A „Zuhanás a csendbe“ című film két hegymászóról szól, akik megmásszák a 7000 méter magas Siula Grande-t, azonban a visszaúton baleset történik, amely tragédiába torkollik. Hasonló utat járt be a Deportivo csapata is, amely bár pont a csúcsot (BL siker) nem volt képes elérni, de a lejtőn maguk is tragédiát élhettek át.

A Deportivo La Coruna felemelkedése Augusto César Lendoiro-nak volt köszönhető. Az 1988-ban érkezett elnöknek első feladatai között volt, hogy a klubot stabilizálja és megteremtse a pénzügyi önállóságát, valamint fejlessze az egyesület infrastruktúráját. Regnálása harmadik évében (1990/91-es szezon) a klub kiharcolta a feljutást a LaLiga-ba, majd rövid időn belül a Depor jelentős csapattá nőtte ki magát az első osztályban.

Egy akkori kép Lendoiro-ról (középen).

A feljutást Arsenio Iglesias-al érte el a klub, de a LaLiga-s szezont már az egykori Real Sociedad ikonnal, Marco Antonio Boronat-tal kezdték meg, aminek meg is lett a böjtje. A csapat csak vergődött és végül osztályozón kellett kivívnia a bennmaradást, a Betis kárára. Persze a kulcsfontosságú oda-visszavágós mérkőzést már nem Boronat-tal élte meg a csapat, mivel a mestert már áprilisban elküldték és helyére – ki mást? – újra Iglesias-t ültették le. Így a 92/93-as szezonnak már a régi-új edzőjükkel vághattak neki. A mester egy kicsit fiatalítottak a gárdán, de már ekkor átigazolási rekordot döntött a csapat azzal, hogy 1,6 millióért elhozták a Brazil válogatott Mauro Silva-t. Melléje még megszerezték a szintén brazil Bebeto-t, de ő érte csak 700 000-et kellett lerakniuk az asztalra.

Bebeto és Mauro Silva (jobbra) hangolódik a 92/93-as szezonra.

Nem csak, hogy a két brazil bevált, de a gárda elindult felfelé és a kiesés elől menekülő csapatból lett egy domináns, a Real Madrid – Barcelona kettős nyakán loholó gárda. Bebeto 37 bajnoki mérkőzésen 29 gólt rámolt be, ezzel gólkirály is lett, de Mauro Silva is kihagyhatatlan játékossá lépett elő. A Depor hazai pályán májusig szinte veretlen volt, még az előbb említett párost is képes volt megverni. Az otthoni veretlenségének az azóta megszűnt CD Logronés vetett végett (róluk majd a távolabbi jövőben teszünk említést). A Galíciai klub szinte végig az első három hely valamelyikén állt, végül a szezont bronzéremmel zárták (A Real Madrid legyőzése: KATTINTS és a Barcelona elleni siker: KATTINTS). A Depor megérezte a siker szagát és egyre nagyobb összegek kerültek kiadásra játékosvásárlás céljából a következő szezonok során.

Arsenio immáron felfelé nézhetett.

A következő, 1993/1994-es szezonra sem változott sokat a csapat kerete. A védelembe jött Voro, Mauro Silva mellé egy újabb brazil, Donato került a csapatba, de a szintén nyáron érkezett Javier Manjarín is gyakran kapott szerepet. A csapat az UEFA kupában is kipróbálhatta magát, de az Aalborg – Aston Villa kettős után a Frankfurt már túl nagy falatnak bizonyult. Azonban az európai szereplés sem törte meg a gárdát, sőt, hazai pályán továbbra is félelmetesek voltak (csak a Real Sociedad tudta elvinni a 3 pontot, még októberben) és ismét megtréfálták a Real Madrid-Barcelona duót. Január elejétől a gárda az első helyen állt, de az utolsó fordulóban jött a dráma.

A Depornak csupán annyi hiányzott, hogy a zárófordulóban megverje a Valencia-t, de a 88. percben Miroslav Djukic (jó kérdés, hogy miért nem az egyik támadó rúgta a büntetőt a hátvéd helyett) kihagyta a 11-est, így a Camp Nou-ban gálázó Barcelona (5:2-re verték a Sevilla-t) lett a bajnok jobb gólkülönbséggel. A Barca és a Depor összefoglalója: KATTINTS.

Az emlegetett büntető. A kép jobb oldalán Djukic, akinek azóta már több TV csatornán is kellett beszélnie az akkori esetről.

