Az A.S. Sambenedettese Calcio története során soha nem járt az első osztályban, és a Serie B-ben is legutóbb 1989-ben szerepelt, de mivel történelmük során többször is elsüllyedtek, ezért megkerülhetetlen az ő sorsuk. Az alapot ezúttal is a Serie C magyar oldala szolgáltatta (kattints), amely rendre nagyszerű írásokkal segíti a tájékozódásunkat az olasz csapatokkal kapcsolatban.

Nagyon röviden így lehetne jellemezni a Samb történelmét: alacsonyabb osztályok, felkapaszkodások, kiesések, anyagi csőd, újjászületés, végül minden kezdődhetett elölről. Ha csak ezt nézzük, a klub a történelme során csak kínlódott. Körülbelül hasonló vergődésben volt része, mint a Treviso-nak, akikről egy régebbi írásunkban már tettünk említést (KATTINTS).

Ami azt illeti, a Samb még a játékos eladásokból sem szokott némi pénzhez jutni, mivel a legdrágább értékesítésükért is csak 600 000-et kaptak, még 2005 nyarán, egy bizonyos Mariano Bogliacino-ért, akit a Napoli vitt el. Ezek után jogosan tehetnénk fel a kérdést, hogy akkor mégis miért olyan szomorú az ő elsüllyedésük? Ha csak a messze földön híres táborukat vesszük alapul, az mindenképp első osztályú, amelyről bőven találhatunk fent videókat a legismertebb videó megosztó csatornán.

A hangulat adott

A tábor, illetve annak harciasságát érzékeltetve, az egykori edző fejedelem, Carletto Mazzone a következőt nyilatkozta: 

„Aki megélt már egy Ascoli-Samb meccset, az azt gondolom, mindent látott az életében.”

Mazzone – aki játékosként a nagy rivális Ascoli-t erősítette – nem a levegőbe beszélt, ugyanis a két csapat meccsein már a hatvanas-hetvenes években (ez Mazzone játékos karrierjének vége, illetve edzősködésének kezdete) láthattunk komoly balhékat. Ilyen volt az 1970-es pályainvázió, ami még bőven a mai értelemben vett ultrakorszak megszületése előtt történt.

Az akkori rangadó 

A klub történetének sikerkorszaka a nyolcvanas évtizedre esett, ekkor tudott a Samb legszilárdabban a másodosztályban szerepelni - néha az Ascoli elleni derbikre is készülve, mikor egy osztályban szerepelhettek - de 1989 után ez a kis fellángolás is elszállt, és a klubra várhatott a liftezés. Ugyan az 1991/92-es szezonban megnyerték a Serie C kupát – és lett máig a Samb egyetlen kupája – de 1994-ben fizetésképtelenné váltak, ami azt jelentette, hogy jöhetett a megújulás.

Ezt követően 2006-ig ugyan eltengődött a klub, de ismét elfogyott a pénz, aminek köszönhetően mindent kezdődhetett elölről. Ez 2009-ban, 2013-ban, majd az idei nyáron is megismétlődött. Így a szomorú sorsú Calcio ismét megkezdhette a felépülést, immáron ötödszörre.

Legyen bármennyire is nehéz a Samb sorsa, a tábor kitart a csapat mellett.

Ahhoz képest, hogy mennyire szomorú a múltjuk, még így is voltak olyan ismertebb játékosok, illetve edzők, akik egykor a klub alkalmazásában álltak. Ilyen volt például: Francesco Guidolin, Walter Zenga, Luca Cigarini, Stafano Colantuono és Zbigniew Boniek. Alakuljon bárhogy is a csapat sorsa, egy valami örök lesz: a tábor szeretete a klub iránt!