Az első rész után (link) jöjjön a befejező rész. Rehhagel az 1995/96-os szezont a Bayern München élén kezdte meg, de már az első napjain összekülönbözött a csapat környezetével (nem meglepő módon, főleg Jürgen K). a taktikáját a játékosok bírálták. Hiába vitte a gárdát az UEFA kupa döntőjébe , a döntő előtt pár nappal menesztették.

Rehhagel-t követően egyetlen vezetőedző sem tudta megszilárdítani a pozícióját (Aad de Mos, Hans-Jürgen Dörner, Wolfgang Sidka és Felix Magath), a bajnokságban a következő három esztendőben csak a középmezőnyben végeztek, majd a Magath-korszakban egészen a kiesés széléig süllyedtek, emiatt a keménykezű német vezetőedzőt menesztették és érkezett az újabb megmentő, a korábbi brémai kiválóság (és Rehhagel egykori játékosa), Thomas Schaaf.

A klub egykori játékosa lett az új edző.

Schaaf a kiélezett végjátékban végül megmentette a csapatot a kieséstől az 1998/99-es szezonban, illetve a kinevezését követően nem sokkal megnyerte a Német Kupát az FC Bayern München legyőzésével. A csapat Bundesligában tartásával és a kupa elhódításával úgy tűnt, hogy komoly elismerést szerzett a vezetőség részéről, aminek szerződéshosszabbítás lett a jutalma.

A klub teljesítménye a következő években ismét kiegyensúlyozott volt, igaz a legjobbakat nem tudták megközelíteni, de a Rehhagel és a Schaaf közöti érában tapasztalt gyenge játéknak nyoma sem volt. A tabellán minden évben egyre feljebb és feljebb lépkedtek, ami végül odáig vezetett, hogy a 2003/04-es szezonban a klub történetében először – és a mai napig utoljára – sikerült a duplázás, azaz elhódították a salátástálat és az azóta a süllyesztőben eltűnő Alemannia Aachen legyőzésével megszerezték az ötödik kupagyőzelmüket is. Ezzel a sikerrel tovább erősödött Thomas Schaaf pozíciója, hiszen rég nem látott sikereket ért el a csapattal.

A 2000-es évek pozitívan teltek, hiszen a csapat rendszeres résztvevője volt a nemzetközi kupasorozatoknak, igaz inkább kevesebb, mint több sikerrel vették az ottani akadályokat. De a lényeg nem is ez volt, hiszen kiscsapat révén a bajnokságban és a hazai kupában mutatott jó teljesítmény is elegendő volt ahhoz, hogy a város és Németország elismerően nyilatkozhasson az együttesről.

A 2005/06-os szezon nagyon emlékezetesre sikerült, hiszen úgy alakult, hogy az utolsó fordulóban az FC Bayern München már biztos bajnok volt, viszont a második hely kérdése még nyitottan állt. Ezért a pozícióért a két ősi rivális, az SV Werder Bremen és a Hamburger SV küzdött, ráadásul stílusosan, hiszen az utolsó fordulóban egymással kellett összecsapniuk. A mérkőzést a vendég brémaiak nyerték meg 2-1 arányban Ivan Klasnic és Miroslav Klose góljainak köszönhetően, ezzel pedig eldőlt, hogy a zöld-fehérek szerezték meg az UEFA Bajnokok Ligája csoportkört érő 2. helyet.

Ahogy a 90-es évek elején, úgy most is hatalmas lendületet adott a csapatnak a sikeres szereplés, ami abban mutatkozott meg, hogy bár a Bajnokok Ligája csoportkörben a Chelsea-t és az FC Barcelonát nem sikerült megelőzniük, de a megszerzett harmadik pozíciónak köszönhetően az UEFA Kupában folytathatták Schaaf-ék. A lendület egészen az elődöntőig tartott, ahol a spanyol RCD Espanyol már nem kegyelmezett a Werdernek és 5-1-es összesítéssel kiejtette őket.

A következő évben (2007/08-as szezon) is csak a harmadik helyet tudta elcsípni a csapat a BL-ben, hiszen a spanyol Real Madrid és meglepetésre a görög Olympiakosz is megelőzte a Thomas Schaaf irányította együttest. Az UEFA Kupában most a nyolcaddöntő volt a végállomás. A későbbi döntős, skót Glasgow Rangers 2-1-es összesítéssel kiejtette a Bremen-t.

Ez a pillanatkép önmagáért beszél.

A 2008/09-es szezonban a nemzetközi és a hazai kupában is döntőbe jutott az együttes. Az UEFA Kupa fináléjában az ukrán Sahtar Donyeck hosszabbítás után 2-1-re felülmúlta a Werdert, viszont a Német Kupában már a zöld-fehérek hagyták el győztesen a pályát, hiszen a Mesut Özil 58. percben szerzett góljával 1-0-ás sikert arattak a Bayer 04 Leverkusen felett.

Ebben az évben fordult elő, hogy április és május hónapban, 19 nap leforgása alatt négy alkalommal találkozott egymással a két ősi rivális, a Hamburger SV és az SV Werder Bremen. Először a Bundesligában találkoztak, ahol a Werder 2-0-ra nyert, majd a Német Kupában egy 1-1-es döntetlent követően szintén a Bremen jutott tovább tizenegyesekkel, végül pedig az UEFA Kupában egy 1-0-ás HSV sikert követően az SVW győzedelmeskedett 3-2-re és idegenben szerzett góllal bejutott a sorozat döntőjébe.

