Két év, két kiesés és a Sunderland 50 év után újra a Liga One-ban találta magát. A több sebből vérző két szezon alatt a klub hibát hibára halmozott. A mélyrepülésben közrejátszottak a rossz menedzseri kinevezések (David Moyes, Simon Grayson és Chris Coleman), a tulaj hibái (Ellis Short személyében) és az átigazolási stratégiák is. A zuhanást, majd az ezt követő újraépítkezést a Netflix sem hagyta ki és ’Sunderland Till I Die’ néven két szezonon keresztül végigkísérte a csapatot.

Már a 2015/16-os szezon is pocsékul indult a klub számára. Október elején Dick Advocaat lapátra került a nyeretlen szezonkezdet miatt (5 vereség és 3 döntetlen), de a helyére érkező Sam Allardyce végül megmentette a gárdát. Eléggé stílusosan ünnepelte meg a bennmaradást: https://www.youtube.com/watch?v=caXkn1gzEPU.

Big Sam váltotta Dick Advocaat-ot

Big Sam távozott (Allardyce még sosem esett ki a Premier ligából) és az Angol válogatott kispadjára ült le. A klubvezetés a távozó menedzser helyére David Moyes-t ültette le a kispadra. Sam később elmondta, élete legnehezebb dolga volt, hogy a Sunderland-et benntartsa. Moyes a kinevezése után főleg egykori Manchester United-es és Everton-os játékosaival erősítette meg a keretét. Olyan rutinos, leszállóágban lévő játékosok jöttek, mint Steven Pienaar, vagy Joleon Lescott.

Lescott-nak csak 2 bajnoki meccs jutott.

Moyes a klubhoz hozta az alkoholt nem megvető Darron Gibson-t, a Premier liga szintjéről csak álmodó Victor Anichebe-t és az örök Everton-os cserejátékost, Bryan Oviedo-t is. A leszálló ágú játékosok mellé azért jutott két fiatal (Paddy McNair és Donald Love), kevésbé ismert játékosok kiscoutolása (Didier Ndong, Mika és Papy Djilobodji) és 3 kölcsönvétel (Javier Manquillo, Adnan Januzaj és Jason Denayer). A nem túl acélos érkezők mellett, a távozók még azoknál se voltak komolyabbak. Egyedül Patrick van Aanholt nevét érdemes megemlíteni (csak januárban távozott), akiért 15 milliót rakott le a Crystal Palace.

Moyes kezdője az első fordulóban

A klub az első és a harmadik fordulót leszámítva, végig a kieső zónában élte át az egész szezont. Nem is csoda, hogy a pocsék igazolások és a meg nem lépett, szezon közbeni edzőmenesztés (Moyes csak nyáron lépett le. Lemondott, mert látta, ebből visszajutás nem lesz a Champo-ból), végül sima kiesést hozott. Hogy a kiesés ne legyen elég csapás, a klubtulaj Ellis Short a Premier ligás szezonok alatt, több mint 160 millió angol fontnyi (a hírek szerint 170-190 között is lehetett az összeg) adósságot halmozott fel a különböző személyes és banki tartozások következtében.

Hatalmas baklövés volt Moyes-nak a Sunderland kispadja

A nyarat a Champo-ban megkezdő Sunderland, Simon Grayson személyében megtalálta Moyes utódját. A nyári felkészülést egy tragédia is beárnyékolta, ugyanis elhunyt Jermaine Defoe legjobb barátja és a klub hűséges szurkolója, Bradley Lowery. Eközben Grayson csak június végén ült csak le a kispadra, otthagyva a Preston-t, amin természetesen több Preston-i szurkoló is meglepődött. A menedzser profilja tökéletes beleillett ahhoz, hogy a klub hogyan NE jusson vissza a Premier ligába, ugyanis Simon eddigi legnagyobb sikere (Liga One-os feljutások kivételével) egy 7. helyezés volt a Champo-ban. Mellékesen megjegyezve, hogy a többi másodosztályú szezonjaiban csak a középmezőnyben lődörgött az éppen aktuális csapataival.

Grayson örült a Sunderland-i lehetőségnek. Annak már kevésbé, hogy 4 hónappal később menesztették.

Grayson nem túl fényes Champo-s pályafutásán kívül, még a klub pénzügyi helyzete is a feljutás ellen szólt. Mindent elmond a klubról, hogy 8 kölcsön és 7 végleg szerződtetett játékos érkezett a teljes szezon során (Moyes ezek szerint láthatta, hogy a pénzügyi keret nagyon vékony az újjáépítésre). A legdrágább igazolásukat (Jason Steele és James Vaughan) egyaránt 500 000 – 500 000 angol fontért hajtották végre.

Simon vélhetően nem elemezte ki Moyes átigazolási hibáit és szinte ugyanabban a stílusban (egykori játékosok, rutinos játékosok, Everton-os igazolások) igazolt játékosokat. Közben az előző szezonban, a klubba lelket lehelő Defoe távozott, de azon a nyáron már jóval komolyabb nevek is (Wahbi Khazri, Fabio Borini, Mannone, Pickford, Seb Larsson és Didier Ndong) távoztak végleg vagy kölcsönbe.

Grayson kezdője a Celtic ellen.

A gondok már a felkészülés során megmutatkoztak. Miután a klub hazai pályán kapott egy ötöst a Celtic-től. A csapat játékosa, Darron Gibson olyannyira nem volt elragadtatva, hogy kitálalt a meccs után: „Kiba**ott s*arok vagyunk. Túl sok olyan játékos van a klubba, akiket le se s*arok.” Utalt arra, hogy némelyik játékosok nem tesznek meg mindent a klubért

Az első három fordulót rögtön egy győzelemmel és két döntetlennel indította a gárda. A csapaton látszott, hogy Grabban kölcsönvétele és Aiden McGeady megszerzése jó húzásnak bizonyul, azonban a hirtelen jött jó kezdést nagy pofonok követték, majd a zsinórban elért három döntetlennel se tudtak kilábalni a mélyvízből.

Grabban és McGeady jól megértették egymást a pályán.

Grayson már az utolsó hónapjában érezte, hogy itt nagy bajok vannak. Elmondta, hogy övé a világ legjobb munkája és biztos abban, hogy a gárdát kivezeti a hullámvölgyből. Nem így lett! A Bolton elleni hazai meccset követően Short a meccs után 14 perccel kirúgta Simon-t (18 bajnoki meccs után menesztették). Érdekesség, hogy Dick Advocaat menesztése is egy októberi vízválasztó döntetlen után történt meg. Annyi különbséggel, hogy a hollandnak a West Ham, Simon-nak a Bolton okozta a vesztét. Nem jó ómen októberben ultimátumot adni az éppen aktuális Sunderland menedzsernek…

Grayson és az elődjei győzelmi aránya.

Folytatás következik!