2021. okt 17.

A tovatűnt dicsőség

írta: surprisezola
A tovatűnt dicsőség

2. rész

Leszámítva az első két élvonalbeli szezont (akkor a BTC nyert), az első osztályú bajnoki cím jobbára a Ferencváros, az Újpest és az MTK trió között szokott eldőlni. Azonban, ahogy az előző részben már olvasható volt, a Csepel lett a bajnok az 1941/42-es szezonban. A következő szezonban egyértelmű volt a Weisz Manfréd FC néven futó csapat célja – megvédeni a bajnoki címet.

12_8.jpg

Ugyan az első 7 meccsen botladozott a csapat, de az őszi szezon végére összeszedték magukat és csak a rosszabb gólarányuknak köszönhették, hogy csak a 3. helyről várják a folytatást (a három dobogós egyaránt 20 ponttal rendelkezett). Ugyan a Nagyváradiak oda-vissza megverték a Csepelt, de a szigetországi csapat a tavasszal jóformán az összes idegenbeli meccsét (csak 1 döntetlen csúfította a mérleget) megnyerte, aminek köszönhetően megvédte a bajnoki címét.

Ekkor már pénzbőség volt a klubnál, de a vezetőség nem költekezett össze-vissza. Csak a jobbszélső Fuszeket vették meg, de őt is csak azért, mert Váradi a Gammához visszatért, így kellett a pótlása. A Csepel tulajdonképpen ismét az utánpótlásából merített. Ekkor már olyan játékosok kezdték bontani a szárnyait, mint zekeres, Bakos, Keszthelyi, Rákosi, Kiss II, Jávor II, Nagy, vagy Surányi.

13_7.jpgAz újonnan vett Fuszek is beépült a csapatba.

A tavalyi bajnokcsapathoz képest az említett Váradi Bélán kívül (17 bajnoki az előző szezonban) csak Devecseri Sándor távozott. Ő a Vasas játékosa lett. Váradi Béla posztjára Fuszek Kamill érkezett, aki bejátszotta magát a csapatba. A távozó Devecseri helyére a Bakos László – Nagy Jenő kettőst szerezték meg, de előbbi 9, utóbbi csupán 2 bajnokin kapott lehetőséget. A címvédéshez a szakosztály vezetői: Garas Lajos ügyvezető, Bernáth Ferenc sportirodai igazgató és az idény közben elhunyt intéző Bódis János is sokat tett.

A bajnoki cím után azonban a helyzet változott és a korábbi diadalt a klub már nem tudta fokozta. Ekkor dolgozták ki a zsidótlanítás tervét a sportéletben, a fajvédelmi törvény alapján. Ez a Csepelt annyiban érintette, hogy a gyár kapujáról lekerült a WM jelzés, mert az német irányítás alá került. A csapatra névváltoztatás várt és ha el is kezdődött bármiféle bajnokság (hadibajnokság, Nemzeti bajnokság), az nemcsak, hogy idővel félbe is szakadt, de a klub lényegesen gyengébb eredményeket ért el a vártnál. A sportélet újraindulására egészen a felszabadulásig kellett várni. Tény, hogy több poszton is változott a csapat összetétele, de a dobogóra így is felfért a Csepel.

14.png

A következő bajnoki címre az 1947/48-as szezonig kellett várni. Már az előző szezonban adva volt a csapat magja, amelyet akkor már Kalmár Jenő irányított, de abban a bajnokságban csak a 6. helyen végeztek. Az említett 47/48-as szezonban remek csapat jött össze és a gárda már az őszi bajnoki végén is az első helyen állt. Akkor még csak 2 pont járt a győzelemmel, de a Csepeliek olyan 11 mérkőzéses sorozatot pródukáltak ősszel, amelyen csak 1 pontot vesztettek! Az utolsó forduló hozta a legnagyobb izgalmat.

A Vasas nyert az MTK ellen Újpesten, ami azt jelentette, hogy ha a Csepel-Fradi döntetlennel végződik, akkor a Vasas nyeri a bajnokságot. A Csepel 34 000 néző előtt 4:3-ra legyőzte a Ferencvárost. A vendégeknél pályára lépett Gyetvai László, aki a mérkőzést követően visszavonult az aktív pályafutást. A következő képpen vélekedett arról a mérkőzésről:

Egyszerűen nem bírtunk a Csepellel, döntetlenre állt a meccs. Ebben az esetben a Vasas nyerte volna meg a bajnokságot, amit egyik csapat sem szeretett volna. Inkább megbeszéltük, hogy mi legyen a találkozó vége, és hozzásegítettük a Csepelt a bajnoki aranyhoz.“ 

A meccs összefoglalója: KATTINTS.

15_6.jpg

Az 1949/50-es szezonra kinevezték a régi-új edzőt, Jávor Pált, akivel az első fordulókban vereségekbe szaladtak bele. De a 30 meccsen elért 15 győzelem és 5 döntetlen csak az 5. helyre volt elég, az akkor már Csepeli Vasas TK néven szereplő gárdának. A következő szezonokban a Csepel stabilan a 4., vagy az 5. helyen zárta a bajnoki küzdelmeket. 1953-ban a klub visszavonult támadója, Marosvári Béla vette át a csapatot, de ekkor már a Csepeliek hátrafelé és nem előre néztek. A következő években a kiesés elkerülése és az edzőcserék jellemezték a csapatot. 1956-ra ismét Jávor Pál került a csapat élére és a gárda javuló formát mutatott, de a forradalom kitörése miatt a bajnokság félbeszakadt.

