Az egyik leglegendásabb elsüllyedt csapat, amely a Bundesliga-ig is eljutott, de ott nem tudott maradandót alkotni, és ahogy azt már megszokhattuk, a süllyedés során a pénzügyi gondok is beköszöntöttek, az amúgy is szűkös keretek között működő klubnál.

Bár a klub alapítását 1966. január. 31-re teszik, a gyökerek egészen 1919-ig vezethetőek vissza, amikor is a szénbányászok megalapították a FSV Glückauf Brieske-Senftenberg-et és mire eljutottak az említett dátumig, addigra több névváltoztatáson is átestek. Amíg nem következett be 1990-ben Németország újraegyesítése, addig a gárda a DDR-Oberliga és a DDR-Liga-ban szerepelt, ami a Keletnémet labdarúgó-bajnokság első két osztályának felelt meg. Az újraegyesítéskor felvették az FC Energie nevet, és a harmadosztályból kezdhették a felzárkózást, mivel az NDK legutóbbi pontvadászatában az utolsó előtti helyen végeztek. Az áttörést, Eduard Geyer 1994 nyarán történő kinevezése hozta meg.

Három évvel később a másod- (közben egy német kupadöntő is összejött), majd újabb három szezont követően az elsőosztályba juttatta a gárdát. Ekkor már tagja volt a keretnek Miriuta László is, aki kulcsjátékosnak számított a középpályán. Mátyus János még 2000 januárjában írt alá, aki szintén átélhette, ahogy a Cottbus feljut az élvonalba. A Bundesliga-ba való kerüléskor több magyarral is beerősített a német csapat. Geyer előtte a Siófoknál is dolgozott, így némiképp volt rálátása és véleménye a magyar játékosokról. Ekkor érkezett a klubhoz Sebők Vilmos és Horváth Ferenc is. Újoncként rögtön a 14., majd a 13. hely is összejött, mindezt úgy, hogy közben a Kirch-csőd is megjelent a német fociban. Továbbá a Wolfsburg elleni 2001. áprilisában megrendezett bajnokin, csak külföldiek szerepeltek a piros-fehérek kezdőjében (a meccs 0:0 lett). Ez volt az első ilyen eset a Bundesliga-ban, hogy egy adott csapat kezdőjében ne szerepeljen hazai játékos.

Miriuta László

A Kirch-csőd miatt a német klubok bizonytalan piaci helyzetbe találták magukat, és kérdésessé vált a mérkőzés közvetítések után járó összegek kifizetésének hányada, illetve, hogy mikor és kitől kapják meg azt, mivel pont ez a Kirch cég birtokolta azokat. Tehát a jogdíjtulajdonos fizetésképtelensége miatt a már leszerződött, a klubok által fix bevételként kalkulált összegeket sem tudják kifizetni. Természetesen ez pénzügyi gondokat jelentett a Cottbus-nál is, akik 2003-ban, Sebők Vilmossal, Lőw Zsolttal és Miriutával a soraiban kiestek az élvonalból. A gárdában ekkor is rengeteg külföldi szerepelt, akiket olcsóbban lehetett megszerezni, mint a német fiatalokat.

„Ez a régió sok német számára – indokolatlanul – nem elég érdekes. Ezért könnyebb nekünk külföldi játékosokkal dolgozni. Számukra a Cottbus nagyon vonzó, mint ugródeszka egy jobb német vagy európai csapatba való bejutáshoz.”

– nyilatkozta Ronny Gersch, a csapat szóvivője a DW TV-nek.

Ekkor azonban nem csak a klubnál kezdtek megjelenni a pénzügyi gondok, de a munkanélküliség is felcsapta a fejét a városba. Cottbus városában 17%-os volt az állást keresők aránya és sokan is hagyták el a környéket, hogy nyugaton találjanak boldogulást. Ezt a gárda is megérezte, ugyanis az „itthon maradt” drukkerei elkezdtek radikalizálódni és rassziszta sértéseket zúdítottak a külföldi játékosokra, de ez az évek alatt valamilyen szinten lecsillapodott. Olyannyira, hogy 10 évvel később még Fair-Play díjat is kapott a klub a hívei miatt. Persze azt tegyük hozzá, hogy ezt követően, 2014-ben egy rekordot jelentő 40 000 €-s büntetés is összejött a szurkolók magatartása miatt.

