A Rhyl FC nem sok futballkedvelőnek lehet ismerős, de a kétszeres walesi bajnok volt az első olyan klub, amelyet a koronavírus lökött a sírba.

A kezdetek

A Rhyl Football Club megalapítása a Rhyl városházán tartott találkozót követően, egészen 1878. szeptember. 25-ére tehető. Rá egy hétre már a „hazai pályájuk” is megvolt: a Winter Gardens melletti pálya. A klub színe ekkor a fekete lett, és a mez mellkasán egy fehér koponya, illetve keresztezett csontok voltak láthatóak. Még az alapításuk évében el is indultak a Walesi kupában, de az első fordulóban 1:0-ra kikaptak a Bangor-ban található Friars School-tól. Ez idő tájt több csapat is működött Rhyl-ben. Az egyik a Rhyl Grosvenor FC volt, amely 1879 februárjában kivilágított meccsen játszott a Rhyl FC ellen. Még az év szeptemberében a két gárda egyesül az 1879/80-as bajnokságra.

Az 1890-ben alapított Wales ligában ott voltak az alapító tagok között (6 csapat szerepelt a bajnokságban), de a következő évben kiléptek, hogy aztán két évvel később, 1892 novemberében Rhyl Athletic néven átalakuljanak, és alapító tagjai legyenek a North Wales Coast ligának (Északi Wales tengerpart), amely napjainkban a walesi negyedosztálynak felel meg. Itt az 1894/95-ös szezonban a csúcsra értek, de a pénzügyi válság őket is elérte. Csak viszonyításképpen: Angliában az 1888/89-es szezonnal indult el az elsőosztály, amelyen 12 csapat vett részt.

Hiába egyesültek 1898 májusában a Rhyl Town-nal, a pénzügyi gondok csak nem akartak megoldódni. A liga az 1910/11-es szezon végén feloszlott és újra a North Wales Coast ligában találták magukat, de az első világháborút követően az észak-walesi szövetséghez csatlakoztak, majd 1921-ben – újonnan alapító tagként – az északi walesi nemzeti bajnoksághoz léptek át. Bár az 1925/26-os szezonban bezsebelték a bajnoki címet, de pár évvel később, az 1930-as évek elején zűrzavar volt a walesi labdarúgásban és a Rhyl máshol akarta megvalósítani az ambícióit.

Első sikerek

Amikor 1936-ban csatlakoztak a Cheshire County ligába, kezdetét vette a klub első sikerkorszaka. Ugyan 1937-ben egy vesztes kupadöntőn vettek részt, de a második világháború után két bajnoki címet (1947/48 és 1950/51) és kétszer egymás után a walesi kupát is elhódították. Előbbi döntőn 1952-ben 4:3-ra legyőzték a Merthyr Tydfil-t, majd a következő évben a Chester City ellen arattak 2:1-es győzelmet. Utóbbi győzelem azt is jelentette, hogy a modernkor első nem bajnok csapataként védték meg a kupát. Ezután a sikerek elkerülték őket, de 1972-ben még egyszer a csúcsra tudtak jutni a bajnokságban. A liga végül 1982-ben feloszlott és a walesi alakulat a North West Counties liga tagja lett. Egészen 1992-ig szerepeltek az angol bajnokságban.

Amikor 1992-ben megalakult a League of Wales, a gárda túl későn adta le a nevezését, ezért csak a másodosztályban kapott helyett, ahonnan 1994 nyarán fel is jutottak. A 2000-es évekig csak szenvedtek a bajnokságban, de közben több olyan játékost is kineveltek, vagy csupán itt játszott, akik közül néhányan a Premier ligáig is eljutottak. A teljesség igénye nélkül, ilyen volt például Lee Trundle, Andy Holden és Barry Horne. Az anyagi szenvedések akkor értek végett, mikor a korábbi játékos, Peter Parry vezette konzorcium átvette az irányítást és az eredmények jelentősen javulni kezdtek.

Újabb sikerkorszak, immáron európai szerepléssel

A Parry korszakot egyre jobb bajnoki helyezések követték, amihez John Hulse kinevezése kellett. 2001-ben még az egykori Everton-os kapusikon, Neville Southall is megfordult a gárdában. A Hulse-féle csapat a 2003/04-es szezonban ért a csúcsra, amikor is megnyerte a walesi élvonalat, a ligakupát és a walesi kupát, de a negyedik kupát, a North Wales Coast Challenge serleget is a magasba emelhették, miután a döntőben 6:0-ra lemosták a Halkyn United-et. Ezeket az eredményeket azonban egy valami beszennyezte.

