A cikkért köszönet a Werder Bremen magyar oldalának (link).

Egy 16 évesekből álló fiúbanda 1899. február 4-én megalapították a csapat elődjét, az FV Werder Brement. Az egész egy kötélhúzó versenyhez vezethető vissza. A diákcsapat megnyerte a versenyt és a velejáró nyereményt, amely egy futball labda volt. Ennek hatására döntöttek úgy a srácok, hogy megalapítanak egy klubot. A klub az első hivatalos meccsét 1899. szeptember 10-én játszotta a szintén helyi ASC 1898 Bremen ellen, amelyet rögtön egy 1-0-ás sikerrel zártak az ifjú srácok.

Az 1899-es alapítást követő első csapatkép

Egy esztendővel később az együttes részt vett a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) megalapításában, amivel bevéste a nevét a német labdarúgás történelmébe. 1903-ban kvalifikálták magukat a Norddeutscher Fussball Verband (NFV) által rendezett országos bajnokság selejtezőibe, de a továbbjutás ekkor még nem sikerült.

A klub legelső címere. 1905-ben megváltoztatták.

A korai sikerek miatt a klub Bréma kedvenc csapatává nőtte ki magát, így ők lettek az első olyan együttes a városban, akik pénzt szedhettek a mérkőzéseiken és az első olyan brémai klub, akik profi labdarúgóedzőt foglalkoztattak, méghozzá nem mást, mint a magyar Kónya Ferencet. A klub fejlődését jól igazolja, hogy 1930-ban leigazolták első válogatott szintű játékosukat, Matthias Heidemann-t.

Az első válogatott játékos

1933-ban létrehozták (1945-ig ezen a néven futott) az úgynevezett Gauliga elnevezésű „bajnokságot”, amely 16 elsőosztályú divízióból állt. A Werder a Gauliga Niedersachsen csoportba került. A csapat itt érte el első komolyabb sikereit, hiszen 1934-ben, 1936-ban és 1937-ben is megnyerte a saját divízióját és részt vehetett az országos rájátszásban, ahol már jóval kevesebb babér termett a számukra.

A II. Világháború során a Niedersachsen divízió két csoportra bomlott, északi és déli régióra, de az 1944/45-ös szezont a világháború következményeképp két forduló után félbeszakították, és a legtöbb klubhoz hasonlóan a brémai együttest is feloszlatták. A csapatot 1945. november 10-én alakították újra, méghozzá Turn- und Sportverein Werder 1945 Bremen néven, végül 1946. március 25-én visszaszerezték az SV Werder Bremen nevet, így újra a régi fényében tündökölhetett az együttes.

A világháborút követő években Németországban nem engedélyezték a profi sportot, így a játékosoknak másodállást kellett vállalniuk. A brémai focisták nagyrésze a közeli Brinkmann dohánygyárba vállalt munkát, emiatt pedig megkapták a Texas 11 becenevet, amely a cég egyik ismert cigarettamárkája volt akkoriban.

A második világháború és a Bundesliga 1963-as megalapítása között a Hamburger SV mellett a Werder Bremen volt az észak-német régió legsikeresebb csapata. A Bremen fennállása során először az 1960/61-es szezonban hódította el a Német Kupát. A döntőben az 1. FC Kaiserslautern együttesét tudták legyőzni 2-0 arányban Schröder és Jagielski találatával.

Az 1962/63-as szezonban az ősi rivális, Hamburger SV mögött a második helyet szerezték meg az Oberliga északi csoportjában, ezzel pedig sikerült a Bundesliga alapítótagjai közé bekerülniük.

Az első Bundesliga bajnoki címre nem kellett sokat várni, hiszen az új bajnokság második évében, az 1964/65-ös szezonban a zöld-fehérek végeztek a tabella első helyén, megelőzve az előző év győztesét, az 1. FC Kölnt. Ezt követően hullámzó volt a csapat teljesítménye és az 1967/68-as szezonban mindössze 3 ponttal maradtak le a bajnok 1. FC Nürnberg csapatától. Ezután viszont hosszú évekig az alsóházi régióba költözött az együttes, nem tudtak igazán nagy eredményeket elérni, szenvedtek, folyamatosan a kiesés elől menekültek.

Ha nem is a sikerei révén, de történelmi pillanatnak voltak részesei a brémai futballisták 1971. áprilisában, amikor is a Borussia Mönchengladbach elleni összecsapás 88. percében a Gladbach támadója, Herbert Laumen a Werder kapusával, Günter Bernarddal történő ütközést követően nekiesett a kapufának, amely eltörött és a kapu összedőlt.

A találkozót emiatt félbe kellett szakítani, majd végleg befejezni, hiszen a helyreállítási munkálatokat nem sikerült végrehajtani. A Német Labdarúgó Szövetség (DFB) a találkozót 2-0-ás eredménnyel végül a Bremennek ítélte, de ami ennél is fontosabb, hogy ettől a pillanattól kezdve a fa alapanyagú kapuk helyett alumínium kapukat alkalmaztak a hasonló incidensek elkerülése végett.

A vezetőség drága igazolásokkal próbálta kihúzni a gödörből a csapatot, ami óriási kudarcba fulladt, hiszen azonkívül, hogy a csapat a „Milliós osztag” becenevet megkapta, csak a 17. helyen végzett az 1979/80-as szezonban, ezzel pedig első – és mint később kiderült egyben utolsó – alkalommal kiesett az első osztályból.

