Az 1919-ben alapított klub hosszú évtizedek után, 1978-ban vált profivá, majd két év múlva feljutottak az élvonalba, de a Kánaánjuk csupán 3 évig tartott, és ha nem is azonnal, de jöhetett az a bizonyos lecsúszás.

A kezdetekkor még AS Docks du Centre néven létrejött klub, később az AS du Centre, majd 1951-ben a Football Club de Tours névre váltott. Ugyan ezt követően voltak fellángolásai a gárdának, de az igazi tartós áttörésük 1973-ban következett be, amikor is feljutottak a harmadosztályba. Az akkor még Division 3 néven szereplő bajnokságból rögtön egy szezon után tovább is léptek, ahol első két szezonjukban a középmezőnyben, majd a rákövetkező két szezonban már a felsőházban tanyáztak. Csakhogy ekkor még amatőr státuszú volt a klub, ami annyit jelentett, hogy a legjobb játékosaikat nem igazán tudták megtartani hosszabb távon, ezért 1978-ban profivá váltak.

Az akkori másodosztályt két csoport jellemezte, és az FC Tours az A csoport bajnokaként fel is jutott az élvonalba. A feljutást követően megszerezték a Monaco gólgyárosát, az Olaszországban született, de argentin felmenőkkel rendelkező Delio Onnis-t.

A támadó megszerzése telitalálatnak bizonyult. Az előző szezonban társgólkirály volt a maga 21 góljával, de az első tours-i szezonjában ezt a számot még hárommal megtoldotta, ami ismét elég volt a gólkirályi címre, de a csapata csupán tizennyolcadik, bennmaradási osztályozó helyen végzett, mivel eggyel rosszabb volt a gólkülönbségük, mint az előttük lévő Lille-é. Az osztályozón a Toulouse várt a csapatra és a hazai 1:0-s győzelmet, 2:2-s döntetlen követte, ami elég volt arra, hogy a következő szezont az élvonalban folytassák. A soron következő 1981/82-es szezonban Delio Onnis ismét gólkirály lett, a maga 29 góljával és a Tours a 11. helyen végzett, 5 pontra a kiesőzónától. Továbbá a kupában is szépen meneteltek, de a későbbi győztes PSG az elődöntőben megállította a gárdát.

Az 1982/83-as szezonban szintén a PSG jelentette a megállót az elődöntőben, de ekkor már Onnis formája sem volt a régi, aki csupán 11 góllal zárta a szezont és a Tours ismét csak a tizennyolcadik helyen zárt. Az osztályozót végül elbukták a Nímes ellen, így mindössze 3 év után búcsúzhattak az élvonaltól.

A kiesést követően Onnis is továbbállt, aki a szintén francia Toulon-hoz ment, ahol három év után visszavonult. Ugyan a támadón kívül több kulcsjátékos is elment, a másodosztály B csoportját így is megnyerték, ami ugyan azt jelentette, hogy egyből vissza is jutottak, de az élvonaltól egy szezon után újra búcsúztak. Ekkor már inkább lefelé, mint sem felfelé kellett tekintenie a gárdának, mert három évvel később, 1988-ban búcsúzhattak a másodosztálytól. Ugyan a harmadosztályból azonnal visszajutottak, de ekkor már a pénzügyi gondok is megjelentek és hiába végeztek háromszor is a középmezőnyben, a vég az 1992/93-as szezont jelentette, amikor ismét kiestek. Ekkor a gárda csődöt jelentett.

Delio Onnis

Jöhetett az újjáalakulás, és FC Tours néven ismét az amatőröknél találták magukat, de hogy megtartsák tagságukat a Francia Labdarúgó Szövetségnél, összegyűjtöttek 400 000 frankot. Az újraindulást a negyedosztály (akkor National 2 néven futott) jelentett, ahol bár elkerülték a kiesést, de még a szezon felénél, 1993 decemberében ismét csődöt jelentettek, de ebből, ha nehezen is, de sikerült kimászniuk. 1997-ben feljutottak, de a harmadosztályból anyagi gondok miatt kellett búcsúzniuk.

Hiába a harmadik hely, adminisztrációs gondok miatt búcsúzhattak a harmadosztálytól

A következő évek az adósságok törlesztéséről szóltak, majd az áttörés a 2007/08-as szezonban következett be, amikor is második helyezettként ismét feljutottak a másodosztályba. Azt hozzá kell tenni, hogy az 1992 óta 345 meccsen védő, és ezzel pályára lépési klubrekordot felállító Armand Raimbult, távozott a csapattól. A feljutást követően ismét profi státuszra váltottak, és bár hol a tabella első felében, hol a középmezőnyben végeztek, a kiesést egészen 2018-ig el is tudták kerülni. Ekkor ismét adminisztratív gondok jelentkeztek és a DNCG (ami a franciaországi profi csapatokat felügyeli és nyomon követi) egészen az ötödosztályt jelentő Championnat National 3-ig száműzte a csapatot.

A 2020-ban megjelent Covid a Tours-ot is érzékenyen érintette, akik hiába voltak a bajnokság élén, a DNCG ismét közbe szólt és nem engedte a csapatot feljebb lépni, majd a 2020/21-es szezon végén a gárdát a regionális ligáig száműzte. Innen kellene visszaevickélnie most a Tours-nak.