Svájc legdélebbi kantonjában található Bellinzona városa, ahol 1904-ben jött létre az FC Bellinzona. Az 1926-tól AC Bellinzona néven futó gárda legnagyobb sikere az volt, amikor 1948-ban megnyerte a Svájci Szuper ligát. Ezt követően sok jó már nem jutott a csapat számára, amely a későbbiekben három kupadöntőt is elvesztett. Az olasz nyelvterületen lévő klub története – már ami az eddigi olasz csapatokról szóló írásainkat illeti – is eléggé olaszosra sikeredett, főleg a kétezer-tízes évektől

A 2005/06-os szezonra, az akkor még a másodosztályban vitézkedő klub, az olasz Stefano Maccoppi-t nevezte ki a csapat élére. Az akkor még menedzseri karrierjének elején járó Stefano-t, október elején rögtön menesztették is (mindössze 1 győzelem és 4 döntetlen a 11 bajnoki alatt) és a helyére a klub egykori játékosa, Vladimir Petkovic érkezett. Az új mester kinevezésekor a Bellinzona csupán jobb gólkülönbséggel állt a kiesőzóna felett. A maradék hat őszi bajnokit nagyszerűen abszolválta a csapat, amelyből négyet meg is nyertek és csak a Sion otthonában hagyták el vesztesen a pályát. A télen csupán öt játékos, köztük a kezdőkapus Marco Murriero távozott, akinek a helyére Lorenzo Bucchi érkezett, de ekkor szerződött a klubhoz Yves Mboussi, akit csak azért érdemes megemlíteni, mert későbbi karrierje során hazánkban is játszott. Végül a Bellinzona úgy zárta a szezont a 9. helyen, hogy a csapatban – kivétel 4 játékost – főleg 25 év alattiak játszottak.

Bellinzona szinte csak pár km-re van az olasz határtól.

A következő szezonban, a már említett Lorenzo Bucchi a kezdőben ragadt. Yves Mboussi a Lugano-hoz szerződött, ahonnan két év múlva a Nyíregyházához távozott – ezzel megkezdve Magyarországi pályafutását, maj itt is nősült meg. Az egykori klubnevelés védő, Alessandro Mangiarratti visszatért. A később Lazio csapatkapitányává váló Senad Lulic, és a szezon során 13 gólt szerző Saidu Adeshina is ekkor csatlakozott a kerethez. Ez a csapat már jobban hasonlított Petkovic elképzeléseihez. Az akkor még 22 éves Cristian Ianu 23 gólt szerzett, mellette Adeshina játszott többnyire. A középpályáról kihagyhatatlan volt a Manuel Rivera – Senad Lulic – Giusepppe Miccolis hármas, a védekezést a Giuseppe Aquaro – Davide Belotti – Alessandro Mangiarratti – Angelo Raso – Paolo Carbone ötös oldotta meg. A csapat végül a 2. helyen zárt, ami osztályozót jelentett, de mivel oda-vissza kikaptak az Aarau ellen, így maradhattak a második vonalban.

Íme a visszavágó, gyenge minőségben.

Azonban következhetett a 2007/08-as szezon és vele együtt az áttörés. Persze a keretbe nagy volt a jövés-menés és ugyan a csatár duó is továbbállt (Cristian Ianu és Adeshina), de őket sikerült pótolni a Christian Pouga – Neri kettőssel. A kezdőcsapat ezúttal is hasonló volt az előző szezonéhoz. A különbséget az érkező kettősön kívül Ifet Taljevic és Adewale Wahab jelentette, de gyakran jutott szerephez Andrea Conti (ő egy másik Conti volt) és Ludovico Moresi (ő csak télen érkezett). Ekkor érkezett Ghánából az a Kwadwo Asamoah, aki később a Serie A-ban tette le a névjegyét.

Ianu távozott.

Hazai pályán elképesztő eredményt értek el Petkovic fiai, akik a 17 otthoni mérkőzésükből 15-öt megnyertek, és két alkalommal legalább az 1 pontot otthon tartottak. Közben a kupában is menetelt a gárda és bár kétszer is csak tizenegyeseket követően tudtak továbbjutni, de így is bejutottak a döntőbe, ahol az FC Basel ellen léphettek pályára. Az áprilisi kupadöntőben végül 4:1-re kikaptak a Christian Gross által irányított csapattól. Ez egy picit megtörte a Bellinzona-t, amely a rákövetkező 3 bajnokiján nyeretlen maradt, de a szezont ismét a 2. helyen zárták és jöhetett az újabb osztályozó, ezúttal a St. Gallen ellen. Ezúttal már mindkét mérkőzésen győztek Petkovic-ék, ami azt jelentette, hogy az 1989/90-es szezon után, újra első osztályú mérkőzéseket fognak rendezni a Stadio Comunale Bellinzona-ban.

