Az Olhanense két aranykort is átélt az élvonalba, de az első fénykort követően 24 évet kellett várnia, mire elindult az újjászületés útján. Vajon most is ennyit kell várniuk a következő szintlépésig?

Kezdetek

Portugália délkeleti részén, az Algarve régióban található Olhão-ban, 1909-ben (hivatalosan csak 1912. április. 27-én lett elismerve), a fiatal futball szerelmeseinek egy csoportja, Armando Amáncio vezetésével megalapította a Sporting Clube Olhanense-t, amelynek az első kapitánya maga Armando lett. Kezdetben a Largo da Feira-ban játszottak, ami a Ria Formosa (szigetrendszer Olhao partjainál) és a mai általános iskolák között volt található. A klub bár kezdetben amatőr volt, de egyre jobban növekedett és az első világháború elején már a régió legerősebb csapatává vált.

A pálya vonalait és a kapuk felállítását a meccsnapokon oldották meg, de ezt a helyet a tavaszi árapály néha ellehetetlenítette, így rajta nem lehetett mindig mérkőzést rendezni. 1921-ben az Olhanense megkapta első játékterét, a „Campo da Cerca”-t, ami a Cerca D. Maria Ventura-ban volt található. Ezt az átszervezést már José és Manuel Marcolino vezette le, akik nem csak, hogy átszervezték a klubot, de az említett helyet a kereskedelmi létesítményük miatt bérelték. Ez a pálya már beljebb volt az óceán parttól és még az év novemberében itt játszották le az első meccsüket a Sporting Clube Farense ellen, amely 3:0-ra nyerni tudott. Másnap azonban az Olhao újra pályára lépett, de ekkor már 4:2-re nyerni tudott. Az ellenfél ezúttal a Vila Real de Santo António volt.

Aranykorszak

A huszadik század közepére az Olhao nem csak, hogy a régió legjobb csapata lett, de 1924 nyarán bejutottak a Portugál Kupa döntőjébe, ahol a 4:2-re megverték a Teszler Ákos (róla bővebben: ITT) vezette FC Porto-t. 1925-ben, mikor a portugál válogatott az Olaszok ellen mérkőzött meg, az Olhanense volt a klub, amely a legtöbb játékost adta a nemzeti csapatba – Raul Figueiredo, José Carlos Delfim és Domingos das Neves.

Mikor 1934-ben létrejött a I. és II. országos liga, az Olhanense az utóbbiban indult el, amit ugyan az 1935/36-os szezonban meg is nyert, de ekkor még nem léphetett feljebb, mert nem volt benne a szabályzatban. Csak az 1940/41-es szezonban sikerült az áttörés, és a bajnoki címmel a zsebükben készülhettek az élvonalra. Első nekifutásra egy nyolcadik hellyel nyitottak, és a következő években a középmezőnyben végeztek a 12 csapatos, majd 1946-tól a 14 csapatos bajnokságban. 1945-ben ugyan bejutott az Olhanense a portugál kupadöntőbe, de ott 1:0-ra kikapott a Sporting-tól. Az első aranykorszak végét az 1950/51-es szezon jelentette, amikor az utolsó helyen végezve búcsúztak az élvonaltól.

Az 1945-ös portugál kupadöntő pillanatképe: a vízszintes csíkos szerelésben a Sporting csapata volt.

Dekadencia

Tíz év és Cassiano mester kinevezése kellett ahhoz, hogy a gárda ismét az élvonalba kerüljön. A régi-új mester a klub játékosa volt, amikor az 1924-es fináléban 4:2-re verték a Portót, de később több alkalommal is leültették a gárda kispadjára. A mester főként a helyi fiatalokból rakta össze a csapatát, de még a feljutás évében Cassiano távozott és az olhao oroszlánjai mindössze 3 szezont bírtak ki az elsőosztályban. 1968-ban már odáig süllyedt a gárda, hogy a másodosztálytól is búcsúznia kellett.

Az 1969/70-es szezonban bajnokok lettek a harmadik vonalban, ezzel ők lettek az első olyan portugál klub, amely mindhárom a portugál osztály mindhárom osztályát megnyerte (Az 1924-es győzelemkor még nem volt hivatalos bajnokság, szóval a kupa jelentette az „élvonalbeli szintet”). A lendület a másodosztályban is kitartott és 1973 nyarán már újra az élvonalban szerepeltek, de ekkor csak mindössze két szezont tudtak ott lehúzni. Azonban 1980 nyarára már a másodosztálytól is búcsúzni kényszerültek, és jöhetett a harmadosztály, amit a szövetség később átszervezett.

