A Schalke 04 történelme során még sosem ért a Bundesliga csúcsára, de hét alkalommal a dobogó második fokára felállhatott. Az ezredfordulót követően gyakori szereplői voltak az európai porondnak, azonban a 2018/19-es szezonban a dolgok negatív irányba terelődtek és a gárda elindult a süllyedés útján. Nézzük a történéseket időrendi sorrendben.

Az 1904-ben alapított gelsenkircheni klub, az ezredfordulóig jó pár hazai kupát megszerzett. Még a Bundesliga létrejötte előtte hét alkalommal az élvonal bajnoka lett, emellett kétszer a német kupát, szintén ugyanennyi alkalommal a másodosztály serlegét, és 1997-ben az UEFA kupát is a magasba emelhették. A 2000-es évekre a kék-fehérek meghatározó csapattá váltak az élvonalban, és egy szezont (2010/11-es bajnokság) leszámítva, rendre a tabella első felében végeztek. A 2017/18-as szezonban a második helyet is elcsípték, ami BL csoportkört jelentett. Innen még sikerült továbbjutniuk, de következhetett a Manchester City az egyenes kieséses szakaszban, ami később vízválasztó meccsnek bizonyult (az idegenbeli összecsapás főleg) a német csapat életében. De a süllyedés okai sokkal hamarabb keresendők.

2016. február – 2017. nyara

Mielőtt még sorra vennénk az okokat, tekerjük vissza az időt 2016. február 21-ikére. Aznap a Mainz sportigazgatója, Christian Heidel bejelentette, hogy 14 év után, a szezon befejeztével távozik a vörös-fehérektől és a nyártól a Schalke-nál fog betölteni ugyanolyan szerepkört. Erre a váltásra azért volt szükség, mert a gelsenkircheniek akkori sportigazgatója, Horst Heldt úgy döntött, hogy a bajnokság befejeztével tovább áll, ezért a Schalke elnökének, Clemens Tönnies-nek lépnie kellett.

Heidel

A 2015/16-os szezonban a Schalke csak az ötödik helyen végzett, a Mainz a hatodik helyen, kettő ponttal lemaradva a kékektől. Utóbbi esetében elmondható, hogy Heidel szépen távozott, előbbi esetében az EL csoportkörbe jutás nem volt elég Tönnies-éknek, ezért menesztették André Breitenreiter-t, a csapat vezetőedzőjét. Az érkező sportigazgatónak tehát egyből adva volt a feladat: új edzőt kell találni és vele megcélozni a BL-t jelentő helyek valamelyikét. Heidel rögtön ki is nevezte az Augsburg trénerét, Markus Weinzierl-t. Az érkező tréner az ex-klubját a középmezőnybe kormányozta, leszámítva 1 kiugró szezont.  

Nem meglepő módon, a Schalke-val is csak a középmezőnybe végzett, ami nem csak, hogy messze volt a BL álmoktól, de Weinzierl menesztését is jelentette. Ezt követően Heidel kinevezte a még felnőtt szinten tapasztalannak számító Domenico Tedesco-t. Nem ez volt Heidel első ilyen húzása, hogy szinte a „semmiből” nevez ki valakit. Anno Jürgen Klopp és Thomas Tuchel felnőtt menedzseri karrierjét is ő indította el azzal, hogy anno leültette őket a Mainz élére.

2017/2018: A Tedesco éra első szezonja

Az olasz-német kettős állampolgársággal rendelkező Tedesco mindössze két éves volt, amikor szüleivel Németországba költöztek. A több nyelven is beszélő Domenico, elvégezte a gazdaságmérnöki alapképzést és az innovációs menedzsment mesterképzést is, de ő mégis a labdarúgást választotta. El is kezdte az edzőképzést, (amelyen Nagelsmann is részt vett) ahol az osztály legjobbja lett.