Hiába a feljutás, Petkovic nem maradt a klubnál, mert elfogadta a Young Boys ajánlatát (később a Svájci válogatottat is irányíthatta). Ekkor érkezett Marco Schällibaum a csapat élére és a kihagyhatatlan játékos keringő – a szezon során 24 játékos jött, 29 ment. Ekkor már pénzt is adtak ki új játékosokért, köztük a Mauro Lustrinelli, Daniel Mensah, Gürkan Sermeter, Ikechukwu Kalu négyesért, akik összesen 700 000-be kerültek. Kalu a maga 300 000€-ós érkezésével máig klubrekord lett. Mellékesen megjegyezve, hogy a négyes érkezése előtt Oscar Tato volt a rekorder, akiért 1999 nyarán mindössze 80 000-et fizettek ki. A távozók névsorában akkor már ott volt Kwadwo Asamoah (először kölcsönbe távozott), Senad Lulic, Daniel Mensah-ot egy hónappal érkezése után kikölcsönözték, Christian Pouga (50 000 jött be érte), Ifet Taljevic (220 000€ a Xamax-tól) és Andrea Russotto (350 000-ért a kölcsönadása).

Petkovic remek három évet zárt a Bellinzona-nál. Utána dobbantott.

Az UEFA kupa selejtezőjében az örmény Ararat Yerevan-ot könnyedén, az ukrán Dnipro-t már nehezebben győzték le. Ekkor már a bajnokság is javában tartott, de az eredmények nem igazán jöttek, majd az európai szereplés is véget ért, mert a Dnipro után következő Galatasaray, akik mindkét meccsen nyerni tudtak.

A csapat végül a 6. helyen végzett, de a következő szezon még nehezebbnek ígérkezett, ugyanis várt rájuk újoncként az a bizonyos „második szezon”. A játékos eladásokból jóformán 2 millió jött be, de ekkor már Lorenzo Bucchi is elhagyta a csapatot. Az ötödik fordulótól követően a csapat végig a 9. helyen állt, ami kiesési osztályozót ért. A menet közben Marco Schällibaum-ot, a klub egykori játékosa, Davide Belotti követte, majd jött Alberto Cavasin, de a szezont Roberto Morinini-vel fejezték be. Azonban ami a Lugano elleni osztályozón sikerült, az a következő évben, a Servette ellen már nem, és a hazai 1:0-ás sikert, 3:1-es vereség követte, ami a kiesést jelentette.

A klub és Martin Andermatt becsületére szóljon, hogy azonnal megpróbáltak visszajutni. Az utolsó fordulóban nyertek is, ami kellett (volna) a feljutáshoz, de a zárófordulóban az FC Aarau gálázott és mivel 7:0-ra nyert a kieső Etoile Carouge ellen, ezért ők játszhattak osztályozót (amit el is buktak). Mindössze két góllal voltak jobbak a Bellinzona-nal. A következő, 2012/13-as szezonban hiába lett második a klub (ismét az Aarau mögött), ekkor már pénzügyi gondok is jelentkeztek. Először pont levonás, majd kizárás jött, így az akkor utolsó helyen végző FC Locarno maradhatott a ligában, de a Bellinzona nem. Mivel a klub 8,5 millió svájci frankkal tartozott már, a csődeljárás elkerülhetetlenné vált. 

Egy régebbi hangulatkép a Bellinzona-nál.

2013 szeptemberében a csődbíróság kizárta a csapatot a bajnokságból és a pontokat törölték. A csapat nem is nyújtott be fellebbezést és többek között a szakmai stáb is feloszlott. 2014 márciusában kérelmet nyújtott be a klub, hogy az 5. liga (kilencedik osztály – 67 regionális bajnokság van) helyett a 2. Liga Interregional-ban (5. osztály – 6 csoportra vannak osztva a csapatok) indulhasson. 2016-ban meg is nyerték a 5. osztályt, két évvel később a 4. vonalból is feljöttek. Jelenleg a harmadosztályban (Promotion liga) szerepelnek. Feljutás esetén a Challenge liga, azaz a másodosztály várna a gárdára.

Tabella: KATT