A 2000-es évek sikereinek köszönhetően komoly játékosokat tudott igazolni a Werder, akiket később még nagyobb összegért tovább is tudtak adni, ezzel növelve a büdzsét. Olyan játékosok játszottak a Brémában, mint a brazil válogatott Diego, a német Torsten Frings, Miroslav Klose és Mesut Özil, illetve a perui Claudio Pizarro.

A 2010-es évek már sokkal kevesebb sikerrel teltek. A 2010/11-es szezonban csak a 13. helyet csípte el a gárda, így a következő szezonban lemaradt az európai porondról. Az ezt követő 9., majd 14. hely végül Schaaf állásába lerült és 14 év után (a 2012/13-as szezon végén), közös megegyezéssel távozott. Schaaf utolsó szezonjában már olyan játékosok távoztak a klubtól, mint Claudio Pizzaro, Naldo, Markus Rosenberg, Tim Wiese, Tim Borowski, Sebastian Boenisch és Mikael Silvestre.

A német tréner 644 mérkőzésen irányította a zöld-fehéreket, érdekesség, hogy a görög Otto Rehhagel mindössze tíz találkozóval többel, azaz összesen 654 alkalommal vezette az alakulatot.

A következő években sok edző megfordult Brémában, de két évnél hosszabb ideig senki nem tudott megragadni a vezetőedzői székben. A 2015/16-os szezon olyannyira pocsékul sikerült, hogy az utolsó fordulóban a kiesés volt a tét. A Werder hazai pályán fogadta a szintén kiesés elől menekül Eintracht Frankfurtot, ahol végül egy 88. percben szerzett Bremen góllal a zöld-fehérek menekültek meg a rájátszást érő 16. helytől.

A helyzet az elkövetkező esztendőkben sem változott, folyamatosan a kiesés elől kellett menekülni, a korábbi kiváló játékospolitika megdőlt, nem érkeztek új tehetségek vagy nagyobb nevű játékosok, emiatt pedig nyilvánvalóan nem is tudtak komolyabb összegekért játékosokat értékesíteni. 2017. októberében elfogyott a vezetőség türelme és Alexander Nouri helyére kinevezték a fiatal Florian Kohfeldtet, aki jelenleg is a csapat trénere.

A 2019/20-as szezonban nem csak a Covid-19 járvánnyal kellett megküzdenie az együttesnek, hiszen fennállásuk során először osztályozóra kényszerültek. A bajnokság félbeszakítása, majd újraindítása jót tett a csapatnak, hiszen az utolsó fordulóban egy hihetetlen mérkőzésen 6-1 arányban legyőzték a már biztos bennmaradó 1. FC Köln gárdáját, és mivel a Fortuna Düsseldorf elveszítette a saját meccsét, így a biztos kiesés helyett a 16., osztályozós helyen végeztek Kohfeldték. Meccs itt: https://www.youtube.com/watch?v=rJI4tHe1UqU

A másodosztály 3. helyén az 1. FC Heidenheim végzett, így jöhetett a rájátszás. Az első találkozón egy unalmas mérkőzésen 0-0-val térhettek haza a csapatok. A második mérkőzés alaphangulatát megadta a 3. percben szerzett brémai gól (heidenheim-i öngól), így ez a meccs már közel sem alakult unalmasan. A 85. percig bírta a nyomást a brémai védelem, ekkor Kleindienst kiegyenlített, de az idegenben szerzett gólok szabálya értelmében még mindig a Werder volt jobb pozícióban.

A Heidenheimnek továbbra is támadnia kellett, aminek a 94. percben meglett a böjtje, hiszen Augustinsson találatával újra a Bremen vezetett. A hazaiak nem adták fel és egy buta Gebre-Selassie hibát követően a megítélt tizenegyesből egyenlítettek a meccs 97. percében. De innen már nem volt tovább, így 2-2-es összesített eredménnyel és idegenben szerzett több góllal végül a Werder Bremen maradt az első-, míg a Heidenheim a másodosztályban.

Összefoglalva az egyértelműen elmondható, hogy a két nagyobb sikerszéria ellenére a Werder mindig is középcsapat volt, igaz olykor-olykor hihetetlen tettekre voltak képesek. Sajnos az utóbbi időben az anyagi források szűkében nem tud minőségi játékosokat igazolni a csapat, nincsenek kiemelkedő tehetségeik, ha esetleg akadnak is, akkor muszáj őket hamar továbbadni, hiszen a Bremen nem tud olyan fizetési opciót és biztos jövőképet ajánlani ezeknek a játékosoknak, mint a biztosabb hátterű, állandó nemzetközi kuparésztvevő riválisok (FC Bayern München, Borussia Dortmund, Red Bull Leipzig).

Az anyagi háttér annyira azért stabil, hogy a klub a közeljövőben (talán) nem fog a Hamburger SV és az FC Schalke 04 sorsára jutni, de ehhez muszáj a kiegyensúlyozott játékospolitika. Megfelelő játékosokat kell igazolni és nagyobb hangsúlyt kell fektetni az utánpótlás-nevelésre. Reméljük, hogy hamarosan egy újabb sikerkorszak veszi kezdetét és ismét egy, a 80-as, 90-es, és 2000-es években mutatott teljesítményt láthatunk a csapattól.