Egy újabb évvel később már a Király Kupát is bezsebelte a gárda (a sors fintora, hogy pont a Valencia ellen nyerték meg), ami Arsenio Iglesias hattyúdalát is jelentette, ugyanis a mester bejelentette a visszavonulását. A távozó edző a 2. helyre navigálta a játékosait, akik az utolsó bajnokin 8:2-es győzelemmel (az Albacete ellen) köszönték meg a mester munkáját, mielőtt a kupát is elhódították. Ebben a szezonban ismét átigazolási rekordot döntöttek a Depor-nál – Julio Salinas-t hozták el a Barcelona-tól 2,4 millióért.

A mester kupagyőzelemmel távozott.

A távozó edző helyére John Toshack érkezett, akivel a spanyol Szuperkupában kioktatták a bajnok Real Madrid-ot (5:1-es győzelemmel összesítve) és ismét átigazolási rekordot döntöttek Txiki Begiristain megvételekor, akiért 2,5 milliót fizettek ki, (az orosz Dmitri Radchenko-ért sem sajnáltak 2,28 milliót kiadni), de az eredmények csak nem jöttek és a Depor csupán a 12. lett. Ekkor érkeztünk el a 96/97-es szezonra és a gárda kerete lényegesen átalakult. Bebeto a Flamengo-é lett (2,5 millióért), de Radchenko, majd Liano (évekig kezdőkapus volt) és Voro is elhagyta a galíciai klubot. Lendoiro ekkor nyitotta meg igazán a pénzcsapokat. A Rivaldo-ért kifizetett 12 millió újabb rekordot jelentett, de Flávio Conceicao-ért sem sajnálták a 11-et megadni. Hélder Cristóvao-ért 4 feletti összeget, Nuno Espírito Santo-ért 2,5 millió pengettek ki. Ekkor érkezett a kezdőkapussá váló Jacques Songo’o is és a 1,6 millióért vett Noureddine Naybet.

Rivaldo, Bebeto pótlására érkezett.

Azonban hiába a nagy volumenű erősítés, januárba a csapat hullámvölgybe került. Februárban már le is cserélték John Toshack-ot. A kispadra leültetett José Manuel Corral csak átmeneti megoldást jelentett, amíg a klub nem nevezte ki a brazil Carlos Alberto Silva-t, aki a 3. helyig repítette a gárdát, jócskán lemaradva a Barca - Real Madrid kettős mögött. Rivaldo egy szezon után távozott a Barcelona-hoz és az érte kapott 23,5 millióból a klub megszerezte a Sebastián Abreu (10,5 millióért) - Luizao - Lionel Scaloni - Djalminha négyest, de ekkor már Djukic, Txiki Begiristain és Nando (ő évekig a védelem kihagyhatatlan tagja volt) is továbbállt. Ugyan a brazil edzőt már októberben kitették, de a helyére érkező Corral-al (aki Silva előtt is volt a csapat edzője) csak a középmezőnybe végeztek.

Rivaldo ment, Djalminha (jobbra) jött. A brazil import ezúttal is megvolt.

Jött 1998 nyara és a klub kinevezte Javier Irureta-t. A baszk tréner, az előző szezonban a Celta Vigo-t irányította a tabella alsóházából az Európai porondra és ez jó ajánlólevélnek számított Lendoiro-nak, aki el is csábította a mestert. A klub a nyári átigazolási időszakot mínusszal zárta és a pénzszórás évről évre csak folyt. Azon a nyáron érkezett a klubhoz Stéphane Ziani (5 millióért), ingyen megszerezték az akkor még csak 25 éves Pauleta-t, de jött Manuel Pablo is, aki 2016-ig szolgálta a klubot és a majdnem 4 millióért megszerzett Romero, aki 8 évig maradt a Galíciai klubnál. A távozók névsorát ezúttal Nuno Espírito Santo, Sebastián Abreu (kölcsönbe távozott Santo-val), Paco Jémez és Dmitri Radchenko alkotta. Irureta-val rögtön el is érték a 6. helyet, ami még éppen Európai indulást jelentett.

Irureta mutatja az utat Európa felé.