John Hulse

A csapatot 2001 decemberétől erősítő Andy Moran, hiába szerzett a szezon során – mindent egybevéve – 47 gólt, mint kiderült, a betiltott nandrolont fogyasztotta. A csapat sok meccset nyert késői gólokkal, ami széles körben pletykákat generált, hogy esetleg más játékosok is szedték a szert. Végeredményben Moran-t megfosztották a gólkirályi címtől, de az eredményeket érvényben hagyták. Így a BL selejtező első körében el is indulhattak, de a lett Skonto FC oda-vissza legyőzte a walesieket.

A következő, 2004/05-ös bajnokságban a második helyen tudtak befutni, de az európai selejtező ezúttal is várt rájuk. A bajnoki második hely UEFA kupaselejtezőt jelentett és az első körben szembejövő litván Atlantas csapatát idegenben szerzett több góllal tudták csak legyűrni. A második körben kapott norvég Viking már oda-vissza megtréfálta a walesi alakulatot. A további években a Rhyl a bajnokság egyik legjobb csapatává nőtte ki magát. Ugyan a dobogós helyek összejöttek, de az európai porondon az első körökben rendre el is véreztek.

A Skonto elleni pillanatkép

Lecsúszás

A sikerkovács edző John Hulse, mindössze négy héttel az ír Bohemians elleni Intertoto kupa meccs előtt lemondott. Eredetileg úgy volt, hogy az ír csapat elleni mérkőzést levezényli, de végül úgy döntött, hamarabb távozik. Egyszerűen a mester úgy gondolta, hogy itt az idő továbblépnie. Helyét Allan Bickerstaff vette át, akivel a 2008/09-es bajnokságban újra a csúcsra értek, több rekordot is döntve: legtöbb győzelem a bajnokságban és a leghosszabb győzelmi széria zsinórban, de a szezon után már a gondok is kezdtek megjelenni. A nyáron Andy Moran távozott a walesi Prestatyn-hoz, Allan-nak pedig a bajnoki cím után három hónappal távoznia kellett. A kispadra a csapat hátvédjét, Greg Strong-ot ültették le.

Bár a klub és menedzser úgy kommunikálta le, hogy békésen váltak el, azért Allan kihangsúlyozta, hogy csalódott a távozása miatt és nem akarta elhagyni a csapatot. A nyilatkozatának végén sejtelmesen, az alábbit mondta:

„Rettegek belegondolni, mit tettek volna velem, ha nem járok sikerrel.”

Allan Bickerstaff

A 2009/10-es bajnokság felénél a klubelnök úgy döntött, távozik a posztjáról. Mindezt persze úgy, hogy pénzügyi örökséget hagyott hátra a gárdánál a szezon végéig. A leköszönő elnök kijelentette, hogy a futballon kívül is vannak vállalkozásai, és azokra szeretne összpontosítani. Csakhogy a bajnokság végén megfosztották a klubot az élvonalbeli licenctől, mivel az elnök távozása után a pénzügyi gondok is megjelentek, és a kizárás miatt a másodosztályba kerültek. Hiába nyújtottak be fellebbezést, nem segített.

Kétévnyi másodosztály után jutottak vissza az élvonalba úgy, hogy az első olyan klub lettek a hazai bajnokságban, akik veretlenül érték el a feljutást. A lejátszott 30 fordulójuk alatt 100 gólt szereztek, és csupán hatszor játszottak döntetlent. 2013. augusztusában szponzori szerződést kötöttek a Corbett Sports-al, amelynek értelmében a Belle Vue nevű hazai pályájukat Corbett Sports Stadion-nak nevezték el. 2015 májusában, Greg Strong „közös megegyezéssel” távozott a gárdától.

Gregg Strong

Ekkor már sok jó nem termett a csapatnak az élvonalban, akik újoncként a hatodik helyen befutottak, de az UEFA kupaindulást jelentő osztályozót elbukták. Ezt követően pedig már csak hátrafelé nézegethettek, és 2017-ben ki is estek az elsőosztályból. A visszajutástól nagyon messze voltak, míg nem jött a koronavírus, amely gyakorlatilag a pénzügyi gondban lévő gárdának a sírját ásta meg. 2020. áprilisában be is következett a megszűnés, mivel nem találtak egy olyan befektetőt, aki legalább 175 000 GBP értékű befektetést lett volna képes beleinvesztálni a klubba. Végül 2020 májusában, egy phőnix klub jött létre, amely már a harmadosztályban szerepel.