Az első rész után (KATTINTS) következzen a második rész.

Az elmúlt szezonokban egyre többen látogattak ki a Stécé meccseire. Az egyre növekvő szurkolótábor sorra döntötte meg a klub eddigi nézőszám rekordjait. 

A csapat lendülete tovább tartott és az 1957/58-as szezonban (ekkor visszaváltottak az őszi-tavaszi menetrendre) 65 000 néző előtt léptek pályára a Népstadionban az FTC ellen. A meccset a hazaiak 3:2-re megnyerték. A következő szezonokban a csapatban tartotta magát a középmezőnyben (5. – 11 helyen ingázva), azonban hiába nevezték ki az 1962/63-as szezonra a Titkos Pál – Bodola Gyula kettőst a csapat élére, ők sem tudták megmenteni a csapatot a kieséstől.

1947-től 1963-ig szerepeltek a NB1-ben. Ez volt a leghosszabb időszakuk az NB1-ben.

A kiesést követően a két NBII-es csoportból létrehozott NBI/B-ben folytathatta a csapat és az MLSZ döntésének következtében először az őszi, majd a tavaszi bajnokságot kellett lejátszani, mert ismét át akartak térni a tavaszi-őszi menetre. Az őszt ugyan a 6-ik helyen zárta (ekkor mutatkozott be Básti István a csapatban), de a 1964-ben, a tavaszi bajnokságra kinevezték az Aranycsapat egykori kapusát, Grosics Gyulát, akivel rögtön megnyerték a bajnokságot. A következő szezonban mutatkozott be Szalay Miklós, majd a rákövetkezőben Répás Béla is és ekkortájt érkezett a Fraditól Kökény József és a későbbi válogatott Kocsis Lajos is.

Balról jobbra haladva: Szalay, Répás és Básti.

A következő években csak a középmezőnyben végzett a csapat. 1966. március 13-án, az FTC ellen elszenvedett hazai 3:1-es  után Szojka Ferenc 369. Stécé meccsén visszavonult az aktív játéktól. A további években szinte rendre gyengén szerepelt az Stécé. 1967-ben lépett először pályára Stécé mezben Kmetty József (középhátvéd volt), aki 10 éven keresztül 284 meccsen játszott a csapatban. 1968. április 4-én a Pécs ellen 2:0-s győzelemmel avatták fel az új pályát, a Tóstrandi sporttelepet.

A Mexikói olimpia miatt nem voltak októberben bajnoki meccsek, de a válogatottal tarthatott Básti István és Szalay Miklós is, akikkel a magyar csapat megnyerte a döntőt! 1970-ben megint átszervezte a bajnokságot az MLSZ és két csoportra osztották az NBI-et. Ezen a nyáron vonult vissza Ferencz Gyula középhátvéd, aki 1962-től szolgálta a csapatot. Az SBTC a B csoportba került és ekkor érkezett Balassagyarmatról Varga Sándor, aki 13 éven át 355-ször játszott a csapatban. Az 1970/71-es szezonban csak a 7. lett a gárda , de a csapat így is a vidék legjobbja lett harmadszorra (1957 és 1961 után).

A 68-as olimpia logója.

Az 1971/72-es szezonban remekelt a gárda. Az első fordulóban rögtön 2:1-re legyőzték a Videoton-t, majd idegenbe 1:1-eztek a Honvéddal. A szezon során többször is elhozták a 3 pontot Budapestről (Vasas elleni 1:0 és az MTK elleni 2:0) és már a téli szezonban a 3. helyről várták a folytatást. Tavasszal, 15 000 néző előtt fogadva legyőzték a Honvédot, de az utolsó két fordulóban kikapott a gárda (először Fehérváron, majd Újpesten), így rosszabb gólkülönbséggel ugyan a 3. helyen végeztek, de a bronzérem minden idők legjobb helyezését jelentette. Természetesen a vidék legjobbja címet is bezsebelték a szezon végére. Az SBTC akkori edzője Moór Ede volt, de a stábjában helyet kapott Szabó Géza, aki a csapat – ez újdonságnak bizonyult – erőnléti edzője volt.

A klubrekordot jelentő helyezés.

A legtöbb gólt a klubot 1965 óta erősítő Jeck Ferenc szerezte (aki ezzel a vidék legjobbja címet is bezsebelte), 10-et. Kovács István és Horváth Ferenc 8-8, Básti István 6 góllal zárta a szezont. A harmadik helynek köszönhetően a gárda az UEFA kupaselejtezőben is bemutatkozhatott. 1972. szeptember. 13-ikán el is jött az újabb mérföldkő a klub életébe. Aznap az AEK Athén otthonában léphettek pályára és szenvedtek 3:1-es vereséget.