Játékosként ugyan a sokadosztálybeli ASV Aichwald-nál játszott, de edzőként a Stuttgarti, majd a Hoffenheimi utánpótlás csapatokat irányíthatta. Első felnőtt megbízatása 2017. márciusában következett be, amikor is a másodosztályban szerénykedő Erzebirge Aue kinevezte a szezon végéig, hogy tartsa benn a csapatot a Bundesliga 2-ben. Tizenegy meccsből hatot megnyerve és kettőt döntetlenre hozva zárta a szezont, ami elég volt a kiesés elkerüléséhez. Erre figyelhetett fel Christian Heidel, aki kinevezte a Schalke élére.

Tedesco Nagelsmann-al együtt végezte el az edzőképzést

Tedesco érkezésével a Schalke több mint 45 milliót költött az átigazolási piacon, míg a távozók oldalán alig pár millió folyt be a klubkasszába, tehát kijelenthető, hogy jókora negatívval zárták a piacot – így célozva meg a BL-t érő pozíciók valamelyikét. A csapatot elhagyók között érdemes megemlíteni Benedikt Höwedes nevét, akinek a kölcsönadása azt jelentette, hogy a 2006/07-es szezon után, ismét az említett hátvéd nélkül kezdi meg a csapat a bajnoki évadot. Azonban Tedesco irányításával elérték a kitűzött célt és a gárda a második helyen végzett, ami BL indulást jelentett. Ugyanakkor a következő szezonra jelentősen átalakult a keret, ami elindította a gárdát a süllyedés felé.

2018/2019: a lejtmenet elindulása

A 2. helyen végzett csapatot több alapember is elhagyta: Leon Gorentzka, Max Meyer, Naldo (ő csak télen ment), Höwedes (véglegesen) és Thilo Kehrer (37 millió jött be érte), ugyanakkor az érkezők nem igazán jelentettek hasonló minőséget. Többek között a remélt „erősítést” jelentette (volna) Sebastian Rudy, Suat Serdar, Omar Mascarell, Rabbi Matondo, vagy éppen a Salif Sané – Hamza Mendyl – Steven Skrzybski trió megszerzése. Itt álljunk meg pár szóra és térjünk ki azokra az érkezőkre, akik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket:

• Skrzybski: Remekül zárta a 2017/18-as szezont az Union Berlin-nél. 14 gól és 5 gólpassz fűződik a neve mellé, de a Schalke-nál sérülés is hátráltatta őt.
• Hamza Mendyl: A Lille-nél nem sokat játszott, a német csapatnál annyit sem, már ami a 18/19-es szezont illeti. Eleinte kapott lehetőséget, de a sérülése után jobbik esetben csak a padot koptatta.
• Rabbi Matondo: a Manchester City utánpótlás csapatától érkezett játékos alig kapott játékidőt a 18/19-es bajnokságban.
• Omar Mascarell: még a 17/18-as évadban volt két komolyabb sérülése, mégis leigazolta őt a gelsenkircheni alakulat. Csak a szezon végére tudta bejátszani magát a csapatba.

Ugyanakkor hiába a nagyobb nevű távozók, a királykékek nem garasoskodtak a fizetések terén, ami – mint később kiderül – ugyancsak hozzájárult a klub süllyedéséhez, mivel az európai porond adta bevételekkel is számoltak, úgy, h a szezon javában tartott és még korán sem volt biztos, hogy elérik a kívánt helyezést.

