alaposan befürödtek, ahogy az egész csapat is. Baronival nagyon pocsékul szerepeltek a Serie-A-ban. A zsinórban elszenvedett 10 bajnoki vereség (és a kupából való kiesés) után nem csoda, hogy lapátra került. Helyét (némi ironikus módon) De Zerbi vette át, aki addigra szabadúszó volt. Még a Foggia-nál 2016 nyarán szerződést hosszabbított, de még augusztus összekülönbözött a vezetőkkel, ami a távozását eredményezte. Ezt követően a Palermo-hoz szerződött, hogy ott – mint oly sok menedzser akkor tájt – menesztve legyen és 2016 november végétől az újabb lehetőséget várja.

De Zerbi

Az első pontot csupán december. 3-ikán szerezte meg a gárda. A Gennaro Gattuso vezette AC Milan-t fogadták, és hiába vezettek kétszer is a milánóiak, Alberto Brignoli kapus a 95. percben befejelte a labdát az ellenfél hálójában, ezzel kialakítva a 2:2-es végeredményt. Viszont az áttörés ezután sem következett be és a piros-sárgák mindössze 21 szerzett ponttal (17 pont hiányzott a bennmaradáshoz) simán ki is zúgtak.

A gárdán még az sem segített (noha az eredmények némiképp javultak), hogy a télen több nyári érkezőt is kölcsönadtak, illetve Gravillon-t értékesítették 3.5 millióért a Pescara-nak. Ekkor már az érkezőket inkább a rutinosabb labdarúgók közül válogatták ki. Így került többek között kölcsönbe a csapathoz az Ex-Spurs-os Sandro és a Sampdoria-tól Filip Djuricic. Bacary Sagna-t is leszerződtették, aki fél éve szabadúszó volt, de ekkor is kidobtak egy kis összeget az ablakon – Jean-Claude Billong-ért 2.5 millió a szlovén Maribor-nak.

A kiesését követően De Zerbi távozott, mivel a Sassuolo és a Cagliari is érdeklődött utána. Előbbi ajánlatát még a szezon vége előtt elfogadta, amit közölt is a piros-sárgák tulajdonosával. A Sassuolo-nál eltöltött 3 szezonját követően az ukrán Shakhtar Doneck-hez vezetett az útja, de az orosz-ukrán háború miatt ő is a távozás mellett döntött. Innen vezetett az útja a Brighton-hoz.

Amíg De Zerbi szépen építette a menedzseri karrierjét, addig a másodosztályba süllyedt ex-klubja Cristian Bucchi-t nevezte ki, aki az előző szezonban pont a Sassuolo-nál kezdte meg a bajnoki évadot, de ott 15 meccs után megköszönték a munkáját. Bucchi-val a harmadik helyen végeztek, ami Play-Off-ot ért, de az elődöntőnél tovább nem jutottak. A nyáron a gárda edzője az Empoli-hzo írt alá és helyét az AC Milan egykori támadója, Filippo Inzaghi vette át, akivel eléggé simán, 86 ponttal vissza is jutottak. A feljutást már 6 fordulóval a vége előtt bebiztosították.

A képlet ezúttal is hasonló volt, mint a legutóbbi feljutáskor – sok játékos elengedése, a keret lényeges átalakulása, rutinosabb érkezőkkel. Jött többek között Kamil Gilk a Monaco-tól (3 millióért), meg Gianluca Lapadula a Genoa-tól (4 millióért), de bennmaradni ezúttal sem sikerült. Viszont a 33 megszerzett pont és a 4 pontra lévő bennmaradó 17. hely már jobban nézett ki. A szezon végén nem hosszabbítottak Inzaghi-val, aki napjainkban a Serie A-s Salernitana-t navigálja.

A 2021/22-es bajnokság hasonlóan telt, mint a legutóbbi A-s szezon után – a Play-Off elődöntő jelentette a végállomást. Ezt követően a gárda az utolsó helyen zárt és kizúgott a Serie C-be.

Tabella: KATTINTS