Az US Alessandria Calcio sosem tartozott Olaszország legjobb csapatai közé, de tizenhárom szezont így is le tudott húzni a Serie A-ban. Amikor 1960-ban búcsúzott az élvonaltól, utána évtizedekig nem hallatott magáról, egészen a 2015/16-os szezonig.

Bár a klub címerében az 1912-es évszám szerepel, de maga a labdarúgás már a 19. század végén beköszöntött Alessandriába. A jelentések szerint volt egy olyan mérkőzés, amelyen Alessandria csapata egy genovai csapat ellen lépett pályára. A kezdet 1896-ra tehető, amikor is megalakult az Unione Pro Sport Alessandria, amelyet további két gimnasztikai klub létrejötte követte: a Forza e Concordia és a Forza e Coraggio, de 1900 után már csak a Coraggio vett részt a versenyeken. Ugyan a következő évben (1897) megszületett az első labdarúgó klubnak nevezhető csapat a városban, de hiába volt lehetőség csatlakozni a jövendőbeli Olasz Labdarúgó Szövetséghez, a gárda – a menedzserei döntése miatt – maradt inkább a gimnasztikánál.

Végül 1912 októberében megszületett a Coraggio futballrészlege, az FBC Alessandia, amely egy évvel később elhagyta a gimnasztikai főklubot. A mez közepén egy nagy fehér csík volt, két oldalsó égszínkék színnel, középen a város címerével. A nadrág fekete színű volt, de az első meccsek után szürke mez szürke lett, a két szélen fehér színnel. Olyan hasonló volt, mint a Coraggio meze. Kezdésként (az 1912/13-as szezonban) megnyerték a II Categoria Piemonte versenyt és feljutottak az első kategóriába, ami akkor az olasz első osztálynak felelt meg.

Az 1913/14-es szezont az akkor még több csoportból álló élvonalban kezdte. Az Alessandria kezdésként a 10 csapatos Piedmont-Liguria-ba szerepel, ahol újoncként az ötödik helyet szerezték meg. Mire 1929 nyarán megalakult a Seria A, a szürke-fehér gárda még összeolvadást is átélt. Mivel az 1928/29-es szezonban a harmadik helyen zártak holtversenyben a Romával, így bekerültek az új néven induló bajnokságban, ahol kezdésként klubrekordot jelentő nyolcadikak lettek úgy, hogy a Bologna és a Roma is ugyanannyi pontot szerzett.

Két szezonnal később (1931/32) a klubrekordot jelentő hatodik helyet is elcsípték és 1937 nyaráig kellett várni, mire kizúgtak az élvonalból. A visszajutás csak 1946-ban jött létre, de ekkor már elmaradtak a szép eredmények, és a feljutás után elég volt két szezon, hogy 1948-ban újra búcsúzzanak az első osztálytól. Ezúttal kilenc évükbe került a visszajutás és az 1957-es feljutásukat követően csupán három szezont bírtak megélni a Serie A-ban és 1960-ban – legalább is napjainkig – végleg búcsút intettek az első osztály küzdelmeinek, és jöhettek az alacsonyabb osztályok küzdelmei. Az 1960-as években aztán a Serie C-t is megjárták, és hiába próbáltak onnan visszaevickélni, csak 1973 nyarára bírták elérni a B-t, ahonnan két évvel később búcsúztak és innentől kezdve egyre mélyebbre kezdtek el lecsúszni.

Az 1959/60-as szezon

A gazdasági problémák akkor jelentkeztek a klubnál, amikor az 1986/87-es szezonban a Calleri család kiszállt a klubból. Egy ideig a Massese elnöke, Bertoneri tartotta fenn, aki több klubra is ki akarta terjeszteni az érdeklődését. Ebben a nehéz helyzetben zuhant regionális mélységekbe a klub. 1987 nyarán az AGV Gino Amisano alapítója került az élre, aki majdnem 15 évig irányította a klubot. Ebben az időszakban nem csak, hogy két feljutást is elértek a C1-be, de a Kappa ruházati cég is beszállt a klubba. Bár a C-ben jól teljesítettek, a feljutásra nem volt reális esélyük és 1998-ban búcsúzni kényszerültek. A 2000-es évekre már a Spinelli család kezében volt az irányítás, de a pénzügyi gondok újfent felcsapták a fejüket az Alessandria-nál, végül 2003-ban a csőd is megjelent a csapatnál és jöhetett a megszűnés.

Hiába volt erős a szurkolók ellenállása, 2004-ben Nuova Alessandria néven új klub jött létre, amelyet a helyi üzletemberekből álló konzorcium vezetett. 2011 nyarán, mikor Giogio Veltroni ült az elnöki székben, visszasorolták a csapatot, mert a klubelnököt bűnösnek találták fogadási botrányban. A 2015/16-os szezonban, amikor a gárda a Serie C, A csoportjában szerepelt, nagy kupamenetelésbe kezdtek. Az AltoVicentino, Pro Vercelli és Juve Stabia után a Palermo következett. Az idegenbeli 3:2-es siker pedig továbbjutást ért a legjobb 16-ba, ahol a Genoa várt rájuk.

A Roberto Mancini egykori (majd későbbi) segédedzőjeként tevékenykedő Angelo Gregucci, a 4-3-3-as hadrendre szavazott bizalmat és a következő körben kapott Genoa-t is sikerült legyőzniük. Manuel Marras gólt és gólpasszt jegyzett a hosszabbításig nyúló találkozón, ahol a vendégek végül Riccardo Bocalon, 114. percben szerzett góljával biztosították be a továbbjutást. A következő körben is idegenben léptek pályára a Spezia otthonában, de az ismét csak csereként pályára lépő Bocalon az utolsó 10 percben duplázni tudott, így 2:1-el újra az alessandriaiak örülhettek. Az elődöntőben az AC Milan végül oda-vissza, 6:0-s összesítéssel lemosta a csapatot, de ez a kupamenetelés a kiütés ellenére is klubtörténelmi szereplést ért.

A következő években az elbukott rájátszások jellemezték a klubot (2017-re a kupamenetelős csapat szétszéledt), egészen 2021-ig, amikor is visszajutottak a B-be, de a szezon végén ki is estek onnan. Napjainkban az Alessandrianál egy korszak ért véget, ugyanis 10 év után Di Masi eladta a klubot és elmondása szerint az új érdeklődővel november végére meg is fog egyezni.

Magyar vonatkozás: az 1905-ben született Koszta Imre játszott itt, még az 1926/27-es szezonban. Az Alessandria-ban 18 bajnokin 3 gólt szerzett az egykori támadó. Távozása után a Fradi, az Újpest, a Szeged, a Vasas és a Zalaegerszeg csapatában játszott. A Fradival két magyar kupa és Közép-európai kupa győzelmet, az Újpesttel magyar bajnoki címet ünnepelhetett.

Tabella: KATTINTS