A klubot 1909-ben alapították, a nevét az albán nemzeti hőstől, Szkanderbégtől kölcsönözték. Bár, mint a többi albán klub, a Korcai alakulat is több névváltáson esett át. A csapat elődje Vllazëria Korca volt, majd több városi klub összevonásával lett Skenderbeu, aztán a kornak megfelelően Dinamo, majd később Puna (Munka). 1956 óta szerepel jelenlegi nevén. Az együttes ebben az évben kapta a stadionját is, érdekesség, hogy az épület kövei az egykoron a város főutcáján álló ortodox katedrálisból származnak, a párt ugyanis tűzzel-vassal üldözte a vallásokat.

Első sikerét az albán bajnokság negyedik kiírásában szerezte meg a Skenderbeu, amikor sikerült letaszítania a trónról az első három bajnokságot megnyerő SK Tiranát. A kezdeti sikereket követően a klub csendben elvegyült a többi között kiugró eredmények nélkül. Így zajlott ez egészen 2011-ig, amikor a klub komolyan küzdött a kiesés ellen. Ez a helyzet olyan lavinát indított el, ami a mai napig komoly hatással van az albán labdarúgásra. Egy 16 fős tanácsot választottak a klub vezetésére, az elnök pedig Agim Zeqo lett, aki nagyban fektet be Albániában, és az albán Red Bull, illetve az elbasani vasgyár, a Kurum verérigazgatója is volt. Az elnökségben helyet kapott Irfan Hysenbelliu aki a korcai sörgyár vezetője, Samir Mane a Balfin Group elnöke (ez a csoport a Nyugat Balkán egyik legnagyobb cégcsoportja) Grigor Joti, az Infosoft vezérigazgatója, Ridvan Bode, a korábbi pénzügyminiszter, Niko Peleshi korábbi miniszterelnök-helyettes, illetve Blendi Fevziu újságíró is.

Agim Zeqo. Forrás: albaniasoccer.com

A csapat összeállt, mellé jött a pénz is természetesen. Profi hozzáállással és befektetéssel létrehozták Albánia első tényleg professzionális klubját. Első és legfontosabb, sikerrel tudták le az osztályozót a Kamza ellen, így a klub megkezdte az építkezést. A pótvizsgát sikerrel letudó Mirel Josa helyett, Shkelqim Muca kapott helyet a kispadon. A klub pedig a megnyíló pénztárcák hatására komoly bevásárlásokba kezdett. Ennek a kárát leginkább az előző szezon másodikja, a Besa Kavaje látta kárát. Sikerült elcsábítani Orges Shehit, a válogatott kapust, Bledi Shkembit a liga egyik legjobb középpályását, Sokol Cikalleshit, a nagyreményű 20 éves csatárt, illetve Endrit Vrapi aki 10 válogatott meccset tudhat magáénak. Összesen hatan érkeztek Kavajából, hozzájuk csatlakozott még a Tiranából Ditmar Bicaj, a Shkumbiniből Renato Arapi és a Dinamoból Gjergj Muzaka. Helyi szinten komoly erősítést jelentettek ezek a játékosok.

Az eredmények azonban nem az elvárásoknak megfelelően jöttek, így 2011 februárjában megköszönték Muca munkáját. A poszton Shpetim Duro váltotta. (aki Dajával és Josával együtt az albán futball legnagyobb mágusai közé tartozik) és a szezon végére a klub a második albán bajnoki elsőségét ünnepelhette. A hullámvölgyek ellenére is a klubelnök Zeqo folyamatosan hitt benne és nyilatkozta is, hogy meglehet a siker. Össze is jött. A klub kiléphetett a nemzetközi porondra, de a BL selejtező első körében a ciprióta APOEL helyre tette a korcaiakat és a hazai 0-2 után otthon 4-0-ra verte az albánokat, így jutva a következő körbe.

A csapatot tovább erősítendő a klubhoz érkezett Marko Radas és az Crvena Zvezda egykori kapitánya Ivan Gvozdenovics is. előbbi nyolc, utóbbi három évig erősítette a klubot. Szintén ekkor érkezett a nigériai Nurudeen Orelesi is. Mindhárman a legjobb Albániában játszó légiósok között vannak emlegetve, a mai napig is. Utóbbi emberünk kezdte el megnyitni a pénzcsapokat is a csapatnál, ugyanis ő volt az első, akiért komolyabb összeget tudott bezsebelni a klub az eladásával. Őt 100 ezer euróért sikerült lepasszolni a Metalurg Zaporizsjának.

