Mikor az FC Étoile – Sporting az 1918/19-es élvonalbeli bajnokságot megnyerte, még nem gondolta senki sem a klubnál, hogy száz évvel később a gárda a sokadik osztályban fog sínylődni.

Az akkor még gyerekcipőben járó svájci élvonal egy keleti, egy nyugati és egy közép csoportból állt, ahol a három első helyezett egymással csapott össze a bajnoki címért. Így került ki győztesen az Étoile, akiknek gyakorlatilag ez volt az aranykoruk és bár 1922-ben a svájci kupa döntőjébe is bejutottak, az élvonalbeli szereplésük 1932-ben véget ért és a kiesést követően két szezont a másodosztályban vitézkedtek le, míg nem kiestek és fuzionáltak az FC Sporting-Dulcia-val, hogy elindulhassanak az ötödosztályban. Ugyan 1939-re vissza is jutottak a másodosztályba (és akkor váltottak a máig használatos nevükre) és 1946-ig ott is szerepelt, de a kiesésük után 3 év kellett, mire visszakapaszkodtad a második vonalba.

A 1919-es bajnokcsapa

Ez az időszakuk 1953-ban véget is ért, és ha már kiestek, két év alatt két pottyanást is átéltek, majd jöhetett a negyedosztály szerető karjai, ahonnan 1970-ben búcsúztak. Bár tíz évvel később visszajutottak, ezúttal csak 7 évet bírtak ki a negyedik vonalban.

Ezt követően még az 1992/93-as tettek egy gyors villámlátogatást a negyedosztályba, de 1997-re már az ötödosztályból is búcsúzni kényszerültek, azonban a kétezres éveket a hetedik vonalban indították el és egészen 2012-ig kellett várniuk, hogy ismét negyedosztályú meccsekre hangolódjanak, de a szezon végére alászálltak a hatodosztálynak, ahonnan 2021-ben búcsúztak. Még 2002-ben új öltözőt és edzőpályát avattak a gárdánál.

Mivel a klub a La-Chaux-de-Fonds városában találhatóak, ezért nem meglepő, hogy a főriválisuk a helyi egyesület, akiről már anno szó volt itt az oldalon. A főleg svájciak alkotta csapatban csak elvétve voltak légiósok. Játszott itt spanyol, brazil, angólai, olasz, portugál és albán is. 

Facebook oldaluk: KATTINTS