A Fortuna Köln csupán egyszer, 1973-ban jutott fel a német élvonalba, de onnan a szezon végén búcsúzhatott is. Tíz évvel később a Német Kupa döntőjébe is bejutott a csapat, ahol a városi rivális FC Köln várt rájuk, amit végül a helyi ellenfél meg is nyert. Azonban az ezredforduló után a város déli csapata annyira lecsúszott, hogy több évet is az ötödosztályban kellett sínylődnie.

A klub 1948. február 21-én jött létre, három helyi csapat egyesülésével, a Victoria Köln 1911 (1911-1948), a Bayenthaler SV (1920-1948) és a Sparkassen-Verein Köln 1927 jött létre. Egyébként ez nem az a Victoria Köln, amely jelenleg a harmadosztályban szerepel, ugyanis Kölnben két csapat volt akkor, amelyik a „Victoria” nevet használta. Mára azonban csak az 1904-ben létrejött, harmadik ligás Köln használja a „Victoria” nevet, de az ő esetükben a pontos név „Viktoria” és nem „Victoria”. Az egyesült csapatok közül egyértelműen a Victoria Köln volt a legsikeresebb, amely 1941-ben nem csak, hogy megnyerte a Gauliga Köln-Aachen első osztályát, de a következő szezonban a Divízió címet is bezsebelte.

A jobbára csak másodosztályban vitézkedő gárda első komolyabb sikere akkor következett be, amikor a Regionalliga Nyugat csoportjában a második helyen végeztek a Rot-Weis Essen mögött, ami feljutást jelentett. Ekkor még 5 csoport alkotta a második vonalat, ahol az első két helyezetteket két ötös csoportba osztották. Ezekben a két első helyezett mehetett fel a Bundesligába. A Fortuna Köln az első, a Rot-Weis Essen pedig a második csoportot nyerte meg, így ők készülhettek az élvonal küzdelmeire. Az újonc kölniekre egyébként a városi rivális 1. FC Köln is várt a Bundesligában. A Fortuna Köln csapatának nem volt más célja, mint bennmaradni az élvonalban az 1973/74-es szezonban.

Erre az utolsó fordulóig meg is volt az esélyük, azonban a zárókörben a mögöttük lévő Wuppertaler SV (Róluk már volt szó: KATTINTS) 2:2-es döntetlent ért el, míg a kölniek 4:0-s pofonba szaladtak bele a Kickers Offenbach otthonában. Ez az eredmény a Wuppertaler-nek kedvezett, amely így pontazonosságban beérte a kölnieket, de mivel tíz góllal jobb volt a gólkülönbségük, ezért a Fortuna-nak kellett búcsúznia. Az Essen pedig a hetvenes évek végén búcsúzott az élvonaltól.

A kiesést követő években a gárda felsőházi csapattá lépett elő a másodosztályban, amely bár a feljutást célozta meg, de sosem sikerült visszakerülniük az élvonalba. Az 1982/83-as szezonra megszerezték a Hannover gólzsákját, Dieter Schatzschneider-t, de abban az évadban vele sem sikerült elérni a feljutást, a játékos pedig a szezon végén tovább állt, hogy aztán az 1986/87-es szezonra visszatérjen, de akkor már a csapat a kiesés elől menekült. Dieter első Fortuna-s időszakában a gárda menetelni kezdett a Német Kupában, és egészen a döntőig jutott. Ott a városi rivális 1. FC Köln várt rájuk. A meccset hiába játszotta végig Schatzschneider (vagy a középpálya motorja, Johannes Linsen), a döntőt végül a rivális kölni csapat nyerte meg 1:0-ra. Máig ez volt a legjobb eredménye a klubnak, mert innentől kezdve egyre jobban tekinthettek lefelé.

Legközelebb a visszajutáshoz a Fortuna az 1985/86-os szezonban volt, de akkor már Johannes irányította a csapatot. Akkor a harmadik helyen futottak be, ami Play-Off-ot ért a Dortmund ellen. Az első meccsen a kölniek otthon 2:0-ra nyertek, majd az idegenbeli meccsen 3:1-re kikaptak, de ez értelemszerűen a Fortuna-nak kedvezett volna, ugyanis 3:3-as összesítéssel, idegenben lőtt góllal elvileg ők jutottak volna fel, de a német szabályok a döntetlen esetén egy újabb mérkőzésre kötelezték a csapatokat, ami több mint 1 hónappal később lett megrendezve. Azt a meccset viszont a Dortmund 8:0-ra megnyerte, így bennmaradt, a Fortuna Köln-nek pedig ez volt az utolsó puskapora, mert innentől – szép fokozatosan – kezdve lefelé nézegethetett. Linsen meg távozott, hogy aztán 1987-től 1989-ig ismét a gárdát irányíthassa.