A 2001/02-es szezon magyarjai, Vincze Ottóval kiegészülve. Forrás: Kislány, nagy foci FB oldal (KATTINTS)

A 2003/04-es szezonban az azonnali visszajutás volt a cél, de mivel rosszabb volt a gólkülönbségük a Mainz-énál, így a feljutás elmaradt, és a következő szezon novemberében már Geyer-t is leváltották, igaz, hivatalosan csak a szezon végén mondtak fel neki. Utódjának a segédedzőjét, Petrik Sander-t nevezték ki. Ekkor már az együttes 4,5 milliós adósságot görgetett maga előtt, de hiába hajtottak végre elnök és ügyvezető cserét, a pályájukkal is problémák merültek fel. A szezon végén szinte hajszálra voltak attól, hogy kizúgjanak a másodosztályból – csupán eggyel volt jobb a gólkülönbségük a még éppen kieső Eintracht Trier-től. Ekkor a magyar különítményt a Mészáros Norbert – Lőw Zsolt – Szélesi Zoltán hármas alkotta.

Lőw Zsolt

A 2005/06-os szezonra csak Szélesi maradt és az amúgy szűkösen éldegélő klub elérte a harmadik, még éppen feljutást jelentő helyet. Mindezt úgy, hogy a bajnokságra nem ez volt a célkitűzésük. A feljutás után ugyancsak 3 szezont tudtak lehúzni az élvonalba.

 „Tudjuk jól, hogy elég szegényesek a körülmények, de nem panaszkodunk. Az öltözőben harmincan kényelmesen elférünk, mindenkinek jut elég hely pakolni. Kitűnő zuhanyzóink vannak, és szauna is tartozik az öltözőhöz. Bár láttunk már ennél modernebbet és jobban felszereltet is, egyáltalán nincs hiányérzetünk.”

–nyilatkozta Szélesi Zoltán a Nemzeti Sportnak.

A 2007/08-as szezonban (Szélesi a nyáron távozott) a gárda az első hat meccséből csak 2 döntetlent tudott elérni, ami Sander állásába került. A helyére érkező szlovén, Bojan Prasnikar akivel először sikerült a bennmaradás, de a következő szezonban osztályozóra kényszerültek (ekkor vezették be, hogy a 16. és a másodosztály harmadik helyezettje osztályozót játszik) és mivel a Nürnberg oda-vissza legyőzte őket, így 2009 nyarán ismét búcsúzhattak az élvonaltól. Akkor már nem volt magyar játékosa a csapatnak, de Dusan Vasiljevic neve ismerősen csenghet azoknak, akik régebb óta követik a magyar élvonal küzdelmeit.

A Michael Oenning vezette Nürnberg feljutott a Cottbus bánatára

A vezetőség igyekezett megerősíteni a csapatot a maguk módján, hiszen a cél a visszajutás volt, de mindez szűkös anyagi keretek között. Ennek fényében érkezett Markus Brzenska, Marc-André Kruska és visszahozták Sergiu Radu-t is, de az eredmények elmaradtak és a Prasnikar helyére érkező Claus-Dieter Wollitz-al előbb a kilencedik, majd a hatodik helyen végeztek. 2011 decemberében Wollitz úgy érezte, hogy lemond, mivel a gárda csak a 9. helyen állt, 14 pontra a feljutástól. A helyére érkező Rudi Bommer azonban a 14. helyen tudtak befutni, ami nagy csalódásnak számított. A végzet a 2013/14-es szezonban köszöntött be, persze ekkor is jutott magyar különítmény, Sváb Dániel személyében (a 2013/14 és a 2016/17-es szezonban is szerepelt a csapatban).

