Bombaként robbant a hír a magyar sportsajtóban, amikor 2011. június. 12.-én Dzsudzsák Balázs aláírt az orosz Anzhi Makhachkala-hoz. Az akkor még a PSV-ben brillírozó játékos, sokakat meglepett ezzel a döntésével, és mint tudjuk, a Dagesztáni álom tiszavirág-életűre sikeredett, mint Balázs és mint a klub részéről.

2011 januárjában Suleyman Kerimov megvásárolta szülőföldje csapatát, az Anzhi Makhachkala-t, amely akkor mindössze 20. évfordulóját ünnepelte. Az új tulajdonos tipikus orosz oligarcha volt, akinek nem csak jól jövedelmező üzleteket lebonyolító vállalkozása volt, de szoros politikai kapcsolatokkal is rendelkezett. Suleyman a térség fejlődését is próbálta szolgálni ezzel a lépésével, amely amúgy is összhangban volt az orosz állam törekvéseivel, hogy felzárkóztassák az elmaradott régiót. A bajnokság csak 2011. március 12-ikén kezdődött, mivel pont a 2011/12-es szezon volt az, amikor az orosz bajnokság az őszi-tavaszi ritmusra váltott. Így Kerimov rögtön neki is kezdhetett a csapat megerősítésének, mindezt úgy, hogy a ritmusváltás miatt 3 átigazolási időszaka is volt a bajnokságnak.

Kerimov rögtön neki is láthatott a csapat építésének.

Az új tulaj nem tétlenkedett sokáig és a klubnál kezdetét vehette a nagy jövés-menés, meg persze az alapvető felszerelések beszerzése is, mert eleinte ez se volt a klubnál. Szinte minden poszton történt érdemi változás, annak ellenére, hogy főleg a támadósorból távoztak. Az Oroszországi Saturn Ramenskoe-tól például 5 játékost elhoztak, köztük az akkor már 29 éves Kameruni (de pályafutása során 19-szeres válogatott) jobbhátvédet, Benoit Angbwa-t. Az Anzhi több brazil játékost is megszerzett – Ingyen érkezett a karrierje végén járó Roberto Carlos, kettő és fél millióért az akkor már rutinosnak számító Joao Carlos a Genk-től (ő lett az első külföldi igazolása Kerimov-nak), Diego Tardelli 5 millió, Jucilei 10 milliót jelentett az orosz csapatnak, de a Marokkói válogatott Moubarak Boussoufa-ért sem sajnálták a 8 milliót kifizetni.

Roberto Carlos rögtön a kezdőcsapat tagja lett.

„Amikor megérkeztem a Genk-től 2011 januárjában, nem álltak rendelkezésre normális mezek. Különböző színű felsőket viseltünk. Hamarosan megjelent Roberto Carlos és a tulajdonos 24 órán belül új tréningmezeket szerzett be. Később vadonatúj stadiont és szállodát is építettek nekünk.”

-vélekedett Joao Carlos az érkezésekor. Roberto Carlos érkezésekor egy Bugatti Veyron-t is kapott Kerimov-tól, de a brazil játékos később visszaszolgáltatta azt, mert elmondása szerint a kocsi rengeteget fogyasztott, de az értékét belefoglalták a szerződésébe.

Joao Carlos az Anzhi mezében.

Kerimov-nak rögtön szembe kellett néznie azzal, hogy Dagesztán nem igazán biztonságos hely a mindennapos lövöldözések (muszlim oldalról is) és a leszámolások miatt. Így a csapat Moszkvába lett költöztetve, ami 1500 km-re volt. A fővárosban a Szaturn Oblaszty stadionját használhatták, de a bajnoki mérkőzésekre hazautaztak Mahacskala-ba. 

„Paradicsomi állapotok voltak. A repülőgépünk luxusszintű volt, akkora székekkel, amiket akár ágynak is lehetne nevezni. Még az étel is nagyszerű volt. Nem vagyok benne biztos, hogy a Barcelonához és a Real Madridhoz hasonló óriásklubok játékosai is ilyen körülmények között utazhattak.”

- emlékezett vissza Joao Carlos.

Moszkva 1500 km-re volt Mahacskalától.

A kispadon az a Gadzi Gadzhiev ült, aki pályafutása során már negyedik időszakát töltötte a klubnál. Az orosz edző még az 1988-as Szöuli olimpián segítette az Orosz labdarúgó válogatott munkáját, akik végül meg is nyerték a tornát. A döntőben a Romário-val fémjelzett brazilokat verték meg. Gadzhiev-nek eleinte meg is kellett találnia az ideális formációt, de főleg a 4-4-2-re, vagy a 4-2-3-1-re szavazott. Az irányításával – leszámítva az első két fordulót – az Anzhi elindult felfelé. A támadósorban a cseh Jan Holenda kezdett, a védelembe Roberto Carlos, Joao Carlos és Benoit Angbwa is bekerült, a középpályán Jucilei és Boussoufa szinte majdnem mindegyik mérkőzésen pályára lépett.

