Nem ma volt már, sőt, igazából több mint egy évtizede, hogy az SSC Bari utoljára a Serie A-ban szerepelt. Pedig a 2009/10-es szezonban úgy indult a Galletti, hogy Gian Piero Ventura vezetésével rögtön nagyot dobott, és újonc szezonjában a kalaplengetést érdemlő tizedik helyen zárt, mindössze 5 pontra az európai porondtól. Az cikk megírásához ezúttal is a Serie C magyar oldala adta az alapot (elérhetőségük: KATTINTS).

Mindenképp szép teljesítmény volt ez a 10. hely, tekintve, hogy az idősebb Bari-drukkerek ekkortájt azon gondolkozhattak: "Hmmmm, milyen keveset vagyunk mostanság a Serie A-ban!" Bezzeg a nyolcvanas-kilencvenes évek, amikor a rendelkezésre álló szezonok pontosan felében A-s volt a csapat! 2001 után rendeztek tehát ismét első osztályú meccset a San Nicola-ban, és rögtön újoncként jött a már emlegetett szép eredmény.

Nem gyenge hangulat.

Ventura ült a padon, miután Antonio Conte, a csapat feljuttatása után dobbantott. Ami a keretet illeti, abból sikerült a B-s húzóemberek nagy részét megtartani, benne például a fiatal Andrea Ranocchia-val, melléjük pedig jöttek olyan emberek (a teljesség igénye nélkül), mint Iago Falque, Leonardo Bonucci, illetve Koman Vladimir és Gosztonyi András, utóbbi télen. Ugye, milyen fura néha belegondolni, ki kinek volt a csapattársa?

Ventura, mögötte a Bari hívei.

Ebben az ominózus újonc szezonban a Bari rögtön egy Inter elleni 1:1-el nyitott, néhány héttel később a Milant is X-en tartotta, valamint le tudta győzni a Lazio-t, de még a Juventus-t is ősszel! Tavasszal sem hagyott különösebben alább a lendület, újabb döntetlen a később Scudetto-t ünneplő Inter ellen, majd ismételten 3 pont a Lazio kárára, illetve további sok-sok értékes pont. És az emlegetett 10. hely, megelőzve a Fiorentinát és a Lazio-t.

Leggyakoribb kezdő. Akik még gyakran pályára léptek: Alessandro Gazzi, Riccardo Allegretti, Vladimir Koman, Cristian Stellini és Pedro Kamatá.

Innen, 2021-ből visszanézve egészen érdekes statisztikailag a Palermo elleni találkozó, ugyanis Leonardo Bonucci ezen a meccsen szerezte egyetlen gólját a Bari színeiben, Koman Vladimir pedig szintén betalált, később ehhez még egyet tudott hozzátenni, az Udinese elleni 3:3 során. Gosztonyinak sok szerep nem jutott, ő 2 meccsen kapott csak játéklehetőséget.

A következő idényben aztán a Bari-tól úgy búcsúztunk, mintha ott sem lett volna igazán - utolsó helyen, nyolc pontra még az őket megelőző Brescia-tól is, 17-re a bent maradástól. Pedig továbbra is Jean-Francois Gillet védte a kaput, és folyt be 15,5 millió Bonucci Juventus-nak történő eladásából is. Kamil Glik-et a Palermo-tól kölcsönvette a klub. Ismét itt volt a Juventus-tulajdon Sergio Almirón. Paulo Barreto-t is sikerült felesben megszerezni (emlékszünk még az olasz futball eme szörnyszülöttjére?), visszaérkezett kölcsönből a fiatal Ciccio Caputo, valamint megint volt itt egy magyar, méghozzá a télen érkező Rudolf Gergely (KATTINTS).  Persze tegyük hozzá, hogy a tavalyi kezdőből még elment Edgar Alvarez és Ranocchia is. De a Koman, Pedro Kamatá, Riccardo Allegretti trió is továbbállt. Az említett 5 távozót nem igazán sikerült minőségileg pótolnia a gárdának. Persze az 1,7 millióért vett Erik Huseklepp se váltotta meg itt a világot, ahogy a később a Tatabányai csapatban is megfordult, a 2010-es VB-n gólt szerző Kamil Kopúnek sem.

A Juventus és az AC Milan ellen betalált Rudolf. A két gólja végül 1 pontot ért a Bari-nak.

Viszont a játék nem ment, látványosan nem. A házi góllövőlistán élen záró Barreto például 4-nél megállt, ezt pedig sok jót nem jelent. Ha már gólok: Rudolfnak kettő jött össze, igaz, azok legalább valódi nagyágyúk, a Juventus és a Milan ellen, mindkétszer idegenben. Utóbbi egyébként pontot is ért. Pedig jól indult a bajnokság a Juventus legyőzésével, innentől kezdve viszont 3 ponttal távozni mindössze a Brescia, a Lecce, a Parma és a Bologna ellen sikerült. A gyengélkedés Ventura állásába is került, de a helyére érkező Bertolo Mutti már nem tudott csodát tenni.

Gyakori kép, azon a bizonyos második szezonon.

Azt, ami a csapattal 2011 és 2018 között történt, viszonylag röviden össze lehet foglalni: középmezőny, maximum Play-Off helyezés, ahonnan viszont soha nem volt reális esély a feljutásra. Őket végül 2018-ban érte utol a csőd, így még lejjebb kellett adnia a szintet - jöhetett a Serie D.

A szurkolók elsőosztályú hangulatot teremtenek.

A tulajdonos egy bizonyos Filmauro Group nevezetű csoport lett, ami nem véletlenül lehet ismerős sokatoknak, ugyanis ennek az első embere Aurelio de Laurentis, aki a Napoli-t is tulajdonolja. Persze hivatalosan a Bari-t fia, Edoardo vezeti, elkerülendő a bürokráciai anomáliákat, ugyanis ha arra kerülne a sor, hogy a Bari feljut, hivatalosan nem állhat ugyanannak az embernek a kezében két csapat. Viszont ne legyenek kétségeink, meg fogják oldani, ha eljutnak ide.

Igen ám, csak éppen pont ezzel van a baj. Hiába ugrotta meg ugyanis nagyon simán a negyedosztályt a Bari, nem megy olyan simán a visszakapaszkodás, ahogy azt a csapat, a vezetőség és nem utolsósorban a szurkolók várták volna. Tavaly a Bari ugyan eljutott a Play-Off döntőjéig, miután 2. lett az alapszakaszban a Reggina mögött, de ott végül a Reggiana állította meg.

A tavalyi szezonban sem volt fáklyásmenet a Bari szereplése, ugyanis nem hogy a megcélzott csoportgyőzelem és az egyenes feljutás vált nagyon hamar esélytelenné a kiemelkedő Ternana miatt, még a 2. hely megszerzése is kihívásnak bizonyul az Avellinóval szemben. Pedig de Laurentiisék olyan játékosokat csábítottak Bari-ba, akik a harmadosztály szintjén igazi luxusnak számítanak...

Azért milyen érzés belegondolni, hogy a Bari olyan csapatokkal fog játszani idén, mint a Catania, a Palermo, a Zeman féle Foggia és az A Messina. Idei bajnokság: KATTINTS.