Az AS Livorno Calcio megítélése, főleg nálunk, mindig kicsit ellentétes volt a nem titkoltan szélsőbaloldali érzelmű tábora miatt. Ezzel együtt viszont elmondható az is, hogy a Livorno az olasz futball történelmének megkerülhetetlen pontja. Az alapot ezúttal is a Serie C magyar oldala biztosította, akik pont ma posztolták a legfrisebb fejleményt a klub háza tájáról.  

Az Amaranto például ott volt a regionális szervezésűből országossá váló bajnokság, a Serie A legelső szezonjában is (1929/1930), igaz, a második szezonjában ki is esett. Ezzel együtt elmondhatjuk azt is, hogy a csapat az ötvenes évekig többé-kevésbé folyamatos szereplője volt az első osztály küzdelmeinek, ekkorra datálódik történetük legjobb helyezése, egy második pozíció is, az 1942/43-as szezonból.

Az 1942/43-as csapat.

Ezt követően hosszú évtizedeket aludt át a csapat a Serie B-ben és a C-ben (később a C1-ben), mígnem 1992-ben, abban a formájában lehúzhatta a rolót, és a futballpiramis hatodik szintjének számító Eccellenzából indult újra. Bár ideiglenesen mélyebbre került, mint addig bármikor, érdekes módon ez a váltás felrázta a csapatot. Az Eccellenzát rögtön sikerült megnyerni, 1993-ban feljutottak a Serie C2-be is, mert bár nem nyertek az ötödosztályban, fel kellett tölteni a C2-es mezőnyt.

Hangulat 1993-ból.

1997-ben aztán már a harmadosztályba készülhetett a Livorno, 2002-ben pedig több évtizedes magasságokat sikerült ismét elérni a B-be történő fel-, illetve visszajutással. Bár a harmadosztályról volt szó, mégis több érdekes nevet találunk itt. Már itt védett Marco Amelia, bontogatta szárnyait nevelőegyesületében Giorgio Chiellini is, hozzá képest ellentétes irányt bejárva Igor Protti pedig itt vezetett le - na persze nem akárhogy, 207 meccsen 113 góllal, ebben a szezonban speciel 27-et termelve.

Baloldalt Aldo Spinelli-vel ünnepel Chiellini 2004-ben, a jobb oldali képen még labdaszedőként látható 1997-ből.

Prottinak bőven volt még a tarsolyában másodosztályú gól is, 2003-ban 23-nál, 2004-ben 24-nél állt meg, az ő gólérzékenységének is nagyban köszönhetően pedig a csapat már B-s újoncként 10. lett, második nekifutásra pedig egy playoff-győzelemmel fel is jutott. Persze ehhez a sikerhet az is kellett, hogy a 2003/04-es szezonra Walter Mazzarri érkezzen a csapat éléré. Az új edző kezei alatt olyan játékosok dolgoztak még Chiellini-n és Protti-n kívül, mint például Maurizio Ciaramitaro, a sokak által minden idők valaha volt legjobb litvánjának tartott, Tomas Danilevičius, vagy éppen a klublegenda, Cristiano Lucarelli.

Igor Protti (balra) és Cristiano Lucarelli (jobbra). Előbbi 2005-ben visszavonult.

2004. szeptember 19-én 55 év után rendeztek ismét Serie A-s meccseket a Picchi-ben. Ez még nem sikerült annyira jól, mint például az idegenbeli 2-2-es szezonnyitány a Milan otthonában, a szezon viszont kiválóan zárult: kilencedik hely, benne egy tavaszi Milan elleni győzelemmel, egy Juventus elleni döntetlennel és egy egészen szürreális, Parma elleni 4-6-tal, amin Lucarelli semmire sem ment a mesternégyesével. A keretben még ott volt Igor Protti és Marco Amelia, de Giorgio Chiellini már nem, aki a Fiorentinához távozott.

Lucarelli a hátán vitte a csapatot.

A Calciopolinak (aki nem tudná: a 2006-os olasz labdarúgóbotrány) a Livorno nagy haszonélvezője lett, ugyanis 2006-ban a csapatot végül hatodikként rangsorolták a kizárások és pontlevonások adminisztrálása után (ez a csapat legjobb modern kori helyezése). 19 gól Lucarelli-től, a keret pedig kiegészült Francesco Cocó-val, Nikola Lazetic-csel és Raffaele Palladinó-val. Még abban az évben, a Livorno Európát is megjárta, és egész hosszúra nyúlt üdülés lett belőle. Sikerült bejutni az UEFA-kupa csoportkörébe, aztán a Rangers, a Partizan Beograd, a Maccabi Haifa és az Auxerre mellől még tovább is jutni. Végül az első kieséses körben az Espanyol jelentette a végállomást.Emellett a bajnokságra nem jutott annyi erő, mint az előző években, így a csapat a 11. helyen zárt.

 Visszavágó:

2007-es hangulatkép.

Aztán kiesés a következő szezonban, 2008 nyarán (de ekkor már Lucarelli sem volt itt, mert 2007-ben a Shakhtar Donyeck-hez csatlakozott), majd gyakorlatilag folyamatos liftezés következett A és B között 2014-ig, amikor is a Livorno utoljára szerepelt az első osztályban. Innentől eggyel lejjebb, a B és a C közé lett helyezve a liftezés. Ezzel pedig el is értünk 2020-ig, amikor a Livorno búcsút intett a másodosztálynak is és a Serie C-t 5 pontos mínusszal kezdte. Sajnos innen is kizúgott (utolsókét) a csapat, ami azt jelentette, hogy az elmúlt két évben két kiesést is át kellett élniük. Hogy a zuhanás tovább legyen fokozva, a klub ma csődeljárás alá került.