A helyi kötődésű Gadzi Gadzhiev.

Persze a távolság eléggé rosszul érintette a szurkolókat, akiknek nem igazán tetszett, hogy a csapat csak a meccs előtti napon jelent meg a városban és a lefújás után rögtön távozott is. A rivális szurkolók szemében az Anzhi így nem volt más, mint 1 újabb Moszkvai klub. Kerimov azzal próbálta kompenzálni a szurkolókat, hogy ingyenes repülő járatokat indíttatott a szurkolóknak.

Anzhi öröm.

Így érkeztünk 2011 nyarához, amikor az említett Balázsunkon kívül Samuel Eto’o, Yuri Zhirkov és Mehdi Carcela érkezett a klubhoz. Eto’o a világ legjobban fizetett futballistájává vált. Az orosz Premjer Liga szabályai szerint egy időben 4 orosz játékosnak kellett a pályán lennie, így természetesen volt, hogy a sztárok mellett oroszok (vagy akár helyiek) is fognak szerepelni. Így került a kezdőcsapatba az Anzhi nevelésű Rasim Tagirbekov, Kamil Agalarov, Ali Gadzhibekov trió és a szintén helyi, de egy másik Mahacsakala-i klubnál nevelkedő (Dinamo Mahacskala) Shamil Lakhiyalov.

Akkori karikatúra Eto’o-ról.

Két nappal a szeptemberi Terek Grozny elleni 2:2 után a klub menesztette Gadzhiev-et. Eredményeket tekintve meglepő húzás volt, mert a csapat csupán 2 pontra volt az Európai porondtól, de egyes hírek szerint inkább a belső ellentétek miatt kellett távoznia (főleg Eto’o miatt, akivel nem tudott együtt dolgozni). A távozó mestert a segédedzője, Andrey Gordeev váltotta, akinek a munkáját – átmenetileg – Roberto Carlos is segítette, de két hónap után Yuri Krasnozhan került a csapat élére, aki mindössze 6 hét után le is mondott. Ekkor már 2012 februárjában jártunk és Kerimov a legendás Guus Hiddink-et nevezte ki az Anzhi élére. A holland mester ismerte az orosz futballt, melynek a válogatottját is irányította (2008-as EB-n elődöntőig meneteltek). Guus-sal el is érték az 5. helyet, ami Európa ligás indulást jelentett. De az európai porondra már Dzsudzsák nélkül váltottak jegyet.

Dzsudzsák itt még Roberto Carlos-al melegített.

Ugyanis Balázst már 2012 januárjában lepasszolták a Dynamo Moszkvának, 19 millióért. Dzsudzsák alaposan melléfogott az Anzhi kalanddal, mert ha egészséges is volt, nem sok lehetőséget kapott. Azon a télen a kezdőkapus, Nukri Revishvili is távozott, de a klub elengedte a gólképtelen Diego Tardelli-t is. Ekkor már nem volt nagy külföldi import a klubnál (inkább a hazaira adtak), csak Christopher Samba-t szerezték meg a határon túlról.

Öltözői hangulatkép.

A csapat a nyáron kicsit még finomított a keretén. Jan Holenda és Benoit Angbwa a Rosztov-hoz ment, ugyanakkor Lacina Traoré, Lassana Diarra és a brazil középhátvéd, Ewerton is aláírt a klubhoz. Roberto Carlos a klub sportigazgatója lett és az Anzhi rögtön az Európa liga selejtezőjére készülhetett. A selejtezők során úgy gázolt át az orosz csapat a Honvéd, Vitesse, Az Alkmaar hármason, hogy gólt sem kaptak. Így jöhetett a csoportkör az Udinese, Young Boys, Liverpool trióval.

Guus Hiddink és mellette Roberto Carlos.

A kettős terhelés sem jelentett gondot a csapatnak és október közepére már az első helyről várhatták a következő bajnokit. Közben az EL csoportkörben is maradandót alkottak. Hazai pályán úgy nyerték meg mind a 3 meccsüket, hogy gólt sem kaptak. Idegenben azonban nyeretlenek maradtak. Ugyan az Udinese otthonában, az utolsó percben kapott góllal végül csak 1 pontot vihettek haza, de az Anfield-ben csak minimális különbséggel kaptak ki. Az utolsó fordulóban a Young Boys otthonába látogatott a gárda és 3:1-es vereség még épp, hogy belefért, így tovább is jutottak a csoportból.

Nagyon kicentizték a továbbjutást.

