Az 1946-ban alapított Pozsonyhidegkúti klub alig több mint 10 évvel később már bajnoki címet ünnepelhetett, amelynek köszönhetően az európai porondra is belekóstolhattak. Pár évvel később azonban jöhetett lecsúszás.

Amikor 1946-ban megalapították a klubot, kezdetben Telovychovny klub národnej bezpecnosti Bratislava néven indultak el. A röviden TKNB Bratislava-nak nevezett csapat két évvel később Sokol SNB Bratislava-ra, majd 1952-ben rövid ideig Sokol CH Bratislava névre váltott. 1953-ban már ÚD CH Bratislava néven szerepelt, és abban az évben politikai döntés után az első osztályba kerültek. Az akkor 14 csapat alkotta Csehszlovák élvonalban újoncként rögtön a dobogó legalsó fokán végeztek, amit a következő szezonban (1954) is elértek. Ugyan 1955-ben csak a hetedik helyet csípték el, de ennél lejjebb a következő években nem végeztek. Az 1956-os szezont már az ötödik helyen zárták. Ezt követően került a csapat élére Borhy Károly.

Borhy Károly

Az 1912-ben Pesten született, de szlovákiai magyar származású Károly futballjátékos pályafutása nem volt valami fényes. A főváros XI. kerületében, a Gamma SE csapatában kezdte, de egy komoly sérülés miatt az aktív pályafutása hamar véget is ért. 1942-ben, harminc évesen Losoncra költözött és a helyi csapat edzője lett. Innen indult el edzői karrierje. A losonciak után a Budafoki MTE csapatát is navigálhatta, de 1953-től már a Csehszlovák válogatottat irányíthatta, amelyet Bulgária és Románia legyőzésével kijuttatott az 1954-es Svájci Világbajnokságra.

Azonban a VB-n az uruguayi csapat 2:0-ra, az osztrákok pedig 5:0-ra győzték le a csehszlovákokat, ami a Borhy-féle csapat búcsúját jelentette. Érdekesség, hogy ez volt az VB, amelyet a Magyar Aranycsapat a döntőben 3:2-re elvesztett a németek ellen. A világbajnokság után véget is ért az időszaka a válogatott élén. Ezt követően két évet Érsekújvárban töltött, majd így került a CH Bratislava élére, amelyet az 1957/58-as szezontól irányíthatott.

A pozsonyiak élén első nekifutásra a harmadik helyet csípték el, és csupán két pontra (meg öt találattal rosszabb gólaránnyal) végeztek az akkori bajnok Dukla Prága mögött. A következő, 1958/59-es szezonra a csapat magja megmaradt, pár peremember távozott, de ekkor érkezett a klubhoz az idősebb Vladimír Weiss, aki 13 meccsen pályára lépett a klub színeiben, ezzel hozzásegítve a gárdát a bajnoki címhez. Egyébként a legidősebb Weiss játékos-pályafutása mellett csak az Inter Bratislava van feltüntetve. Ez azért van így, mert akkor az Inter a CH-ba volt beleolvadva.

Máig ez volt a gárda egyetlen bajnoki címe, amely úgy került be a focitörténelembe, hogy az aranyérem a BBB hármas érdeme volt, ugyanis Borhyn kívül az atlétikai edző, Jozef Bujna és a csapat orvosa, Alexander Bínovsky dolgozott a csapat sikeréért. Az edzőnek egyébként gondjai voltak a szlovák nyelvvel, de ebben Bujna mindig segítséget tudott neki nyújtani. Egy akkori értékelés a következőket írta:

„Ez a trió a közös ügy érdekében dolgozott, kiválóan kiegészítették egymást, s mivel a rendőrcsapatnak akkoriban nem okozott gondot a játákoskeret feltöltése, törvényszerű volt, hogy a csehszlovák futball csúcsára érkeznek.”  

Ekkor a csapatban olyan játékosok szerepeltek (a teljesség igénye nélkül), mint:

• Titus Buberník: az egykori középpályás a csehszlovák válogatottig is eljutott, amellyel 1962-ben VB második lett.
• Milan Dolinsky: az anno csatárként szereplő játékos az 1960-as EB-n bronzérmet szerzett a Csehszlovák válogatott tagjaként. Klubszinten az Inter Bratislavával 1969-ben Közép-európai kupát nyert.
• Kazimír Gajdos: 1955-ben már a Slovan Bratislava-val is bajnokságot ünnepelhetett és szintén eljutott a Csehszlovák válogatottig az egykori támadó.
• Ladislav Kacáni: a Losonci születésű támadó 20 meccsen szerepelt a Csehszlovák válogatott élén, amelyet később edzőként is irányíthatott. Később cipruson és kuvaitban is edzősködött.
• Jíri Tichy: Szintén Csehszlovák válogatott volt. Az egykori hátvéd 1965-ben és 67-ben a Sparta Prágával is bajnok lett.
  