Ez még a bronzérmes csapat fotója.

A visszavágót szeptember 27-én rendezték és ugyan Básti István tizenegyesből gólt tudott, de az Athén a 85. percben egyenlített, így összesítve ők jutottak tovább (Az athéni kezdőcsapatok: KATTINTS és a hazai kezdőcsapatok: KATTINTS). Természetesen az Athéniek nem felejtették el ezt a meccset és tavaly jelezték az SBTC-nek, hogy az új múzeumukba kérnek egy Stécé-zászlót. A 72/73-as szezon összességében nem sok jót hozott és az előző szezonban elért klubrekord helyezést csupán a 10. hely követte. Nem csak a gyenge helyezés, de Szalay Miklós visszavonulása is csapásként érte a klubot. A vesebetegsége miatt fel kellett hagynia az aktív játéktól. Évekkel ezelőtt véleményezte az SBTC akkori szereplését: KATTINTS.

A szezon végére el lapátra került Moór Ede (aki később a Magyar válogatottat és a Tatabányát is megjárta) és a stafétát Kovács Imre vette át (és vette maga mellé pályaedzőnek Szalay Miklóst), akivel rögtön jól is rajtolt a gárda: A hetedik forduló után veretlenül a második helyen álltak, de végül csak a 7. helyen zárt az SBTC.

Kovács Imrét Dávid Róbert (Szojka Ferenc egykori játékos párja) követte a kispadon, de az eredmények nem javultak. Az új edzővel kétszer is a 8. helyen (16 csapatos volt ekkor a bajnokság) végeztek, de a Téli kupát megszerezte a klub. 1975-ben történt, hogy Kovács Istvánért cserébe (pályafutásáról itt olvashattok bővebben: KATTINTS). 3 játékost kapott az Stécé – Szűcs István kapust, B. Kovács Zoltán védőt és Földi Attila csatárt. Szűcs István 5 évig, B. Kovács Zoltán 7 és Földi Attila 10 évig szolgálta a Stécét.

Az 1976/77-es szezont is Dávid Róberttel kezdte a gárda. Kezdésnek rögtön megnyerték a Tisza kupát, ahol a SZEOL, a Dorog, a Diósgyőr és a Békéscsaba is részt vett, de a szezon végén utolsó előttiként (17. hely) kiestek. Az NB1-es korszak utolsó meccsén, ’77. június 11-ikén a Honvéd 6:0-val küldte haza a tarjániakat.

 A kiesést követőe a gárda vissza is jutott. A szezon közben (1977 decemberében) Salgótarjáni Torna Club néven működött, mivel összevontak 7 salgótarjáni kisebb-nagyobb sportegyesületet. Így a csapat színe a fekete-fehérről piros-fekete lett és az alapítási évet a legidősebb beolvasztott tag, a Salgótarjáni Kohász SE évét vették, ami 1901 volt. Ez a fúzió 1984-ig tartott, mert abban az évben a Salgótarjáni Kohász SE kivált.

A Salgótarjáni Kohász SE címere.

A feljutást nem sok siker élmény követte – közben Básti István visszavonult –  és a második NB1-es szezonjukban (1979/1980-as szezon az utolsó előtti, 17. helyet csípték csak el) ismét kiestek az NB2-be. A 80/81-es szezont az NB2 keleti csoportjába kezdte meg a gárda. A szakmai munkáért ezúttal a Szalay – Répás – Jeck trió felelt. Nem csak a stábba voltak komoly nevek, de a keretet is igyekeztek megerősíteni. Ekkor érkezett a klubhoz a Magyar válogatott kapus, Rothermal Ádám, aki több mint 100 meccsen védett az Újpest színeiben (és közel 100-at a Tatabányai Bányászban). Ebben a szezonban került fel Kozma István is a nagycsapathoz, aki később a Liverpool-t és a ciprusi APOEL-t is megjárta. A feljutás azonban nem sikerült. 

Az 1982/83-as szezonban nagyon közel volt a feljutáshoz az Stécé, de a Szeged 1 ponttal (és jobb gólkülönbséggel) jobb volt, így ők örülhettek a végén. Azután nehezebb évek következtek a klub számára.

Nem sokon múlott..

