Ezerkilencszázkilencvenkettőben, az akkor még csak 23 éves Luca Campedelli lett a csapat elnöke, miután édesapja (és egyben a csapat előző elnöke), Luigi elhunyt. Első lépései között szerepelt Giovanni Sartori, sportigazgatói posztra való kinevezése. Az új vezetőedző pedig Alberto Malesani lett (aki 1997-ben hagyta el a klubot). A cikk megírásában a Chievo magyar oldala nyújtott segítő kezet (elérhetősége: KATTINTS). 

Az akkor még a harmadik vonalban vitézkedő klub, 1994 nyarán a C-t, majd 2001-ben a Serie B-t megnyerve jutott fel a Serie A-ba, ahol egy szezont (2007/08) leszámítva, egészen 2019 nyaráig szerepelt az élvonalban.

Luca Campedelli

Nem olyan régen volt az (2019), hogy a Serie A-ban gyűjtögette a klub a pontokat. Akkor még Sergio Pellissier vagdosta a gólokat, de már csak négyre futotta és vissza is vonult az idény végén, a legendás mezszámával (a 31-es) együtt. Pellissier hiányánál volt egy még pár fontosabb hiányzó, mégpedig Giovanni Sartori, aki szakmai igazgatóként olyan alulértékelt játékosokat hozott Veronába, akik a Chievónál újjászülettek és valahol máshol tovább ragyogtak (volt, akiből világbajnok lett (Perrotta, Barone), másból most Európa-bajnok!(Acerbi). Sartori egyébként 1992 szeptember közepétől 2014 július 7-ikéig volt a csapat sportigazgatója, majd a következő hónaptól egészen napjainkig az Atalanta technikai igazgatója. De azt se felejtsük el, hogy szintén 2014-ben távozott (nem meglepő módon ő szintén az Atalantához ment) Maurizio Costanzi is, aki 1998 nyarától 2014 június utolsó napjáig volt az akadémia menedzsere.

A kiesés megrázta a csapatot, de mivel maradtak olyan játékosok, akik a Serie A-ban is komoly játékosoknak számítottak, lehetett bizakodni. Ilyen volt például Riccardo Meggiorini, Joel Obi, Bostjan Cesar, Nicolas Frey, a finn válogatott Perparim Hetemaj, Mariusz Stepinski, Filip Djordjevics és Emanuele Giaccherini. Ráadásul a fiatal horvát kapusról, Adrian Semper-ről már akkor kiderült, hogy óriási tehetség. Azonban még nagyobb tehetség volt, Emmanuele Vignato, aki balról középre, a kapufelé húzva úgy hagyta ott a védőket, hogy az öröm volt nézni. Persze azt se felejtsük el, hogy a Chievo az elmúlt években profittal zárta az átigazolási időszakokat, szóval itt nem arról volt szó, hogy folyamatosan előre vinni a csapatot, fejleszteni, ami előre is vetítette a kiesés szelét.

Vignato-t el is vitte a Bologna 2020 januárjában. Testvére, Samuele a Chievo U19-es csapatában pallérozódik.

Oda is ért a Chievo a rájátszásba, de az Empoli elleni továbbjutás után nagy-nagy küzdelemben alulmaradtak (első meccs 2:0 ide!). Ekkor már Aglietti volt az edző, akivel előtte a városi rivális, a Hellas is feljutott az élvonalba. Az elbukott rájátszás után Aglietti megtarthatta az állásást és a 2020/21-es szezonra is ő készíthette fel a csapatot.

Balra az elnök, középen Alfredo Aglietti és jobb oldalt a technikai igazgatóként tevékenykedő Pellissier.

Nehezen indult a szezon, a 4. meccsig nem sikerült nyerni, majd december közepétől jött egy hosszan tartó veretlenségi sorozat (12x90 perc), majd becsúszott egy 1:0-s vereség a Brescia ellen. Utána a szezon kulcsmeccse jött a Monza ellen, ahol az első 20-25 percben 3-4 olyan meccset befolyásoló játékvezetői döntés született, Galliani csapatának a javára, ami teljesen érthetetlen és felháborító volt. Az olasz futballvezetés szégyene volt az a meccs! Campedelli nagyon kiakadt, kikérte magának és a klubnak, hogy ilyen előfordulhat. Utána a cél csak a play-off lehetett, amit sikerült is elérni.

Balotelli öröme a botrányos meccsen.

Az alapszakasz már nem is ment a csapatnak. Vélhetően Aglietti csak kísérletezett és valószínű, hogy így is volt, mert a rájátszásra sikerült nagyszerű focit játszani, de egy hosszabbításos meccsen, Velencében elvérezett a csapat, pedig jobb volt a Chievo. Hogy mi hiányzott a feljutáshoz? Mindenekelőtt egy jó befejező csatár. Egy csatár, aki megállja az összehasonlítást legendánkkal, Pellissier-vel. Djordjevics sok-sok helyzetet hagyott ki végig, a szurkolók ezért kikezdték. Giaccherini, aki ugyan nem befejező, de hozhatta volna a megfelelő gólokat túl sokat volt sérült (mellesleg a csapat legjobban fizetettje volt).

Mert amúgy, most is jó a csapat váza és sok fiatal is van: Zuelli, De Luca ifiválogatott, vagy az volt mostanában, akárcsak Garritano, aki már az előző szezonban kiteljesedett (38/8) és sokszor a csapat legjobbja volt. De a fiatal kapusunk, Semper szintén gyakran volt a legjobban teljesítő, úgy mint a román válogatott (Olaszországban felnövő) Mogos, vagy a finn válogatott Vaisanen. Egyre jobbat nyújtott Cotali és Canotto, valamint, aminek a legjobban örültünk, a saját nevelésű, csupaszív, Bertagnoli. Ugyanakkor most is van egy Vignatonk! Samuele Vignato körül ott legyeskedik sok-sok olasz és külföldi nagycsapat (testvére, Emmanuele a Bolognában edződik).

Ami még ide tartozik, az egy nagy csalódás! Mi, itthon sokszor és sokat panaszkodunk arra, hogy milyen a közeg: negatívan látunk mindent, folyton mindenki csak morog, duzzog, káromkodik, de semmiképp nem bíztat. Ez nem magyar sajátosság! Itt van ez a veronai külváros, alig kétezer emberrel, lehúz 20 évet a Serie A-ban, a kiesés utáni két évben kétszer a rájátszásban szerepel, de a tábor igen nagy része folyton fúr, dúl-fúl, szid és gyalázkodik. A bizalom, támogatás, hit hiánycikk, csak elvétve van. Vagy ők csak hallgatnak?

Most úgy tűnik van igazi aggódnivaló is, a csapat nevezését nem fogadták el (bővebben: KATTINTS). Klubigazgatónk, Campedelli meg van győződve, hogy minden rendben, de egyelőre a negyedosztályt ígérik nekünk. Egyébként ezen a nyáron a Chievo vezetősége Marco Zaffaronit ültette le a kispadra.

Akinek esetleg felkeltette a figyelmét az olasz foci, annak ajánlom a "Foci olasz módra" című könyvet. A könyv beszerezhető, a Chievo magyar oldalára, a "Tifosi ungheresi del Chievo"-ra üzenetet küldve.