Egy újabb bányász csapat, amely eddigi eredményeit tekintve ott van Magyarország TOP30-as klubjai között. Itt játszott egykor az Aranycsapat 3 tagja, Buzánszky Jenő (13 évig szolgálta a klubot), Grosics Gyula (a klub nevelése) és Ilku István. Ötször lettek a vidék legjobb csapata. Emléklapot kaptak az Argentin Labdarúgó Szövetségtől, világbajnoki és olimpiai játékosokat adtak, de 1977-ben végleg elbúcsúztak az NBI-től. A Tatabányai SC és a Salgótarjáni BTC után jöjjön egy újabb tradicionális bányász klub, a Dorogi FC.

Az egyesületet 1914 tavaszán alapították, Dorogi Atlétikai és Futball Club néven, azzal a céllal, hogy a labdarúgás hivatalos keretek között működhessen, továbbá méltó körülményeket biztosítsanak más sportágaknak is. Ugyan az első világháború kitörése egyértelműen nem tett jót a dorogi a sportnak, de 1919-re készen álltak, hogy elinduljanak a szervezet bajnokságban. Ekkor már saját pályával és szereléssel is rendelkezett a klub. Az 1920-as évek elején már a bányászkalapács is megjelent a klub címerében, de a helyi bánya akkor még nem támogatta a csapatot.

Legelső bajnoki szezonjukat az amatőr másodosztályban, pontosabban a Vidéki bajnokság – Pestvidéki kerületében kezdték. Ekkor indult el a Dorogi AC a dicsőséges útjára. A huszas években többször is az első helyen végeztek. Az 1922/23-as szezont veretlenül játszották végig, de látva a csapat lelkesedését és a nagyszerű eredményeiket, a klub megnyerte a település és a térség legmeghatározóbb cégénak, a a dorogi bányának a támogatását.

A második világháborúig (1939 – 1945) a csapat sikeres szereplése töretlen maradt, és akkora már a Corinthian kupát is elhódították 1927-ben, majd 1928-ban. 1939-ben, a DAC a 25 éves jubileumi évében úgy lett bajnok, hogy a bajnokságot nyert csapat tagjai mind dorogi születésüek voltak. Az aranykoruk azonban a világháború után következett be, azzal, hogy 1945 nyarán az Országos Bajnokság Nyugati csoportjában kerültek, ami akkor a másodosztálynak felelt meg. Ide úgy jutottak, hogy megnyerték a Középmagyar kerület I. Osztály Dunántúli csoportját veretlenük, majd az osztályozón 4:0-ra verték a Tatabányát. A 14 csapatot magába foglaló Országos Nyugati bajnokság valójában arra szolgált, hogy az 1-5. helyen befutók a „Legjobb 10“, míg a 6-10. helyen végzettek a „Második 10“ csoportjába kerültek. A 11-14. helyezettek a következő évi NBII-es bajnokságra hangolódhattak.

Mivel a Dorog a 9. lett (akkor már a későbbi Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula is a gárda játékosa volt), várt rájuk a „Második 10“ csoportja, ahol a második helyen végeztek. Ezek az eredmények pedig azt jelentették, hogy a dorog történelme során először jutott fel az élvonalba és az 1946/47-es bajnokságban immáron elsőosztályú gárdáként szerepelhet. De az első élvonalbeli szezonjukban valósággal felrobbant a dorogi szentély, mikor 1947 tavaszán a Ferencváros látogatott a bányász csapathoz. A dorogiak 2:1-es Fradi vezetésnél kiegyenlítettek , de a bíró nem adta meg a gólt les címen, így a mérkőzést lefújását követően a dorogi szurkolók beözönlöttek a pályára (Bővebben erről az esetről: KATTINTS). A dorognak az az 1 pont végül nagyon hiányzott a bennmaradáshoz, mert újoncként búcsúzhattak az élvonaltól.

Két másodosztálynyi szezon várt a bányász csapatra, amely akkor megszerezte a szintén későbbi Aranycsapat játékost, Buzánszky Jenőt. Mivel ekkor a második vonalban 4 különböző csoport volt, ezért a dorogiakra várt egy osztályozós mérkőzés, amelyből abszolút bajnokként kerültek ki, így újra az NBI-ben találták magukat. Ekkor köszöntött be a Rákosi-korszak, amelynek következtében Dorogi Tárna névre váltottak és a zöld-fehér színről a piros-feketére váltottak, de 1951-re már a Dorogi Bányász néven szerepeltek.

Később a Dorogot a magyar labdarúgás fellegváraként jellemezték, amely az 1950-és és 1960-as évek egyik meghatározó klubja volt. Az említett időszakban 4 alkalommal is a vidék legjobb csapata voltak, Monostori Tivadar személyében NBI-es gólkirályuk volt, de ekkor játszott azaz Ilku István is a csapatban, aki klubrekordot jelentő 404 meccsen szerepelt a bányász csapat színeiben.

Ilku 352 NBI-es meccsen szerepelt a Dorog színeiben, Grosics Gyula állandó tartaléka volt a válogatottban és az év kapusának is megválasztották.