  
  
• Valerián Svec: A szintén egykori támadó 1968-ban a Spartak Trnava-val is bajnok lett játékosként, és a következő évben sikeresen megvédte a bajnoki címét a csapata.
• Stefán Matlák: 1953-tól 1966-ban csak ebben a klubban szerepelt. 1964-ben olimpiai második lett a Csehszlovák válogatottal.
• Pavol Molnár: a húszszoros csehszlovák válogatott 1960-ban EB harmadik, 1962-ben pedig VB második lett. 1955-ben már a Slovan Bratislava-val is bajnoki címet ünnepelhetett.
• Arnost Hlozek: 1949, 1950 és 1951-ben is bajnokságot ünnepelhetett, igaz, akkor még a Slovan játékosaként. Játékos karrierje után az edzői pályát is kipróbálhatta és több osztrák együttest is navigálhatott.
• Adolf Scherer: a jelenleg 84 éves, egykori támadó futotta be a legsikeresebb játékos-karriert. A CH-ban 114 bajnokin 72 gólt szerzett, később az Inter Bratislava és a Kassai klubban is szerepelhetett. Ezt követően Franciaországban is légióskodott. A Nímes Olympique együttesét 1969-től 1972-ig erősíttette, ahol 23 gólt szerzett 65 meccsen. Egy rövid Martini kitérőt követően még az Olympique Avignonais-ban is szerepelhetett. 1960-ban ő is EB harmadik, 1962-ben pedig VB második lett.

A bajnoki arany Európai kupaszereplést jelentett a klubnak. Az első körben résztvevő pozsonyiak az FC Porto-t kapták, és hazai pályán Gajdos és Scherer góljával 2:1-re nyerni tudtak. A visszavágón Kacáni és Dolinsky is gólt szerzett, a pozsonyiak így 4:1-es összesítéssel tovább is jutottak a következő körben, ahol a Glasgow Rangers várt rájuk. A Skóciában rendzetett első meccsen hiába duplázott Scherer és talált be Dolinsky, a skótok az utolsó percben Jimmy Millar góljával végül 4:3-ra nyerni tudtak. A pozsonyi visszavágón csupán 1:1-re végeztek a felek, aminek köszönhetően a Rangers jutott tovább (Millar ezen a meccsen pirosat kapott a 80. percben). A csapatnak pedig ez jelentette a csúcsot.

A szezon végén ekkor már csak a ötödik helyet csípték el, igaz, mindössze 4 pontra voltak a bajnok Hradec Králové csapatától. A következő, 1960/61-es szezonban már a második helyig tornázták fel magukat, de ekkor ismét a Dukla Prága lett a bajnok, amely 7 ponttal többet gyűjtött a pozsonyiaknál. Az 1961/62-es szezontól már nem Borhy irányított a gárdát, aki a Slovan Bratislava-hoz ment, majd később kétszer is a Trencséniek kispadjára ült le. Az ott léte alatt a csapat felemelkedésének közreműködője volt, akinek házat is építettek. A két trencséni időszaka között kuvaitban is dolgozott. 1997. január 9-én hunyt el Losoncon.

Elsüllyedés

Amikor a gárda a harmadik helyen fejezte be az 1961/62-es bajnokságot, még senki sem sejthette, hogy a következő szezonban csupán az ötödik vonalban fognak elindulni. Mivel akkortájt ismét összeolvadtak az Inter Bratislava-val, így teljesen új játékos kerettel kezdték meg a felzárkózást. Két évvel később már a harmadik vonalban találták magukat, de azóta sem bírtak visszajutni az élvonalig. A másodosztályt leghamarabb 1976-ban érték el, de akkor csupán 4 szezont bírtak ki ott. Mikor 1993-ban létrejött Szlovákia, a gárda akkor is második vonalban vitézkedett, de 2003-ban kiesett onnan majd egy évvel később a harmadik vonaltól is búcsút inthettek.

Még 2009-ben a gárda az ötvenedik évfordulóját ünnepelte az első bajnoki címüknek, amelyen az akkori csapat még élő tagjai megjelentek. 2011-ben a VÚB Bank és az AC Milan egy háromnapos ifikupát szervezett közösen a csapat stadionjában, amelyen 9-13 év közötti lányok és fiúk is részt vehettek. 2015-ben azonban a csapat anyagi gondok miatt megszűnt.