2015. március 7-ikén a Milwall a PL-be való visszajutást megcélzó Norwich-ot fogadta. A londoni gárda 4:1-re kikapott, és a sorozatos rossz eredmények miatt Ian Holloway lapátra került. Mellékesen megjegyezve, hogy a távozó mester itt érte el az eddigi leggyengébb mérkőzés/pont mutatóját. A 3 részes cikkben megvizsgáljuk, hogy az edző menesztés után milyen utat járt be a Millwall és hol tart most.

A vezetőség a szezon hátralévő részét egykori játékosukra, a Holloway-féle stábban is jelenlévő Neil Harris-re bízták, de csodát már ő sem tudott tenni a harmadosztály felé csúszó klubnál. Az oroszlánokhoz (mert ez a csapat beceneve) amúgy is 1000 szállal kötődő Neil, játékosként csak a Millwall-nál töltött sikeres időszakokat és ha bárhová is eligazolt, ott rendre megbukott, vagy a sérülések hátráltatták. A londoni klub színeiben például pályára lépett a Fradi elleni oda-visszavágós mérkőzéseken is. Természetes volt, hogy az újraépítést rábízzák, de nem csak a kötődése miatt, hanem mert a keretet és az ifijátékosokat is jól ismerte, így tudta, hogy kikkel érdemes nekivágni a harmadosztálynak.

Játékosként Play-Off döntőt is nyert Neil.

A Millwall-nál nem is hezitáltak sokat. Rögtön kivágtak 18 játékost, köztük azt az Alan Dunne-t, aki nemcsak a klub nevelése volt, de 23 éven keresztül hűségesen szolgálta a klubot, amelynek színében több mint 340 profi mérkőzésen lépett pályára.

„Szeretnék köszönetet mondani a szurkolóknak, az elnöknek és a klubnak, és sok sikert kívánok Neil-nek az elkövetkező szezonban. Remélem, hogy egy napon újra együtt dolgozhatok a fiatal játékosokkal, az álmaik megvalósításához. Nagyon megszakadt a szívem, hogy elhagyom a Millwall-t. Az álmom mindig az volt, hogy a Millwall mezében vonuljak vissza, de 23 év után elérkezett az idő, hogy továbblépjek.“ – nyilatkozta az akkor még 33. szülinapját váró Dunne, a távozása után.

Itt még Millwall mez volt Alan Dunne-on.

Hogy milyen költségvetés állt a Millwall rendelkezésére az újraépítéshez? A klub sosem dúskált az anyagi javakban és ez mindig meglátszott az átigazolási stratégiájukon is. Beszédes adat, hogy a legdrágább igazolásuk még 2012 nyarán történt – Akkor egy bizonyos Scott Malone-ért fizettek ki nem kevesebb, mint 940 000-et!

A klub most sem hazudtolta meg önmagát a 2016-os nyári átigazolási szezonban és főleg ingyen szerződtetett játékosokat. Jött a kirúgott Spurs nevelésű kapus, Jordan Archer. Visszahozták a klubhoz az egykor náluk játszó Steve Morison – Tony Craig kettőst, elhozták a Gillingham-tól Joe Martin-t és a fiatal, ám de akkor már lapátra tett Mahlon Romeo-t. A középpályára még megszerezték kölcsönbe a Newcastle játékosát, Shane Ferguson-t és ezzel be is záródott volna az érkezők köre, de a nyár végén Carlos Edwards (akit még a kiesést követően kivágtak) újra aláírhatott a klubhoz.

A Gillingham-nál lemondtak Mahlon-ról, de a Millwall látott benne potenciált.

Döcögősen is indult a szezon a Millwall számára. Az első 5 fordulót követően 4 megszerzett ponttal és minusz hatos gólkülönbséggel szerénykedtek a 18. helyen. Mindössze két pont választotta el őket a kiesőzónától. A következő fordulóban a Port Vale várt a csapatra és az idegenben aratott 2:0-ás sikernek köszönhetően, a csapat szép lassan elindult felfelé. Ekkor kezdett kirajzolódni Neil kezdőcsapata:

• Archer kiszorította a kapuból azt a David Forde-t, aki hosszú évekig abszolút kezdőkapusnak számított.
• A védelem baloldalán a csapatkapitánnyá választott Tony Craig játszott eleinte, de a hosszabb sérülése után kikerült a kezdőből.
• A védelem tengelyében többnyire a Mark Beevers – Byron Webster kettős kapott szerepet.
• A középpálya jobb oldalán a klub nevelése, Fred Onyedinma játszott.
• A pálya közepéről kihagyhatatlan volt a klubikon Nadjim Abdou.
• Steve Morison kezdőcsatár lett, mellette Lee Gregory kezdett. A gólokat szállították is elég szépen.
• Aiden O’Brien szinte minden mérkőzésen pályára lépett, többnyire csereként. A támadó poszton és a széleken tudott a csapat hasznára vállni.