A kölniek kapusa, Jacek Jarecki (1958-2002)

Az 1991/92-es szezonban már a kiesés réme fenyegette a gárdát, de mivel a Blau-Weiß 1890 Berlin licencét megvonták (a gárda a nyáron meg is szűnt), így a Fortuna megmenekült, amit az ezredfordulóig meg is becsültek. Közben Johannes 1993-tól 1995-ig ismét a gárdát irányíthatta. 1998 nyarán két játékos érkezett a Ferencvárostól: Hajdú Attila kapus és Dragóner Attila. Előbbinek 12, utóbbinak 43 meccs jutott a csapat színeiben, ráadásul 2 gólt is szerzett. 2000-ben azonban a harmadosztályba süllyedtek és kezdetét vehette a fokozatos lecsúszásuk. A két egykori Fradi játékos is távozott. Hajdú a Vasashoz, Dragóner pedig visszaigazolt a Ferencvároshoz.

„Pár héttel később a klub leigazolta Fradista csapattársamat, Hajdu Attilát, akivel a Ferencvárosnál megszokott családias légkör után rögtön megkaptuk a rideg nyugati profi világot. Egészen más közeget és edzői stílust ismertünk meg, amelyhez kezdetben nagyon nehéz volt alkalmazkodni.

 

Az első hónapok nehézségei után az idő közben megszerzett német nyelvtudásnak hála a közeg befogadóbbá vált, és a Toni Schumachert váltó, játékosként egykori aranycipős, Barcelonát is megjárt Hans Krankl edzői filozófiája is jobban kedvezett mindkettőnk számára. Fantasztikus edzőt és rendkívüli embert ismerhettünk meg a személyében, akivel az idény végére sikerült a középmezőnyben végeznünk.”

A harmadosztályba került gárda két évvel később onnan is búcsúzni kényszerült. Még 2001 nyarán Bozsik Levente is odaigazolt. Az egykori támadó félévet töltött csak ott a csapatnál, amelynek színeiben 15 meccsen lépett pályára.

Majd három évvel később, 2005-ben, mikor már az anyagi gondok is felütötték a fejüket, a negyedosztálytól is búcsúzni kényszerültek. Ezt a búcsút a kényszerűség hozta, ugyanis a Nyugatnémet Labdarúgó Szövetség égisze alá került klub jelezte, a felnőtt csapatot nem tudja tovább versenyeztetni a negyedik vonalban. A klub többi érintett csapata azonban tovább folytatta a versenyzést. Ekkor kezdtek nagy adománygyűjtő akcióba, hogy a gárda által felhalmozott 35 000 €-s összeget összeszedjék. Természetesen a helyi rivális 1. FC Köln is besegített, egy barátságos mérkőzés formájában, amit meg is nyertek 10:0-ra, de mindössze 6350 néző vett részt a találkozón. Az összeg végül össze is jött.

A csapat stadionja

Ahogy ilyenkor lenni szokott, a vezetőségben is cserék voltak, közben a csapat három év után, 2008-ban visszajuthatott volna a negyedik vonalba, de azt nem tudták vállalni. 2008-ban a klub tulajdonosa részben a deinfussballclub.de weboldal vállalkozása lett, akik közben az angliai Ebbsfleet United-et is vitték. 2006-ban pedig Klaus Ulonska lett a klubelnök, aki a 2015-ös haláláig töltötte be ezt a posztot. Klaus egyébként részt vett az 1962-es atlétikai Európa bajnokságon, ahol a 4x100m-eres váltót megnyerte. A gárda végül 2011-ben tért vissza a negyedik vonalba. Ez volt a klub első feljutása 35 év után. 2014-ben már a negyedik vonalat is elhagyták, de a harmadik ligától 2019-ben búcsúzni kényszerültek és az óta is a negyedosztályban ragadtak. A mostani bajnokságban többek között az Aachen, az 1. FC Köln II és a Wuppertaler ellen is meg kell majd mérkőzniük.

Érdekesség: Itt volt kapusedző 2022. novemberétől ez év augusztus 21-éig Alexander Bade, aki előtte Peter Stöger munkáját segítette a Fradinál. Bade a napokban írt alá a szaúdi Al-Ahli-hoz, ahol szintén kapusedző lesz.

Tabella: Kattints