A gárda hiába menesztette Bommer-t, a helyére érkező Stephan Schmidt kilenc meccs után távozhatott, de hiába követte őt Jörg Böhme, a zárófordulót René Rydlewicz meccselte le, aki februártól a gárda segédedzője volt. Az utolsó fordulóban már teljesen mindegy volt a Cottbus-nak, akik a pocsék eredményeiknek (főleg, hogy idegenbe csupán egyszer nyertek) köszönhetően mindössze 25 pontot tudtak felmutatni. A bennmaradási osztályozóhoz 10 pont és jobb gólkülönbség kellett volna.

Az anyagiakat tekintve ekkor sem álltak valami fényesen és a 2013-as, illetve 2014-es pénzügyi években 1,5 millió eurós veszteségük volt, amit ugyan 2015-ben 475 000 €-ra sikerült csökkenteniük, de ennek ellenére a tartozások már elérték a 6 milliót. Tegyük hozzá, hogy a stadion fenntartása is költséges volt, ami évente akár 1,5 millióba is került.

A harmadosztályt Stefan Kramer-el kezdték meg, de csak a 7. helyen végeztek és a következő, 2015/16-os szezonban a kilencedik forduló után mehetett is. Átmenetileg ismét René ugrott be a helyére, majd őt követte Miriuta László, de hiába az egykori játékos érkezése, a sok döntetlennel nem igazán jutottak előre és a csapatot egyre jobban fenyegette a kiesés veszélye. A szezon utolsó 5 meccsére hiába hívták vissza Wollitz-t, csodát már ő sem tudott tenni és a gárda innen is kizúgott. A pénzügyi megtakarítások érdekében a vezetőség teljesítményorientált szerződéseket kötött a csapat tagjaival és bevezették a sikerbónuszt, ami az első helyért járna.

Miriuta edzőként visszatért, de ezúttal nem tudott csodát tenni

Két szezon kellett, mire a Wollitz vezette csapat feljusson, de a 3. ligába csak átszálló jegyet váltottak és egy szezon után, 2019 nyarán búcsúzhattak a harmadosztálytól. A mester megtarthatta az állását, de december végén elfogadta a harmadosztályú Magdeburg ajánlatát, hogy a szezon végén megbukjon ott. De 2021 júliusától ismét ő irányítja a Cottbus-t, immáron harmadik időszakát megkezdve a kispadon.

A klub 2018-tól négyszer váltott elnököt, de a koronavírus is rátett az amúgy is nehéz pénzügyi helyzetükre. Hiába kértek Corona-segélyt, az adósságok miatt hatalmas megtakarításokat helyezett előtérbe a vezetőség. A 2020. december közepétől regnáló Sebastian Lemke elnök bejelentette, hogy a 14 hivatali dolgozóból a negyedét elbocsátják, a stáb fizetésén spórolni kell és a hosszú távú szerződéssel rendelkező játékosokat értékesíteni akarják. Továbbá Lemke azt is elmondta, hogy nagy álmuk visszajutni, illetve a szurkolók 250 000 eurót gyűjtöttek össze, hogy támogatják az Energie-t. A helyzet mindesetre javul és az elnök szerint sokkal jobban állnak, mint 1 éve.

Sok öröm adatik a pályán mostanság

„Ha a klub folytatja az elmúlt hónapok fejlesztését, egy nagyon nagy vágy teljesülhet 2022 májusában.”

– nyilatkozta Lemke a rrb24.de-nek.

A stadion felújítása is szerepel a vezetőség tervei között, de mivel egyszerre ez túl nagy kiadás lenne a szűkös költségvetésnek, ezért a prioritás a legelavultabbnak számító nyugati lelátó lett. A stadion ezen részét legutóbb a nyolcvanas években fejlesztették és ez ügybe a helyi önkormányzat segítségét is szeretnék igénybe venni.

Tabella: KATTINTS