A kiesés elgondolkoztatta a vezetőséget, emiatt átértékelték a jövőt, a csapatot átalakították, amely olyannyira jól sikerült, hogy rögtön megnyerték a 2. Bundesliga északi csoportját (1980/81), ezzel pedig visszajutottak a legmagasabb osztályba.

1981. áprilisában a német Herbert Burdenski helyére a német Otto Rehhagelt nevezték ki vezetőedzőnek, akivel újra a régi fényében tündökölt a klub. Az 1982/83-as, az 1984/85-ös és az 1985/86-os szezonban is a második helyen végeztek, ráadásul 1983-ban csak a rosszabb gólkülönbségüknek köszönhetően maradtak le az bajnoki címről.

Rehhagel és Rudi Völler a kispadon.

1986-ban az utolsó előtti mérkőzésen a Werder az FC Bayern Münchent látta vendégül. Rehhagel tanítványai úgy léptek pályára, hogy egy győzelemmel megszerezhetik a második bajnoki címüket, tehát hatalmas volt a tét. A találkozó 88. percében, 0-0-ás állásnál a játékvezető tizenegyest ítélt a Bremen javára, amelyet Michael Kutzop a jobb kapufára bombázott, így végül 0-0-ás döntetlennel vonulhattak az öltözőbe a csapatok, ezzel pedig az utolsó fordulóra hagyva a döntést.

A Bayern simán megnyerte az utolsó meccsét, a Werder viszont meglepetésre 2-1-es vereséget szenvedett a VfB Stuttgart otthonában, így a zöld-fehér együttesnek meg kellett elégednie egy újabb második hellyel.

A kudarc nem szegte a csapat kedvét és két évvel később, az 1987/88-as bajnokságban a tabella első helyén zártak – mindössze 22 kapott góllal –, ezzel megszerezve a második Bundesliga bajnoki címüket (1965 után). A bajnokság mellett az UEFA Kupában egészen az elődöntőig meneteltek, ahol a későbbi győztes Bayer 04 Leverkusen ejtette ki őket 1-0-ás összesítéssel.

A következő szezonban a dobogó harmadik fokáig jutottak Rehhagelék, így ismét kvalifikálták magukat az UEFA Kupa küzdelmeibe. Az 1989/90-es szezonban a nemzetközi porondon az UEFA Kupa 3. körében (nyolcaddöntő) a Diego Maradonával felálló SSC Napolit ejtették ki 8-3-as összesítéssel. Később, az elődöntőben, idegenben rúgott gólokkal estek ki az ACF Fiorentina ellen (1-1, 0-0).

Ez az éra olyannyira jól sikerült, hogy nemcsak a bajnokságban és a nemzetközi kupában szárnyaltak, de a Német Kupában is komoly sikereket értek el. Előbb 1989-ben jutottak el a döntőig, ahol a Borussia Dortmunddal szemben maradtak alul, majd a következő évben, 1990-ben szintén a fináléig repültek, ahol az 1. FC Kaiserslautern akadályozta meg a végső győzelmüket.

A kitartó munka meghozta a gyümölcsét, hiszen 1991-ben az 1. FC Köln legyőzésével végre ismét magasba emelhették a Német Kupáért járó trófeát. A sikerszéria ezzel nem ért véget, hiszen az 1991/92-es szezonban a francia AS Monaco 2-0-ás legyőzésével magasba emelhették az Európai Kupagyőztesek Kupáját is.

Az 1993/94-es szezon nem csak a hazai kupasikerről maradt emlékezetes, hiszen a Bremen volt az első olyan német klub, amely az átalakított UEFA Bajnokok Ligája csoportkörébe kvalifikálta magát. Ezenfelül szintén ebben az évben történt, hogy a belga Anderlecht elleni hazai BL csoportmérkőzés 66. percében az eredményjelző 0-3-as állást mutatott, a drukkerek már biztosra vették, hogy a csapat a Portotól elszenvedett vereség után újabb zakóba szalad bele, de Rufer és Bode vezérletével a zöld-fehérek 23 perc alatt öt gól rúgva megfordították a meccset és végül 5-3 arányban győzedelmeskedtek. 

Ebben az időszakban olyan játékosok futballoztak az észak-német nagyvárosban, mint Mario Basler, Marco Bode, Andreas Herzog, Karl-Heinz Riedle, vagy Wynton Rufer. A mérkőzésről itt: https://www.youtube.com/watch?v=56-QH3HdBKg .

A pocsék bajnoki szereplést az 1994/95-ös szezonban feledtették a szurkolókkal, hiszen a rekordbajnok bajorok mögött a 2. helyen zárták az évet. A szezon végén nagy veszteség érte a csapatot, hiszen a sikerszéria megteremtője, a német Otto Rehhagel az FC Bayern München hívására akkor rekordnak számító 14 év edzősködés után elhagyta Bréma városát.

A Rehhagel-korszak alatt vált igazán ismert együttessé a Werder, az ő irányításával a klub a szűkös költségvetés ellenére is korábban nem látott sikereket ért el. Az ő vezetése alatt két bajnoki cím, két Német Kupa győzelem, három Német Szuperkupa siker, illetve egy-egy Kupagyőztesek Európa Kupája és Európai Szuperkupa diadal gyűlt össze. Ehhez hasonló szériát sem korábban, sem később nem tudott elérni egyetlen tréner sem, igaz a Thomas Schaaf-féle érának is voltak kiemelkedően sikeres szakaszai.

Folytatás következik!