Az egyenes kieséses szakaszban a Hannover-t kapták és a hazai 3:1-et, az idegenbeli 1:1 követte, így a gárda a német együttesen is túllépett. Jöhetett a legjobb 16 között a Newcastle United. A hazai 0:0 után az Angliai mérkőzést az utolsó percben, Papiss Cissé eldöntötte el a Newcastle javára (KATTINTS).

Willian és Yeshchenko a télen érkezett a csapathoz.

A bajnokságban a harmadik helyen zárta az Anzhi, ezzel ismét lemaradt a BL-ről, de így is volt lehetőségük, hogy megszerezzék történelmük első trófeáját. A Dagesztán-i klub ugyanis bejutott az orosz kupadöntőbe, de ott 11-esek után alul maradt a CSKA Moszkvával szemben. 

„Szomorú látvány volt, ahogy Kerimov testőrei óriási, pénzzel teli zsákokat visznek ki az öltözőnkből. Megkaptuk volna, ha megnyerjük a kupát. Kerimov felnyitotta őket a meccs előtt, hogy motiváljon minket. Eto’o további 1 millió dollárt ajánlott fel a saját vagyonából. Két hatalmas táska, tele bankjegyekkel. Iszonyatosan sok pénz volt.”

- nyilatkozta Joao Carlos. Ez a jelenet végül szimbolikus jelentőséget nyert a későbbiekben.

Savanyú tekintetek az elvesztett döntő után.

Augusztus 7-ikén a klub elnöke a Twitter-jén keresztül közölte a hírt, hogy a csapat megválik Guus Hiddink-től és a helyére a segédedzőjét, Rene Meulesteen-t nevezik ki. Továbbá a költségvetést 180 millió dollárról 50-70 millióra csökkentik. Ez természetesen azt is jelentette, hogy a legjobban fizetett játékosok átigazolási listára kerülnek. Indoklásként az UEFA pénzügyi fair play szabályzatát nevezték meg, amely szabályozza, hogy egy csapat ne tudjon több pénzt költeni, mint amennyit keres. A 50-70 milliós költségvetés így is azt jelentette, hogy az orosz bajnokságban csak a CSKA Moszkva rendelkezett nagyobb büdzsével.

Itt már Hiddink-et sem lehetett lefogni.

Az orosz sajtó csak találgatta, hogy mi vezethetett erre a drasztikus lépére. A következő okokat nevezték meg a sajtóorgánumok:

• Adóelkerülés gyanúja.
• Öltözői ellentétek: Igor Denisov érkezése, akit több mint 10 év után raktak ki a Zenit-től, mert összekülönbözött a csapat jól kereső játékosaival. → Bár ezt Joao Carlos nem tartotta valószínűnek.
• A tőzsdén Kerimov rengeteget veszített.
• Romlott Kerimov egészségi állapota. → Gadzi Gadzhiev szerint ez lehetett a fő ok.
• Kerimov egyik cége felmondott 1 megállapodást, ami miatt 375 milliót bukott.
• Üzleti partnerei figyelmeztették, hogy ne pazaroljon pénzt a labdarúgásra.

Ami a lényeg: a klub sztárjai odébb állhattak és Kerimov inkább az akadémistáknak akart bizalmat szavazni. A következő szezonban (2013/14-es szezon) Gadzhiev visszatérhetett a csapathoz, miután Meulesteen-t két meccs után (16 nap nappal kinevezését követően) kirúgták.

Gadzhiev visszatért.

Az EL-ben a Spurs, Sheriff Tiraspol, Tromso hármast kapták. Ugyan a csapat innen is továbbjutott, de eléggé beszédes volt, hogy a Tromso-t például csak 1:0-ra tudták megverni oda-vissza és moldáviai Sheriff Tiraspol ellen kétszer is csak remizelni tudtak. Az egyenes kieséses szakaszban a Genk-en még túljutottak, de az Alkmaar visszavágott a tavalyi kiesésért és Aron Jóhannsson góljával végül a hollandok jutottak tovább (Összefoglaló: KATTINTS).

A Genk elleni csapat. Jól láthatóan már sztárok nélkül.

Az Anzhi 2019 nyarán (közben jutott azért egy Nyíregyháza elleni felkészülési meccsre is: KATTINTS) búcsúzott az első osztálytól és csak a harmadosztályban tudtak elindulni. Igazából már az előző, 2017/18-as szezonban is kiestek, de akkor az FC Tosno-t kizárták (róluk majd későbben), így maradhattak még 1 szezont a legfelsőbb osztályban. A klub jelenleg a harmadosztály „A” csoportjának felsőházában tanyázik. Külön érdekesség, hogy Gadzhiyev 2019-ben megalapította az FK Makhacskala-t, amelyben több Anzhi nevelés is játszik és a klub eddigi edzői is kötődnek az egykor még felpumpált klubhoz.

Tabella: KATTINTS.