Ekkor disszidálások jellemezték a magyar focit (többek között Puskás Ferenc is ekkor hagyta el az országot), amely a Csepelieket nem érintette. Tulajdonképpen a csapat „erősítéseit“ ismét a fiatalokra támaszkodva oldották meg. Az 1957/58-as bajnokságban ez meg is látszott, mivel a gárda az alsóházban végzett, de a következő szezonra főleg a támadósoron erősítettek és formációt is váltottak. Az utolsó fordulóban, ahogy az 11 évvel ezelőtt történt, ismét a Fradi elleni meccs döntött a bajnoki cím sorsáról. A 20 000 néző előtt lejátszott találkozó 1:1-et hozott, ami azt jelentette, hogy a Csepel jobb gólkülönbséggel megelőzte az MTK-t. Az első hely azt is jelentette, hogy Jávor Pál harmadszorra is a csúcsra vitte a csapatot.

17_5.jpg

Az 1959/60-as bajnokságban, a BEK-ben is kipróbálhatták magukat a Fenerbahce ellen. Az Isztambuli 1:1-et (KATTINTS) a hazai 3:2-es vereség követte, ami azt jelentette, hogy Molnár Ignác által vezetett törökök továbbjutottak. A bajnokságban főleg hazai pályán gyengélkedett a Csepel és az addig legendásan jó csapategység megbomlott. Nyárra, mikor a csapat kivívta a bennmaradást, többen is visszavonultak. Jávor Pál is távozott, aki a jövőben már nem ült le többet a Csepeliek kispadjára. Az 1961/62-es szezonra a kiesés is elérte a klubot. Az akkori bajnokság előzményéhez tartozik, hogy még 1960 nyarán 13 játékos hagyta el, az akkor már Preiner Kálmán által irányított keretet. Ezúttal is a fiatalokkal próbálták betömni a csapatrészeket, de az akkor már kevésnek bizonyult. Egy év másodosztálynyi szereplés után a Csepel azonnal visszajutott az NBI-be.

18.pngEgy év után visszajutott a Csepel.

A feljutást követően ismét a kiesés elleni harcok jellemezték a Csepelieket. Az 1965-ös bajnokság közben Preiner távozott a csapat éléről és a helyére Keszthelyi Mihály került. A további szezonokban a csapat védelmének megerősítése volt a cél és a ’60-as évek végére a Csepel stabil felsőházi csapattá lépett elő. Eközben a gyár is szépen lépegetett előre. 1968-1970 között jelentősen túlteljesítettek a gyárban.

A termelési érték 13,47 milliárd forint volt, azaz egy alkalmazott egy nap alatt 1255FT termelési értéket hozott létre. A dolgozók évi személyi jövedelme (beleértve a nem pénzbeli juttatásokat is) megközelítette a 31 000FT-t. A gyár 1972. január elsejére Tröszté alakult a Gazdasági Bizottság döntésének megfelelően. A Tröszt egy vállalati formát jelentett és a lényege az volt, hogy egy közös irányító központot hoznak létre a vállalatok. A Csepeliek szürke középcsapattá váltak és bár a védelem viszonylag stabil volt, a csatársor hagyott kívánni valót maga után. Az 1973/74-es szezon után Keszthelyi Mihály 9 év után távozott a csapat éléről.

19_4.jpgKeszthelyi Mihály "idővonala"

Keszthelyit Thomann Antal követte, akit két év után Kóczián Antal váltott. Az 1970-es évek első felében, a tabella felsőházában tanyázott a klub, de az 1975/76-os szezonra már csak a 12. helyet tudták megszerezni és a hetvenes évek végére a Csepel egyre inkább a kieséstől menekült. A vég az 1978/79-es szezonban következett be. Hiába tért vissza Keszthelyi Mihály a csapat élére és játszatott 26 játékost, a kiesést már nem tudták elkerülni a Csepeliek. Fájó, szomorú, de érthető volt a kiesés. Az egész szezon során mindössze 3 alkalommal tudtak hazai pályán nyerni. Ez is közrejátszott a csapat vesztéhez.

20.pngJöhetett a másodosztály

Az NBII-be csak átszállójegyet váltott a gárda, amely messze a legkevesebb gólt kapva (22) és a második legtöbb szerzett góllal (82) vissza is jutott. Szinte osztálykülönbség volt a Csepel és a másodosztály között. Az is eléggé beszédes adat, hogy a harmadik helyen végző Szegedi EOL AK 14 ponttal volt lemaradva a bajnoktól. Tarnóczi a maga 17 góljával házi gólkirály lett, de voltak olyan játékosok is, akik az összes bajnoki mérkőzésen szerepeltek. Többek között Kovács kapus, vagy a középhátvéd Kőhalmi és a szintén védőként játszó Harangi.

A feljutás után szép fokozatosan stabil középcsapattá lépett elő a piros-kék gárda. A visszajutás után először csak a 12. helyen végeztek (3 pontra a kiesőzónától), de a soron következő 81/82-es bajnokságban a 7. helyig ugrott a csapat, amely főleg hazai pályán remekelt. Mindeközben a gyár lendülete hanyatlóban volt. 

21.png

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!

Szólj hozzá