A 2018/19-es „erősítésnek” végül meglett a böjtje. A gárda csak szenvedett a bajnokságban, főleg hazai pályán. Immáron nem a nemzetközi porond, hanem a kiesés elkerülése lett a cél, de eközben a BL-ben remekül szerepelt a gárda és ugyan a csoportjából továbbjutott, de következett a Manchester City elleni párharc, amely végül Tedesco állásába került. A vezetőség végül a klublegenda, Huub Stevens-t ültette le a kispadra, akivel elkerülték az osztályozót jelentő 16. helyet, de ez már messze volt a Bajnokok Ligáját jelentő álmoktól és mivel a vezetőség BL pozícióval számolt (előre számoltak az európai szereplést jelentő bevétellel), így az adósságok is megjelentek a klub életében, továbbá Heidel is távozott a klubhoz, aki később visszatért a Mainz-hoz. Helyét az a Jochen Schneider vette át, aki később hozzájárult a csapat zuhanásához

2019/2020: Wagner érkezése, Tönnies és a koronavírus

A Huddersfield-nél csodát tévő, majd később menesztett David Wagner került a csapat élére. Hogy ne legyen elég az a tény, hogy ismét mínusszal hozták le az átigazolási időszakot, még augusztusban a klubelnök (Clemens Tönnies) botrányba keveredett. Egy paderborn-ban rendezett ünnepségen előadást tartott, amelyben azzal érvelt, hogy erőműveket kellene építeni Afrikában, munkahely teremtés céljából, ezzel megakadályozva a klímaváltozást, majd hozzátette (amire később a sajtó és több ismert ember is „ráugrott”):

„Az elnépesedés ellen is jó módszer lenne, hiszen nem a gyermekcsinálással foglalkoznának esténként.”

Clemens a kijelentésért mindössze három hónapos eltiltást kapott.

Ekkor még a klublegenda Asamoah (jobbra) nem csalódott az elnökben (középen).

Visszatérve a Wagner gárdára: az őszi szezonban még EL szereplést érő helyen állt a gárda, de januárban jött a Bayern München otthonában elszenvedett 5:0-s vereség, ami abból a szempontból volt vízválasztó, hogy a szezon hátralévő részében nyeretlenek maradtak, továbbá a Dortmund elleni rangadón is kiütést (4:0) szenvedtek. Már akkor sok drukker Wagner menesztését remélte, de a vezetőség nem lépett. A koronavírus megjelenése is hátráltatta a klubot, amely a szurkolók jelenléte nélkül komoly kiesést könyvelhetett el. A szezon végén a királykékek csak a 12. helyen zártak, ami azt jelentette, hogy zsinórban másodszor maradnak le az európai porondról.

Az adósságok meg csak gyűltek, a játékosok fizetéseit tekintve meg a tíz legjobban fizető Bundesliga klubok egyike voltak. A koronavírus megjelenése csőd közelbe vitte a klubot. Se nézők, se tévés jogdíjak és a BL pénzekkel előre számoltak. A nagy kiesést úgy próbálta kompenzálni a vezetőség, hogy több jól kereső játékost is kikölcsönzött. Ily módon távozott Weston McKennie (Juventus vette kölcsön), Ozan Kabak (Liverpool-hoz került) és Sebastian Rudy (Hoffenheim-hoz ment) is, de a kapustehetségnek számító Alexander Nübel is továbbállt (Bayern München), aki nem hosszabbította meg lejáró szerződését.

Az érkezők oldalán egyedül Goncalo Paciéncia kölcsönvétele került pénzbe (2 millió), aki eleinte ugyan játszott is, de a sérülését követően már csak elvétve kapott lehetőséget. Rajta kívül visszatért a klubhoz Sead Kolasinac, mellette a rutinos Vedad Ibisevec és a német válogatott, Shkodran Mustafi is csatlakozott a kerethez. Klaas Jan Huntelaar látva, hogy egykori klubja min megy keresztül, maga kérte az Ajax-ot, hogy bontsák fel a szerződését, hogy a királykékeknek segíthessen. Ezen kívül a vezetőség abban látta a megoldást, ha fizetési plafont vezetnek be.