Az 1974/75-ös csapat, amely búcsúzott az élvonaltól.

Újjászületés, 2. Aranykorszak

Huszonnégy évet kellett várni, mire elérkezett a piros-fekete gárda a 2003/04-es szezonhoz, amikor is a harmadosztály Déli zónáját megnyerve végül elindultak felfelé és 2009 nyarára már a másodosztályból is feljebb tudtak lépni. Az akkor még fiatal menedzsernek számító Jorge Costa, meg is kapta a szezon végén a legjobb fiatal edzőnek járó díjat. Újoncként a 13. helyen végzett a gárda, de még a szezon végén Costa bejelentette, hogy elhagyja a gárdát, mivel új kihívást keres és a karrierje szempontjából jobbnak látja, ha tovább áll. A következő csapata a bajnoki rivális Académia lett, ahol még az év karácsonya előtt lemondott.

A helyére érkező mozambiqi Daúto Faquirá-val könnyebben bennmaradtak, de a következő, 2011/12-es szezonban, annak ellenére, hogy a 10. helyen álltak, lemondott és két évig nem volt csapata. Lemondása egy héttel az után történt, hogy a portugál kupában az akkor másodosztálybeli U.D. Oliveirense legyőzte a piros-feketéket.

Ekkor érkezett a menedzseri pályája elején járó Sérgio Conceicao (jelenleg az FC Porto-t irányítja), aki a klubrekordot jelentő 8. helyre vezette a csapatát, de a nyáron nézeteltérésbe keveredett a vezetőséggel, mivel elégedetlen volt az erősítésekkel, azzal szemben, amit a klubelnök, Isidoro Sousa ígért neki. Végül egy heves vitát követően – amely egyébként az edzésen tört ki, jó néhány szurkoló előtt – a kapusedzőt (Diamantino Figueiredo) leszámítva az egész stáb lemondott. Végül Sérgio és a stábja maradt, de januárban újra lemondott.

Ekkor még béke volt Sousa (balra) és Conceicao (jobbra) között.

„Néhány napos Olhao-i tartózkodása után, több olyan helyzetnek is a szemtanúja voltam, amikor azt láttam, hogy egy nagyszerű edző van itt, aki lépéseket tesz a fényes jövő felé, és nem kétlem, hogy az még szebb lesz.”

-nyilatkozta a napjainkban is a klub elnökeként tevékenykedő Sousa Conceicao-ról.

Még 2019-ben, Conceicao egy Vitória de Setúbal elleni meccs előtti sajtótájékoztatón emlékezett vissza az Olhanense-i időszakra, ahol elmondta, hogy a klub 5 havi bérrel csúszott a csapattal szemben és voltak játékosok, akik azért küzdöttek, hogy ételt tudjanak az asztalukra tenni. A nyilatkozatot látva az olhao-i klub sem maradt szó nélkül, melyben megemlítik, hogy a birtokukban lévő dokumentumok szerint mindössze két hónapot csúsztak a bérekkel és az edzőtől több tiszteletet várnak, ugyanis ők voltak azok, akik először bízták meg őt vezetőedzői feladattal. Conceicao – ahogy előtte Jorge Costa – szintén a bajnoki rivális Académia edzője lett, ahonnan a következő szezon végén távozott.

A második elsüllyedés

Conceicao távozása után nem sokkal egy újabb menedzser cserét alkalmazott a gárda, amely ekkor már épp, hogy csak bennmaradt, de a következő szezonban már nem úszta meg a kiesést. A másodosztályból három évvel később, 2017-ben szinte csont nélkül ki is zúgtak. Jelenleg – az átszervezések miatt – a negyedosztályt jelentő Campeonato de Portugal nevű bajnokságban szerepelnek. 2021 januárjában a jelenleg holland válogatottnál dolgozó Edgar Davids lett a gárda a menedzsere, de a szezon végén menesztették, mert a gárda nem tudta magát kvalifikálni a harmadosztályba.

Davids ekkor még navigálhatta a csapatot.

Tabella: KATTINTS

Facebook oldaluk: KATT.