Az 1960-as évek első felében volt a csúcson igazán a Dorog. Belgiumból elhozták a Húsvét kupát, a Rappan kupában a Padova mögött a második helyen végeztek, de számos válogatott játékos is szerepelt náluk. Az 1962/1963-as szezonban rekordot jelentő helyezés az élvonalban, mindezt úgy, hogy az utolsó öt forduló előtt csupán 1 pont volt a lemaradásuk a listavezető Ferencváros mögött, de a Pécsi Dózsa és a Vasas ellen elszenvedett vereségük jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy csupán a 4. helyen végezzenek. Még abban az évben (1963 őszén) a Dorog beletudott szólni a bajnoki cím sorsába, de gyakorlatilag ez volt a gárda csúcspontja és innentől kezdve ha nem is azonnal, de elkezdhettek lefelé nézni. Ennek különböző okai voltak: Több meghatározó játékosuk távozott, vagy visszavonult és a helyi bánya is hanyatlásnak kezdett indulni.

A dorogi széntermelés az 1960-as években közepén elérte a csúcspontját, és mint a csapat teljesítménye, a szénbányászat is hanyatlásnak indult ezt követően. 1965-től kezdve (mikor a dorogi csapat a bennmaradást elérte) az energia szektoron belül szerkezetváltás történt és a könnyen kitermelhető széntelepek fogyása miatt elkerülhetetlenné vált a bányászat fokozatos visszafejlődése, majd 1967-ben a széntermelés rohamos csökkenésnek indult. Még az előtte levő évben a bányász csapat kiesett az élvonalból és 1973-ig kellett várni, mire ismét az elsőosztályban szerepelhettek (ami rögtön kiesést is jelentett), azonban a klub 1977-ben végleg búcsúzott az élvonaltól.

Mire 1994-re a bánya végérvényesen kiszállt a klub támogatásából, addigra a csapat többször is közel került ahhoz, hogy visszajusson az élvonalba, de a többszöri próbálkozások után is alul maradtak. A hivatalos indok szerint elfogyott a Dorogi Szénbányák vezérkarának türelme, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a bányát ebben az időben privatizálták és a magánkézbe összpontosuló bányának a tulajdonosa nem kívánta támogatni a csapatot. Az ellehetetlenül klub így szétesett, a megszűnés veszélye felmerült. A legjobb játékosokat eladták, se fűtés, se melegvíz nem volt. Az érkező új edző az a Haraszti János lett, aki egykor a csapat játkosa volt és ugyan a keretet ifijátékosokkal feltöltötték, vagy a környékbeli alacsonyabb osztályban szereplő csapatok játékosaival, de a kiesését nem tudták elkerülni és az utolsó fordulóban elszenvedett vereség megpecsételte a sorsukat.

Az NBIII-ba csúszott csapat a kiesés szélén állt, de az utolsó pillanatban a dorogi önkormányzat gyors segélyt szavazott meg a klubnak és a folyamatos támogatásról biztosította az addigra már erősen gyengélkedő FC-t, de átvállalták a sporttelep teljes fenntartási költségét is. A csapat felvette a Dorogi SE nevet és régi klubcímerüket ideiglenesen a város címerére cserélték. Némi erősítésre is jutott, az addigra amatőr státuszra váltó klubnak, így a kiesőjelöltből bajnokesélyessé lépett elő.

A csapat életében 1997 vége jelentette a nagy változást, miután a Dudalakk Konzurcium RT megjelent a klubnál, mint tőkeerős befektető, Valencsik Ferenccel az élen. Igazoltak mintegy 20 játékost, címert váltottak, edzőt cseréltek, valamint a vezetőségben is történtek változások, de pár forduló után máris edzőt váltottak. Közben a Budalakk nem kapott engedélyt egy festéküzem Dorogra történő telepítésére, ezért válaszlépésként azonnali hatállyal kivonaultak a dorogi klub életéből.

A főszponzor után az újonnan érkező játékosok és az edző is távozott. 1998 nyarán, a kiesést követően újraszerveződött az elnökség, és ekkor vették fel a ma használatos Dorogi FC nevet. A címert visszaállították és ismét az önkormányzat lett a piros-feketék főtámogatója. A cél továbbra is a NBI-be való jutás volt. Abban az időben a gyárat nyitó (de az óta megszűnt) Sanyo Hungary Kft is támogatta a klubot, de 2003-ban a gárda a visszasorolását kérte a szövetségtől, az egyre nagyobb költségek miatt. Ez a negyedosztályt jelentette, amely sosem látott mélypont volt a dorogiak életében.

Köszönhetően az MLSZ átszervezésének, 2005-től újra a harmadosztályú csapatnak számítottak, de főleg a bennmaradás kivívásáról szóltak a szezonok, és ugyan a 2010/11-es szezonban kiesőhelyen végeztek, de az MLSZ ismét az átszervezés mellett döntött, amivel megmentette a csapatot. A 2011/12-es évad és Miskei Attila kinevezése kellett, hogy a csapat elinduljon felfelé és a következő szezonban hiába lettek bajnokok, mivel nem kaptak licencet, maradhattak a harmadik vonalban, de pozitívum volt már az is, hogy a vezérkarban ezúttal a klubhoz kötődő emberek voltak. Miskei a 2013/14-es szezon felénél menesztve lett a hullámzó eredmények miatt, de a szezon végét követően Németh Szabolcs került a csapat élére.

A klub a 2015/16-os szezonban feljutott az NBIII Nyugati csoportból az NBII-be és 14 év után újra a másodosztályra készülhettek, ahol napjainkban is szerepelnek, immáron meghatározó középcsapatként.

Tabella: KATTINTS