A szezon közben még finomítottak a gárdán: kölcsönvették a Wolves-től George Saville-t és Jed Wallace-ot is, de visszatért – szintén kölcsönbe – a klub régi-új játékosa, Chris Taylor is.

Leggyakoribb kezdő a 2015/16-os szezonra. Cummings és Romeo ugyanannyi mérkőzésen kezdett, ezért vannak mindketten megemlítve.

Ahogy már említve volt, a Port Vale elleni siker után szép lassan megindult a csapat felfelé. Közbe azért pár vereség is becsúszott, főleg hazai pályán, de a februári Walsall elleni 3:0-ás sikert követően a Millwall már a Play-Off helyen állt és ott is maradt a szezon végéig. Azért menet közben jutott 1 kis emlékezetes pillanat Archer részéről: KATTINTS. A Play-Off elődöntőben a Bradford-ot már idegenbe lerendezték, így jöhetett a döntő a Barnsley-val, amely már túl nagy falatnak bizonyult. A csapat így a 2016/17-es szezont is a Liga One-ban kezdhette meg. 

Az előző szezonban új esélyt kapó Carlos Edwards-ot már nem marasztalták, de elment a többnyire csereként pályára lépő Ed Upson és a védelemből Mark Beevers (ahogy a kölcsönbe lévő Chris Taylor is). Upson helyére Calum Butcher érkezett, aki Archer után a második Spurs nevelés lett a csapatban. Mark pótlására a Fulham-nél játszó Shaun Hutchinson-t igazolta le Harris. A kispadra került cserekapust, David Forde-t a Portsmouth-hoz kölcsönözték, így Tom King lett Archer cseréje. A nyáron még David Worrall-t is megszerezték, aki Onyedinma posztjára érkezett.

Beevers (balra) és Chris Taylor (alul) is továbbállt.

A csapat ekkoris nehezen kezdte a szezont és szeptembertől kezdetét vette egy hat meccses nyeretlenségi széria is (2 döntetlen és 4 vereség), de a Charlton elleni hazai győzelem (több mint 14 000 néző előtt) után a csapat ismét szép lassan elindult felfelé. Közben egy 14 meccses veretlenségi sorozatot is produkáltak, így a gárda a szezon végére ismét a Play-Off-ra készülhetett. Télen kölcsönvették a Reading-től Jake Cooper-t, aki a védelem megerősítésére hoztak és ismét megszerezték a Wolves-től Jed Wallace-ot a szezon végéig. A Steve Morison, Lee Gregory, Aidan O’Brien hármas továbbra is szórta a gólokat. A The Den újra oroszlánbarlang lett, ahol a csapat mindössze négyszer kapitulált a 23 bajnoki meccsből.  Arra a szezonra itt egy emlékezetes Tony Craig mentés: KATTINTS. 

Pillanatkép a The Den közeléből.

Az előző szezon kezdőcsapatához képest volt pár módosítás:

• A Shaun Cummings – Mahlon Romeo párharcot utóbbi nyerte, így ő lett a kezdő jobbhátvéd.
• A védelembe az új érkezők (Jake Cooper és Shaun Hutchinson) kezdték magukat bejátszani. Cooper csak a szezon második felébe érkezett.
• A tavalyi  szezonban főleg Joe Martin kezdett balhátvédként, de a 16/17 szezon második felére a posztriválisa, Tony Craig lett a kezdő.
• Onyedinma gyakrabban lett le-, vagy becserélve meccs közben. Helyét a szezon végére Jed Wallace kezdte átvenni.
• A klubikon Nadjim Abdou kevesebb lehetőséget kapott a kezdőben. Helyét a klubnevelés, Ben Thompson kezdte átvenni.

*-al lett jelölve az a csapatrész, ahol változás történt.

A Millwall ismét osztályozós helyen végzett, így a The Den-ben fogadhatta a Scunthorpe-ot, de a hazai 0:0 után jöhetett az idegenbeli Play-Off elődöntő. A hazaiak már a 19. percben megszerezték a vezetést Ivan Toney révén, de Steve Morison 13 perc alatt elintézte a Scunthorpe-ot a maga két góljával és 1 gólpasszával (Lee Gregory-nak adott gólpasszt). Ugyan a szépítésre még futotta a hazaiaknak, de a 3:2-es siker azt jelentette, hogy a Milwall ismét a Play-Off döntőre készülhetett. A másik ágon a Bradford jutott tovább, így a két csapat – ahogy a tavalyi Play-Off-ban, még az elődöntőben – újra találkozott, ezúttal a döntőben. A fináléban Steve Morison jelentette a különbséget, aki győztes gólt szerzett. Ezzel a Millwall-t a Champo-ba lőtte. (Összefoglaló: KATTINTS).

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!