A 2011-12-es szezon már kicsit bonyodalmasabb volt, az erősítések ellenére is, végül egy ponttal a Teuta előtt sikerült célba érni. Duro mestert 2011 októberében Stanislav Levy váltotta a padon, aki a szezon végéig maradt a csapatnál és bajnoki címet ünnepelhetett. A nyári selejtező meccseket azonban az újra kinevezett mágussal Mirel Josával kezdte a klub. 2012 februárjában lemondott az addigi elnök Agim Zeqo és a helyére Ardian Takaj került. Ez semmiben nem változtatott a korábbi terveken és ha lehet mondani, csak most indult be a dolog igazán. Bár a 2012-13-as BL selejtező megint nem sikerült túl jól, azért a debreceniekre sikerült ráijeszteni egy hazai 1-0-val. A visszavágón 3-0-ra győzött a magyar alakulat és jutott tovább. Ekkorra már látszott a koncepció is a dologban, a korcaiak magasabb szintre vágytak.

Ardian Takaj. Forrás: abcnews.al

Így került az alakulat kötelékébe Sabien Lilaj, akit a tehetséggyár Lokomotiva Zagrebtől sikerült elcsábítani, illetve Pero Pejic, aki bár máshol soha, Albániában mindig elképesztő ütemben termelte a gólokat és a Flamurtariban 13 meccsen lőtt 9 gólja belépőt jelentett az elitbe (meg pár szezonnal korábban a Tiranával 28/14, illetve a Dinamoval 31/18 volt a mutatója). A következő évben is sikerült megmaradnia a csapatnak a tabella első helyén, bár ez megint nem volt könnyed menet. Négy ponttal előzték meg a Kukesit. Ekkor szintén válogatottak érkeztek a klubhoz, mint Gilman Lika vagy Enkel Alikaj. Viszont sikerült az áttörés a nemzetközi kupában.

Az első körben a Nyeftcsi Bakut sikerült búcsúztatni, majd a második BL körben a kazah Sahtar Karagandi parancsolt megálljt a piros-fehéreknek. Viszont ezért cserébe a klub az Európa ligába pottyant, ahol a Csernomotec Odessza csak tizenegyesekkel tudott átlépni az albán alakulaton. Az így bejövő pénzeket jól forgatta a klub, és pénzért is tudott játékosokat vásárolni. Így került a klubhoz a válogatott Bernard Berisha, a Bylis Ballsh felfedezettje Peter Olayinka (aki a Slavia Prahában elég jól játszott ebben az évben és a cseh bajnokság második legdrágább játékosává vált) és Liridon Latifi is (akinek a nevét jól ismerhetjük a Puskás Akadémiából). Szintén sikerült a klubhoz csábítani a korcai születésű, bár Görögországban nevelkedett többszörös válogatott Kristi Vangjelit is. Jól sáfárkodtak a pénzzel, ugyanis az első három játékos 120 ezer eurót kóstált, míg Orelesi eladása 100-at hozott a konyhára.

Ezzel a kerettel elvértezve futott neki a klub a bajnokságnak A nyári kupafordulót a BATE Borisov ellen kezdték és a fehéroroszok csak egy idegenben lőtt góllal tudtak tovább menni, így a sörgyáriak az első fordulóban kiestek és el is köszönhettek Európától. Ennek fejében kényelmesen készülhettek a bajnokságra, amit ismételten sikerült megnyerniük, megint négy pont előnnyel és ismét a Kukesi előtt, pedig féltávnál még az északiak vezették a bajnokságot két ponttal.

A 2015-16-os bajnokságra készülve, a klubnak sikerült elkövetnie minden idők legnagyobb albán transzferét, amikor Peter Olayinkát eladták a KAA Gentnek 1.1 millió euróért. Ehhez képest semmiség, de a kasszában volt helye Bernard Berisha eladásának is, akiért az Anzsi fizetett 250 ezret. Pótlásukra a Laciból elcsábított nigériai James és az egykori albán gólkirály, Hamdi Salihi érkezett. Előbbi megvásárlásán 200 ezret keresett a klub (150-ért vették, 350-ért adták tovább az azeri Kabalának) utóbbi pedig elképesztően gólérzékeny és bár már nem fiatalon került a klub alkalmazásába, az ott töltött két évben 63 meccsen 42-szer zörgette meg a hálót. A nyári kupaindulás természetesen nem maradt el, ismét a BL selejtezőben volt jelenése a klubnak.