2020/2021: a totális kudarc

El sem kezdődött a szezon, Tönnies júniusban újabb botrányba keveredett. A járvány a húsüzemét is elérte, ahol több mint 1500 alkalmazottja fertőződött meg. Mint utóbb kiderült, a negatív teszteket a cég csak „megrendezte”, továbbá a szigorú előírásokat sem igen tartották be, emellett a nők is panaszkodtak az ottani körülményekre. Többen is tiltakoztak Tönnies ellen a klub székházánál, aki végül lemondott és helyét (a szezon végéig) Jens Buchta vette át. A távozó elnök nélkül egy komoly befektetőjét is elvesztette a klub, akik addigra már több mint 200 milliós tartozást halmoztak fel.

Még az első fordulóban, 8:0-s pofonba szaladtak bele Wagner-ék a Bayern München otthonában, majd a Werder Bremen ellen elvesztett hazai bajnokit (3:1) követően a vezetőség türelme is elfogyott és Manuel Baum-ot ültették le a helyére. Az igazgatóság úgy látta, ha már fiatalos csapatról van szó, olyan edző kerüljön az élre, aki tud bánni fiatalokkal. Baum sem húzta sokáig, akivel ugyan a kupából továbbjutottak (a Schweinfurt 05 ellen), de a bajnokságban csak négy döntetlen és 6 vereség jött össze, ami az edző menesztését jelentette.

Huub Stevens 2 meccs erejéig beugrott, majd őt Christian Gross követte. A gelsenkircheniek ekkora már zsinórban nyeretlenek voltak és közelítettek a Tasmania Berlin (róluk a későbbiek lesz említve egy külön cikkben) negatív rekordja felé, de kisklub szerencséjére a rekordjukat nem döntötték meg a kékek, akik a 19 éves Matthew Hoppe vezetésével 4:0-ra nyertek a Hoffenheim ellen.

A nagyarányú győzelmet azonban újabb pofonok követték, és a bajt tetőzte, hogy Huntelaar-ék kérték Schneider-t, menessze Gross-t, aki több játékos nevét sem tudta és az edzésmódszerei elavultak. Végül a február 27-ikén lejátszott Stuttgart elleni 5:1-es pofon után Gross is mehetett és vele együtt Rainer Widmayer (másodedző), Jochen Schneider, Sascha Rierher (csapatmenedzser) és Werner Leuthard (erőnléti edző) is. A váltással a teljes megújulás irányában indult el a klub. Gross-t Dimitris Grammozis váltotta, ezzel ő lett a szezonban a negyedik edzője a gárdánál. Ez, h négy edzőt alkalmazott egy szezon alatt a klub, utoljára a Hertha tette meg a 2019/20-as szezonban.

Gross foghatta a fejét

Közben még Steffen Freund, tévés szakértő és a kéket egykori játékosa szerint, Bentaleb és Harit mentalitásuk alkalmatlan a fegyelmezettségre és a kellő munkára. A két játékos meg is jelent a klub vezetőségénél, hogy álljanak ki mellettük, de semmilyen közlemény nem követte az esetet. Tegyük hozzá, hogy Bentaleb és Harit is tett róla, hogy Freund ilyen negatív véleménnyel legyen róluk (előbbi az öltözőben, utóbbi a lecserélésekor elégedetlenkederr). A két játékost ideiglenes eltiltotta a klub az első csapattól.

2021/2022: másodosztály

Borítékolható volt, hogy a gárda kiesik és a másodosztálynak, na meg az újraépítésnek Grammozis-al vágnak neki. Ezúttal már McKennie, Serdar, Kabak, Matthew Hoppe, Seabstian Rudy, Omar Mascarell, Skrzybski, Mandyl, Bentaleb, Mustafi, Kolasinac és Huntelaar nélkül, ugyanakkor főleg a rutinosabb szabadúszókra és ifikre építve. A jövőkép adott, hiszen a Schalke rendelkezik az ország legjobb ifiakadémiájával (amelyet a koronavírus megjelenése előtt is fejlesztettek, elég komoly összeggel).

TABELLA: KATTINTS