A Coventry City ott volt, mikor 1992-ben megalapították a Premier ligát, de 2001-ben kiestek onnan és azóta a negyedosztályt is megjárták. Nézzük, milyen út vezetett odáig, hogy jelenleg a Championship-ben szerepeljenek.

Amikor az 1966/67-es bajnokságban a Coventry történelme során először megnyerte a másodosztályt, még nem sokan gondolhatták, hogy valamivel több, mint három évtizedet fognak lehúzni az élvonalban. A harmincnégy év alatt sosem jutottak feljebb a hatodik helytől, majd 1989-től már az első tízben sem voltak benne (de ’87-ben azért sikerült elhódítaniuk az FA kupát). Az élvonalban töltött idények alatt kilencszer az utolsó mérkőzésen úszták meg a kiesését, és bár a Telegraph szerint „felvetődött a gyanú, hogy a Premier liga szabályzata szerint a Coventry nem eshet ki”, ugyanakkor amint elfogyott az égszínkékeknek az a bizonyos „kilenc élet”, búcsúzni kényszerültek az elsőosztálytól és az óta sem kerültek a közelébe. Érdekesség gyanánt: a 2001-es kiesésükkor a Bradford City-vel és a Manchester City-vel együtt búcsúztak a PL-től. A Leeds ekkor a negyedik, az Ipswich az 5-ik helyen végzett. Utóbbi csapatról lesz még szó a közeljövőben.

A kiesést követően Gordon Strachan maradhatott a csapat menedzsere és a Coventry a másodosztályban rekordnak számító ötmillió és egy fontért leigazolta Lee Hughes-t (azért volt ilyen szokatlan összegű a játékos, mert volt menekülési záradék a szerződésében), de az első 5 fordulóban megszerzett 4 pont elég volt ahhoz, hogy Strachan lemondjon a posztjáról. Helyét a csapat játékosa, Roland Nilsson vette át, amolyan játékos-menedzserként, és mivel a csapat sorban hozta a jobbnál jobb eredményeket, véglegesítették a kispadon. Sokáig azonban nem irányíthatta a csapatot, mert a zsinórban elszenvedett 6 nyeretlen meccs (melyeken 1 pontot kapartak össze) elég volt ahhoz, hogy menesszék. A szezon végén Gary McAllister került a kispadra. Lee pedig augusztusban, fele annyi összegért visszatért a WBA-hoz.

Gordon Strachan

A következő idényben (2002/03-as szezon) is csak kínlódott a csapat. Január végén még a hatodik helyen álltak, de a szezon végére bekellett érniük a 20-ik hellyel. A tavasszal pocsékul szereplő gárda élén McAllister maradhatott és a következő szezonra is ő készíthette fel a csapatot. 2004 januárjában Gary lemondott és a korábbi asszisztense, Eric Black került a csapat élére, akivel bár rosszul nem szerepelt a csapat, a vezetőség mégis lecserélte őt a nagyobb hírnévvel rendelkező Peter Reid-re. A szurkolók tiltakozásképpen feketébe kezdtek el járni. Ekkor a gárda csak bérelte a saját pályáját, amit még 1999-ban ugyan eladott, de az új pálya építése miatt továbbra is használt. A Ricoh Arena végül 2005-ben el is készült és ugyanebben az évben az új logót is bemutatták, de azt hamar a szőnyeg alá söpörték. A stadion neve azért lett pont Ricoh Arena, mert 2004 decemberében a Jaguár kiszállt a csapat szponzorálásából és a Ricoh elektronikai gyártó cég lett az új főszponzor.

Az új logó

Csakhogy mire 2007 decemberéhez értünk, addigra már Iain Dowie irányította, az akkor már a csőd felé sodródó csapatot és mindössze 20 percen múlott a csődeljárás megkezdése. Ekkor jelent meg a SISU befektetési alap, de a stadion továbbra sem volt a klubé, mert azt az Arena Coventry Limited (ACL) társaság tulajdonát képezte, azt pedig a városi tanács kezelte. Ekkor a csapat már a kiesés elől menekült. 2012-ben a SISU-nak elege lett az ACL-lel folytatott vitákból, már ami a bevételeket illette és sztrájkot hirdetett. Válaszként az ACL csődeljárást kezdeményezett a klubnál, de a SISU megelőzte. A 2012/13-as szezonban bekövetkezett a búcsú pillanata és hiába menesztették a szeptemberbe kinevezett Mark Robins-t február közepén, a Doncaster, Portsmouth kettőssel karöltve a Coventry is elköszönt a másodosztálytól. Ez azt is jelentette, hogy 48 év után ismét a harmadosztályra hangolódhattak.

A tízpontos büntetés és az átigazolási tilalom mellé még az is betett, hogy a klubot kizárták a saját stadionjukból és a northamptoni Sixfields stadionban kellett játszaniuk. Volt itt szurkoló tiltakozás és kiesés elleni harc, de a végén megmenekült a csapat és bennmaradt. A 2014/15-ös szezonra már a Ricoh Arena-ban szerepeltek, de a szezonjuk a bennmaradási harcról szólt.

A 2015/16-os szezonra a gárda feljavult, de csak a 8. helyet csípték el. Tegyük hozzá, hogy ekkor már olyan ifijátékosok szerepeltek a keretben mint James Maddison, Callum Wilson, vagy Cyrus Christie. Abban a szezonban a szurkolók folyamatosan a SISU ellen tiltakoztak, majd jött a következő szezon, amit a 2015. márciusa óta regnáló Tony Mowbray-el kezdtek el, de szeptember végére távozott, majd jött Mark Venus, később Russell Slade, végül március 6.-án a régi-új edző, Mark Robins. Mikor Mark-ot kinevezték a gárda az utolsó helyen szerénykedett, bár a helyzet nem tűnt akkor még reménytelen, mivel egyrészt, mert 7 pontra voltak a bennmaradástól, másrészt meg közben az EFL kupában meneteltek, amit végül – immáron a visszatérő Robins-al az élen – megnyertek. De a bajnokságban csak szenvedtek, végül a kupa győzelem után 12 nappal kiestek és 1959 után újra a Liga Two-ban találták magukat.

A 2017/18-as szezonban tehát rég látott mélységbe került a klub, de a hatodik helyen végezve (1967 óta ennyire jó eredményt nem értek el a tabellán) bekerültek a Play-Off-ba, amit végül megnyertek és rögtön visszajutottak a harmadosztályba. A következő bajnoki évadban a nyolcadik helyet szerezték meg, majd következett a 2019/20-as szezon, amikor ismét hontalanná vált a Coventry City. A Birmingham City pályája jelentette az átmeneti otthont, de az eredményeken ez nem látszott, mert bajnokként jutottak fel a másodosztályba, mindezt úgy, hogy a bajnokság második legfiatalabb csapatával rendelkeztek.

A korona megjelenésekor a klub összeült a Warwick Egyetemmel, hogy megbeszéljék egy közös stadion építését, mivel a SISU is már nagyon akart egy saját pályát, végül ez az ügy tavaly elcsendesedett, mivel két év után sikerült megegyezni a Ricoh Arena stadiont illetően. Májusra új nevet is kapott, ami a Coventry Building Society Arena lett és az együttműködés 10 évre szól. Az előző szezonban a gárda 16. helyen végzett. A mostani szezonban, pontosabban november 30-án jött a szomorú hír, elhunyt John Sillett a Coventry City 1987-ben FA kupát nyert vezetőedzője.

Mark Robins munkáságáról a Büntető.com oldal írt, még tavaly: KATT

Tabella: KATT