Először az észak-ír Crushaders majd a moldáv Milsami Orhei bánta a jelenlétüket. A csoportkör előtti utolsó összecsapáson a Dinamo Zagreb várt a kisvárosi csapatra. Természetesen a horvát óriást nem sikerült legyőzni, viszont a csapat ezzel az Európa Liga csoportkörébe kvalifikálta magát. Egy csoportban a Besiktassal, a Lokomotiv Moszkvával és a portugál Sportinggal. Természetesen a kaland vége a csoport negyedik helye lett, de a Sportingot sikerült azért legyőzni. Ugyanekkor a bajnokságot is behúzta a klub, ezúttal a Partizani előtt. Szezon végén lemondott a sikeredző Mirel Josa. Helyére Andrea Agostinelli került. Bár a klub megnyerte a bajnokságot, az UEFA vizsgálatot indított ellene, a meccsek befolyásolása miatt. Figyelmeztetésként egy évre el is tiltották a csapatot a nemzetközi szerepléstől. (Ekkor ugrott be a Partizani és a Ferencváros csapata és rajongói egy életre megtanulták Alban Hoxha nevét) Agostinellivel nem is szerepelt valami fényesen a csapat, akik megint jól üzleteltek, és míg a Lillenek eladott Agim Zekajért kaptak 300 ezret, ők 110 ezerből vettek három játékost.

A csapat félszezonban és a végén is a harmadik helyen állt, így meg is köszönték Agostinelli munkáját, majd a harmadik albán mágust Ilir Daját ültették a helyére. Végül a Kukesi lett a bajnok, a Korca a harmadik helyre futott be. Ez mondjuk pont elég is volt a nemzetközi szerepléshez. Hogy a nemzetközi összecsapások jobban menjenek a klub leigazolta a Luftetari csatártriójának két tagját, Kristal Abazajt és Dejvi Bregut 300 ezer euróért, míg a kimenő oldalon Liridon Latifi neve volt a legjelentősebb, meg az érte kapott 1 millió euró. Emellett sikerült kölcsön venni a Chievo Veronától Ali Sowe-ot, aki az első szezonjában albán gólkirály is lett. A csapat magja együtt maradt és Daja mester új lendületet tudott hozni az alakulatnak.

Ismét Európa Liga selejtező várt a csapatra, amit sikeresen abszolváltak. Ellenfélként ezúttal a Dinamo Kijev, a Partizan és a Young Boys volt a csoportban. Az ukrán alakulatot sikerült is legyőzni, míg egy döntetlen összejött a csoport másik két tagjával is, így az albánok 5 ponttal fejezték be a küzdelmeket. Akkor viszont robbant a bunda bomba. A klubot az UEFA 10 évre tiltotta el a nemzetközi szerepléstől, bundavád miatt. A legjobb játékosokat gyorsan pénzé is tette a klub, így Abazaj 750 ezer euróért az Anderlecht, Fidan Aliti 375 ezerért a Kalmar, James 350 ezerért a Kabala és Bakary Nimaga 250 ezerért a Hatayspor kötelékébe került. Persze a többi játékos is gyorsan lepattant, így elment a klubtól Sabien Lilaj, Emiljano Vila, Suad Sahiti, Tefik Osmani és Marko Radas is, illetve a kapus Orges Shehi visszavonult (és átvette a csapat irányítását). A keretet gyakorlatilag a kölcsönből visszatért játékosokból kellett újraépíteni, illetve a még a klub kötelékeibe tartozó meglévőkből. Shehi munkájára nem is lehetett panasz, a meggyengült csapat azért a negyedik helyre jó volt.

Orges Shehi

A játékosok számára nyilván nem annyira vonzó egy olyan csapatban szerepelni, amelyikkel nem lehet európai porondra jutni, így a Skenderbeu is inkább saját nevelésű játékosokat igyekezett beépíteni a csapatba. Ehhez visszatért a kispadra Ilir Daja is. Vezetésével a klub ismét a negyedik helyet szerezte meg a bajnokságban. Szerencséjére a gárda azért egy-két jobb játékost tudott szerezni magának kölcsönbe, így nem volt annyira szörnyű a helyzet, mint a következő szezonban. Ekkor Julian Ahmataj kapta meg a kispadot. A csapat mindvégig szenvedve végül a hetedik helyen ért célba két ponttal elkerülve az osztályozós pozíciót. Természetesen Ahmataj sem óhajtott tovább asszisztálni az egyre zsugorodó költségvetéssel működő együttes mélyrepüléséhez, így távozott. Helyét az egykori albán gólkirály Migen Memelli vette át, aki arra a lehetetlenre vállalkozott, hogy benntartsa a fiatalokkal teletűzdelt formálódó alakulatot.

Migen Memelli

A tehetség meg is volt az együttesben, bár az ebben a szezonban a labdatartásra és a gyors kontrákra építő csapatból már hiányzott a rutin. Érezhető volt mind a pályán, mind a kispadon. Takaj elnök meg is unta ezt és az utolsó fordulókra elcsábította a Partizanival korábban bajnokságot nyert Skender Gegát. A csoda neki sem sikerült, a 2010-es évek abszolút albán bajnoka a másodosztályba pottyant.

Folytatás következik!