Az albániai Lushnja hatszor is feljutott az elsőosztályba, de végül mindig kiestek. Az 1996-os feljutáskor megszerezték a negyvenháromszoros argentin válogatottat, Mario Kempes-t is, hogy vele a bajnoki címért is harcba szállhassanak. A cikk megírását az Kategoria Superiore – Albán bajnokság (KATTINTS) támogatta.

Az 1927-ben alapított FK Lushnja sosem volt az albán labdarúgás jelentős klubja. Nevét, Ferit Vokopola-nak, egy jelentős albán politikusnak köszönheti, aki az Albán Függetlenségi Nyilatkozat aláírójának javaslatára nevezte el a klubot. Alapítása után röviddel, barátságos meccset játszott a Lushnja a Tomori Berat ellen. A lushnjai csapat ekkor még csak fiatalokból állt. 1996-ban, mikor ötödjére megnyerték a másodosztályt, komoly célokkal vágtak neki az élvonalnak, főleg úgy, hogy immáron komoly anyagi háttérrel is rendelkeztek. A jelentős anyagi háttér eredetét kutatva nem árt tudni, hogy akkortájt milyen helyzet uralkodott Albániában, már ami a pénzügyeket illeti.

A piramisjátékok Albániában a demokrácia korai napjaiban, 1994 után kezdődtek. Ekkor gomba mód megnőttek az új cégek, az emberek a piramisjátékokba fektettek és a komolyabb „cégek” főnökei rengeteg különféle cégbe fektettek bele. Természetesen ez alól a sport sem volt kivétel, amelynek egy nagy haszonélvezője pont a lushnjai gárda volt, amelynek élén Rrapush Xhaferri és a Xhaferri alapítványa állt. Az elnök látta, hogy milyen hatással van a futball az emberekre, úgy döntött, a labdarúgásba fektet.

Ekkor (1996-ban) történt, hogy Carlos Eduardo Alves De Souza-t, más néven Edu-t megszerezte a Lushnja, aki első külföldi labdarúgóként vonult be az albán sporttörténelembe. Ő érte 50 000 dollárt kellett érte fizetni a ciprusi Anorthosis-nak. Edu-ra hősként tekintettek, aki megkedvelte a körülötte lévő embereket és még családi eseményekre is elhívták. Persze itt még nem állt meg a Lushnja, és megszerezte Dos Santos-t (még 1 brazilt) és a 18 éves nigériait, Leonardo Nosa-t.

A pénz nem volt akadály, de a csapat az elvárásokat nem hozta és Xhaferri álma, hogy a bajnoki címet megszerezzék, egyre távolibbnak tűnt. Ekkor döntött úgy az elnök, hogy a vezetőedzői poszton is változtat. Így került a képbe a volt argentin válogatott, Mario Kempes, aki bár messze nem volt az első jelöltek között (Tele Santana volt az első számú kiszemelt, de ő nemet mondott), mégis vele sikerült megegyezni.

Mario Kempes és Edu

„Ha minden jól megy, öt éven belül Európa legjobb nyolc csapata között lesz a Lushnje.”

– emelte ki az elnök, majd hozzáfűzte, hogy Jay Jay Okocha-t is megakarta szerezni, de a Fenerbahce egyszerűen nem akarta eladni.

Kempes-nek saját bevallása szerint meg kellett néznie, hogy hol van Albánia, de a felajánlott 350 000 amerikai dollár meghozta a kedvét a kalandhoz. Tegyük hozzá, hogy az albán átlagfizetés akkoriban 55 dollár volt. Az argentin látva, hogy Albánia milyen jó anyagi lehetőséget kínál, magával hozta testvérét, Hugo-t, aki az erőnléti edző szerepéért 50 000 dollárt kapott. Kempes elképesztő állapotokat talált – a pályán lyukak voltak, az öltöző penészes volt, törött lábú székek voltak az öltözőben és a lelátó félig össze volt omolva. Természetesen ezt szóvá is tette az elnöknek, aki csak ennyit felelt:

„Adtam egy vagon pénzt, úgyhogy fogd be és dolgozz.”

Egy akkori csapatkép a Lushnje csapatáról.

Debütálásként Kempes és Hugo az Albán Kupa negyeddöntőjére készülhettek a Teuta Durres ellen. Az elnök tartva attól, hogy a csapat kapusa és csatára esetleg meglenne vesztegve a duresi származásuk miatt, arra kérte Kempes-t, hogy e játszassa a két játékost, de ő hajthatatlan volt és végül a csatár góljával, meg a kapus parádés teljesítményének hála 1:0-ra megnyerték a találkozót. A visszavágóra 1000 dolláros jutalmat ígért a vezetőség továbbjutás esetén, ami a 0:0-s döntetlennel meg is lett. De eközben Albániában nem volt túl rózsás a helyzet.

A pénzemberek, akik mosolyogva szedték össze az emberek pénzét, egyre növekvő kifizetést ígérve, elmenekültek az összeggel. Ez országszerte tiltakozásokat váltott ki, hogy a befektetők visszakapják a pénzüket. Hamar világossá vált, hogy polgárháború van készülőben.

Kempes és Hugo gyorsan összepakolt, majd sikerült megszerezniük az utolsó két jegyet, hogy Rómába utazhassanak. Még épp időben megúszták a polgárháborút. Az argentin testvérpár albán kalandja nem egész egy hónapig tartott.

„Nem sikerült elkezdenünk a bajnoki felkészülést, sem a kupa elődöntőt lejátszanunk és azt az 1000 dollárt sem kaptuk meg, amit Pellumb Xhaferri ígért nekünk, mert kiejtettük a Teutát. Legalább az előleget megkaptam a szerződésemért. A testvérem egy vasat sem. Néhány hónappal később azt olvashattuk a hírekben, hogy Pellumb és Rrapush Xhaferrit letarzótatták és csalásért elítélték.”

A tervekkel teli albániai kaland mindössze 3 meccsig tartott. Egy bajnoki győzelem a Librazhd ellen, győzelem és döntetlen a Teuta ellen a kupában. Bár Kempes ígéretet tett, hogy betartja szerződését (ott léte alatt Gabriel Batistuta-t akarta megszerezni, de az igazi célpont Jay Jay Okocha volt), de erre már nem került sor. Végül az argentinnak nem igazán vált be az edzői pálya és jelenleg a „FOX Argentína” kommentátora.

Ehhez képest a klub jól tartotta magát az élvonalban, egészen a 2006-os kiesésükig. 2013-ban hatodszorra is bajnokok lettek a másodosztályban, de az élvonaltól egy év után búcsúztak. A 2017-es feljutás is ugyanezt a forgatókönyvet tartogatta és azóta is a második vonalban szenvednek. A mostani szezonra mindössze két játékosuk külföldi és a keret átlagéletkora csupán 24,8 év.

Tabella: KATTINTS