A svájci együttes egy süllyedést már átélt akkor, amikor 2012. januárjában csődöt jelentett, de onnan sikerült visszamászniuk. Most azonban nagyon úgy tűnt, hogy ismét ráülnek arra a bizonyos csúszdára, de végül a bennmaradási osztályozót sikeresen abszolválták.

A Svájc északnyugati részében találtható Neuchatel városában a legelső csapatot már 1893-ban, FC Neuchatel-Rovers néven hozták létre. Az angolos név nem véletlen, ugyanis a városban lévő gyakornoki angol diákokhoz fűződik a megalapítás. Még 1895. április. 07-én ez a gárda csatlakozott 10 másik klubhoz, hogy megalapítsa a Svájci Labdarúgó Szövetséget. Ugyanakkor még abban az évben az angol diákok visszatérnek Nagy-Britanniába, és feloszlatják a Rovers-t. Azonban a helyiek létrehozzák az FC Neuchatel-t, amely az egyetlen franciául beszélő csapat lett a bajnokságban. 1899-ben már az FC Vignoble is létrejött, amely 1906-ban az FC Neuchatel-el egyesülve létrehozták az FC Cantonal Neuchatel-t. A következő években a csapat a svájci élvonalnak számító Serie A-ban egy erős csapatnak számított, majd 1916-ban a BSC Old Boys legyőzésével az első bajnoki címet is megszerezték.

Közben még 1912-ben, szintén Neuchatel-ben létrejött az FC Xamax. A város egyetemi diákjainak az volt a céljuk, hogy egy fiatal csapatot hozzanak létre. Maga a Xamax név Max Abegglen nevéhez köthető, akinek a beceneve és a keresztneve összehúzásából jött létre, aki nem csak a legkisebb, de a legtehetségesebb is volt a csapatban. Saját pályájuk nem igazán volt, és az 1920-as években Abegglen a Lausanne-Sporthoz ment, hogy aztán később a Svájci válogatott szerelését is magára ölthesse. Az anyagi helyzet bizonytalan volt a klubnál, a pálya kérdését sem sikerült és hiába éltek át egy újabb egyesülést, a klub kénytelen volt leállítani a versenyzést. 1953-ban, Roger Facchinetti került a klub élére, akinek komoly ambíciói voltak.

Miután az 1953/54-es szezonban a csapatnak a negyedik ligában kellett indulnia, de azonnal feljutottak a harmadik vonalba, ahol ismét feljutást ünnepelhettek. Az 1954/55-ös szezonban elképesztő számokat produkáltak a második vonalban 139 szerzett és mindössze 9 kapott gól.

Az 1960-as években odajutott a Xamax és az FC Cantonal, hogy egy bajnokságban szerepeltek. 1970. június 16-án, hosszas viták után a két klub úgy döntött, hogy egyesülnek Neuchatel Xamax néven. A tárgyalások közvetítője, Gabriel Monachont nevezték ki a klub első elnökének, míg Roger unokaöccse, Gilbert Facchinetti lett a sportigazgató. Az 1972/73-as szezon végén bajnokként abszolválták a másodosztályt, ami élvonalbeli szereplést jelentett, ahol Az első élvonalbeli szezonjukban a középmezőny és a Svájci kupadöntő is összejött, bár utóbbit végül elbukták az FC Sion ellen.

Az 1975/76-os szezonban a csapat élére Gilbert Gress került, mint játékos-edző, aki felsőházi csapatot formált a gárdából. Gress 1977-ben volt csapatához, a Strasbourg-hoz ment, ahol Ligue 1-es bajnoki címet ünnepelhetett. Még 1979-ben Gilbert Facchinetti a klub elnökévé lépett elő, és két évvel később már újra Gress navigálhatta a csapatot. Apró érdekesség: az 1979-ben francia bajnokságot nyert Gilbert Gress csapatában ott szerepelt a későbbi Francia válogatott szövetségi kapitány, Raymond Domenech, illetve az akkor még középpályásként szereplő Arséne Wenger is.

Gress visszatérése telitalálat volt, akivel a klub sikerkorszaka is elkezdődött. A régi-új edzővel többször is próbálkozhattak az UEFA kupában, és 1982-ben a legjobb nyolc között a Hamburger SV ellen, 1986-ban pedig – szintén a legjobb nyolc között – a Real Madrid ellen ért végett a szereplésük. A Real Madrid egyébként úgy estek ki, hogy hazai pályán 2:0-ra győzni tudtak a királyi gárda ellen. Közben 1987-ben a bajnoki címet is megszerezték, amit a következő évben sikeresen meg is védtek. Abban a két évben a Svájci Szuperkupát is megszerezték.

Gress 1990 nyarán távozott, akit Roy Hodgson követett a kispadon. Vele 1990-ben a Svájci Szuperkupát ismét elhódították, az európai porondon pedig a Celtic-et legyőzve jutottak tovább, ahol újra a Real Madrid-ot kapták. A forgatókönyv ugyanaz volt: hazai pályán legyőzték a királyi gárdát, de összesítve ismét a spanyolok örülhettek. Közben Roy a bajnokságban előbb a harmadik, majd a második helyre irányította a gárdát. Munkájára a Svájci Szövetségnél is felfigyeltek, és elcsábították a válogatott kispadjára. Roy pedig bravúrt végrehajtva kijuttatta a nemzeti gárdát az 1994-es VB-re.

A Xamax 1994-ben újra Gress-ben látta a megoldást, aki a dobogós helyekig irányította a csapatát. Még az 1994/95-ös szezonban Détári Lajos is megfordult itt, aki 38 bajnokin 12 gólt szerzett. 1998-ra már több váratlan vereség is becsúszott, ami a sikerkovács állásába került. Még abban az évben az Inter Milan jelentette a végállomást az UEFA kupában, de ezt követően az 2003/04-es szezonig kellett várni a következő európai mérkőzésre.

A 2002/03-as szezonban a Svájci kupadöntőig is eljutottak, de ugyancsak elbukták azt. 2006-ban pedig az élvonaltól is búcsúzni kényszerültek. 2011-ben ugyan ismét kupadöntőzhettek, de azt is elbukták. 2012. januárjában, mikor már 20 millió feletti adósságot görgettek maguk előtt már nem csak, hogy pontlevonások sújtották a gárdát, de a játékosok bérei és baleset-biztosítási befizetései is csúsztak. Végül a gárdát kizárták a bajnokságból.

Az ötödosztály jelentette az újraindulást, és amikor a koronavírus megjelent, már az élvonalban szerepelhettek. A vírus miatt megszakították a bajnokságot, a csapat pedig a kiesőhelyen állt akkor, így búcsúzni kényszerültek. Napjainkban már a másodosztályban szerepelt a gárda. A legutóbbi szezonban az utolsó helyen zártak, ami bennmaradási osztályozót jelentette. Végül az osztályozót sikeresen abszolválták, így egyelőre megmenekültek a harmadosztálytól. Persze tegyük hozzá, hogy tavasszal a svájci ligákat jól ismerős Uli Forte-t nevezték ki, akivel a nyáron jelentősen átalakították a keretet, és per pillanat vezetik a másodosztályt.