A baszk edző 1999-ben a klubhoz csábította Roy Makaay-t (8,6 millióba került) és vele jött a César Martín - Víctor Sánchez kettős is, akik hosszú évekig maradtak a klubnál. Ez a 3 érkező jelentette a bajnokcsapat alapját is. A mester a 4-2-3-1-et preferálta, amelynek szilárdságát a két védekező és egy támadó középpályás alkotta háromszög adta meg. Irureta kiváló keretet hozott össze, amellyel meg is nyerte a bajnokságot és készülhettek a BL csoportkörre. Ezt nevezhetjük a klub hazai zenitjének is, mert a későbbiekben már nem sikerült elérniük a bajnoki címet.

A bajnokcsapat kezdője.

A klub természetesen 2000 nyarán sem garasoskodott az átigazolási piacon. Ugyan Flávio Conceicao-ért 25 milliót fizetett a Real Madrid, Pauleta-ért 9 millió feletti összeget a Bordeaux és Abreu-ért 800 000-et adott a San Lorenzo csak azért, hogy kölcsönvegye a játékost, de az eladásokból befolyt majdnem 40 miilióból szinte semmi se maradt, mert az érkezőkért összesen 55 és fél milliót pengetett ki a klub. Ekkor érkezett a kék-fehérekhez: Diego Tristán (17,75 millió), Aldo Duscher (13 millió), Émerson (aki előtte a Porto, Middlesbrough, Tenerife hármasnál is megfordult), Joan Capdevila, José Francisco Molina, Changui, César Sampaio, Héctor Berenguel és az Uruguayi válogatott, Walter Pandiani.

Irureta a BL csoportkörbe navigálta a csapatát.

Ekkor még a BL úgy nézett ki, hogy a csoport két továbbjutójának egy újabb csoportból kell továbbjutnia, hogy bekerüljön a legjobb 8 közé. A Depor az első csoportban (E csoport) a Panathinaikos - Hamburg - Juventus hármast fogta ki. A klub veretlenül zárta a csoportot, de a hat meccséből csak a Hamburg (2:1) és a Panathinaikos (1:0) elleni hazai meccset tudta megnyerni.

A következő, B csoport már nehezebb falatnak tűnt a Galatasaray - AC Milan - PSG hármassal. A Párizst oda-vissza meg is, a Galatát csak otthon tudták megtréfálni, de az AC Milan ellen már nem sikerült győzni. Azonban a spanyoloknak így is sikerült 10 pontot összekaparni, ami elég volt ahhoz, hogy a török klubbal kéz a kézben továbbjussanak és a kieséses szakaszban jöhetett a Leeds United. Angliában rögtön 3:0-s pofonba szaladt bele a Depor, és bár hazai pályán 2:0-ra nyerni tudtak, ez nem volt elég a továbbjutáshoz. A bajnokságban a 2. helyen végzett a gárda, így jöhetett a következő BL menet.

A Párizs ellen a 57. percben még 3 gólos hátrányban voltak, de Tristán gólja és Pandiani mesterhármasával 4:3-ra nyerni tudtak. Összefoglaló: KATTINTS.

A következő szezonban (2001/02) sem változott semmi, leszámítva, hogy a kupadöntőben a Real Madrid-ot ismét legyőzték. A bajnokságban újra a második helyet érték el és a BL-ben a legjobb 8 között ezúttal egy másik angol a csapat, a Manchester United állította meg a Depor-t (ekkor már SuperDepor-nak is hívták őket). Az átigazolási időszakot - nem meglepő módon - ismét mínusszal zárták. Ekkor érkezett a csapathoz a José Amavisca - Juan Carlos Valerón - Sergio trió. A távozók listáját ezúttal Jacques Songo'o (kezdőkapus volt), César Sampaio, Fernando és Abreu alkotta, bár utóbbit ismét csak kölcsönadták. 

Irureta-val a spanyol kupadöntő is összejött.

A pénz szórás 2002 nyarán is megvolt és az érkező Albert Luque, Jorge Andrade, Rober Acuna hármas 39 milliójába került a klubnak. Pandiani kölcsönben a Mallorca játékosa lett, de Nuno Espírito Santo és Émerson végleg elhagyta a gárdát. Természetesen a klub ismét a dobogón végzet, de ezúttal csak a 3-ik helyen. A BL-ben egy hazai 4:0-s vereség is becsúszott az AC Milan ellen, de ennek ellenére tovább jutottak a csoportból a Milánói gárdával együtt. A következő D csoportban a Manchester United, Basel, Juventus hármas már túl nagy falat volt. Azt azonban tegyük hozzá, hogy utóbbi kettővel egyaránt 7-7-7 ponttal zártak, de a rövidebbet a spanyolok húzták.

Utolsó BL meccs abból a csoportból.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!