A 84/85-ös bajnokság eléggé hektikusra sikeredett. Ebben a szezonban is új edzővel vágtak neki a bajnokság. Elhozták a Honvéd pályaedzőjét, Haász Sándort. Ugyan voltak bravúr győzelmek (Siófok és a Nagykanizsa legyőzése), de váratlan hazai vereségek is becsúsztak. A téli szünetben háromhetes olaszországi túrán is részt vett a csapat, de az edzőtábor után kiéleződtek az ellentétek a helybeliek és a fővárosi labdarúgók között. Az első hazai tavaszi mérkőzésen rögtön egy 6:0-ás pofonba szaladt bele a gárda a Dunaújváros ellen. Ekkora vereséget azelőtt (1950-ben) a Puskás Ferenc által vezérelt Honvéd mért. Ebben a szezonban történt, hogy bundabotrány miatt 3 csapatot is kizártak. A legtöbb gólt (16-ot) Földi Attila szerezte.

Az 1986/87-es csapat.

Az 1985/86-os szezont rögtön egy nagy csapással kezdte a gárda. Ugyan a SZEOL-t 3:0-ra legyőzték, de Földi Attilát a 61. percben le kellett cserélni, mert síp- és szárkapocscsont-törést szenvedett. Ezzel a sérüléssel konkrétan be is fejeződött a pályafutása. A csapat végül a 7. helyen végzett, ami azt jelentette, hogy Haász Sándor középcsapatot faragott a kiesés elől menekülő SBTC-ből.

A középpályán az a Lipták Zoltán játszott, akinek a fia jelenleg is aktív labdarúgó.

A következő, 86/87-es szezonra Haász Sándor Vácra távozott és magával vitte Gyimesi Attilát, de többen is távoztak a csapattól. A védelemből – Gyimesi Attila után – Juhász István is távozott, ő a frissen feljutott Egerhez csatlakozott, de többek között Jónás is továbbállt (Videotonhoz). Az Stécé ekkor Nógrád megyéből hozott el több játékost is. Például Mákos János Nagybátonyból került vissza a csapathoz és a pályafutása során összesen 132 mérkőzésen szerepelt a Stécében. Hat új játékos mutatkozott be a csapatba a szezon első negyedében. A télen Urbányi István a Honvédhoz igazolt.

Urbányi edzőként a Maldív szigeteket is megjárta.

A 87/88-as szezont is Toldi Miklóssal kezdték meg, de a játékos keret ezúttal is sokat változott. Ugyan visszatértek páran: Kiss Gyula, Simon Attila és Zimonyi Gábor, de olyan tapasztalt futballisták távoztak innen, mint Dékány Gábor, Forintos József, Kürtösi Ferenc, Talapa Tibor és Vincze Sándor. Az őszi szezont a csapat csak a 13. helyen fejezte be, ami annyit jelentett, hogy Toldi Miklóst Répás Béla váltotta kispadon, de az egykori játékos sem tudott lendíteni a csapaton. Olyannyira nem, hogy csak a 19. helyen zártak.

Ez automatikus kiesést jelentett volna, de az MLSZ ismét átszervezte a bajnokságot, így a Stécé osztályozóra kényszerült a Debreceni Kinizsi (Tornyi Balázs volt ekkor az edző) és a Gyöngyös (Bundzsák Dezső) társaságában. A Stécé végül utolsó lett, 1-1 győzelem és döntetlen, valamint a debreceni vereséggel, 1988 nyarán búcsúzni kényszerült a NB2-től. A klub fennállása óta először fordult elő, hogy a következő szezont nem az NB1, vagy NB2-ben kezdi meg.

Az egykor még szebb napokat is átélt Stécé pályája.

A klub így az NBIII Mátra csoportjába került, de továbbra is Répás Béla vezethette a csapatot. A cél egyértelműen az azonnali visszajutás lett volna, de a játékosállomány inkább gyengült, mint erősödött (de Juhász István visszatért Egerből). A szezon közben csatlakozott a gólerős Kölln Miklós is, de a Stécének két komoly riválisa is akadt – a Honvéd Köteles SE és a Salgótarjáni Síküveggyár. Utóbbiban ráadásul több egykori Stécé játékos is szerepelt (pl.: Babcsán József, Balga József és még voltak páran) és a vezetőedzőjük Szalay Miklós volt. Ebben a bajnokságban szerepelt a Salgótarjáni Kohász is, akikkel utoljára 1947 májusában meccseltek.

A Kohász, de főleg a Síküveggyár ellen mindig presztízs meccseket játszott a Stécé. 1989 áprilisában Szabó Géza (Moór Ede mellett már dolgozott a csapatnál, mint erőnléti edző) lett az új vezetőedző. A szezon során egyedül Kajli Zoltán volt az, aki egy meccset sem hagyott ki.

Jelmagyarázat: 11gy = győzelem 11-esek után.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK.