Borítékolható volt, hogy a nagy pénzszórásnak előbb-utóbb meglesz a böjtje, de a sikerek és az állandó BL szereplés miatt senki sem volt előrelátó. Fogalmazhatunk úgyis, hogy Demoklész kardja egyre jobban közeledett (első rész: KATT).

A 2003/04-es szezon jelentette a klub hattyúdalát. Az elmúlt évek sikerei még elvakították a klub dolgozóit és híveit, azonban Lendoiro elnökségének is megvolt a maga „különlegessége“. Mivel a sztároknak nem kevés volt a fizetésük és az átigazolási időszakokban csak szórta a pénzt a Depor (értékesíteni nem igazán szokott a klub), így borítékolható volt, hogy idővel ez nagyot fog ütni a klub számára.

Pedro Munitis írt alá a Depor-hoz. Lendoiro arca minden, csak nem vidám.

Az említett szezonra már nem költött sokat a klub és Makaay távozása (majdnem 20 millióért ment a Bayern München-hez) azt jelentette, hogy a spanyol klub kivételesen pozitívan zárta az átigazolási piacon. A csapat teljesítményén ekkor még nem látszódtak a gondok és egészen a BL elődöntőig meneteltek, de jött a José Mourinho által irányított FC Porto. Derlei büntetőjével végül a portugálok jutottak tovább (KATTINTS) és a brazil támadó győztes gólja nem csak a kiesést jelentette a Deportivo-nak, hanem azt is, hogy a klub ennél jobb eredményt már nem ér el BL-ben.

Derlei büntetője. Ennél tovább már nem jutott a Depor a BL-ben.

Mivel a 2003/04-es bajnokságban a 3. helyen végeztek, így a következő szezonban is várt rájuk a BL. A nyáron fiatalodott a gárda és csak Fabricio Coloccini-ért adtak ki pénzt (5 milliót az AC Milan-nak). Ekkor már olyan, 30 év feletti játékosok távoztak, mint Naybet, Amavisca, Djalminha és Roberto Acuna. Abreu-t végleg lepasszolták, mindössze 200 000€-ért (jó pár milliót bukva rajta), de az előző bajnokságban visszatért Jacques Songo’o és a körön kívülre került Fernando is a visszavonulás mellett döntött. A Depor csak szenvedett a BL-ben, olyannyira, hogy a Monaco, Liverpool és Olympiakos hármas ellen csupán 2 pontot tudott összekaparni. A bajnokságban a Real Madrid-ot sikerült oda-vissza legyőzniük, de a szezon során végig csak a középmezőnyben ingázott a klub. Végül csak a 9. helyen végzett a csapat, így lemaradtak a következő BL szezonról (ami miatt jelentős BL pénzektől esett el a gárda). A csalódást keltő szezon Irureta távozását is jelentette. Tulajdonképpen ettől a szezontól számítva indult meg a csapat lefelé!

Ez még a 2003/04-es csapat taktikája az AC Milan ellen.

A 2005/06-os szezont már Joaquin Caparrós-al kezdte meg a gárda. Ekkor már nyoma sem volt a nagy pénzszórásnak. A kiesett BL pénzek nagyon hiányoztak a klub kasszájából és várható volt, hogy a nagy nevek is idővel továbbállnak. Ekkor jelentette be visszavonulását a Mauro Silva – Fran kettős, de Pandiani is végleg elhagyta a klubot. Ugyan Albert Luque-ért 20 milliót adott a Newcastle United, de ez már nem vigasztalta a Depor-t, amely addigra már szép adósságba verte magát. Azon a nyáron ingyen, vagy kölcsönbe hoztak új játékosokat és az akadémiára is gyakrabban tekintettek. Persze kivétel most is volt, de a Javier Arizmendi-ért letett 2, és a Sebastián Taborda-ért adott 3 millió már aprónak számított az előző évek igazolásaihoz képest. A leépülés meg is látszott és a csapat csak a 8-ik helyen zárt, persze az Intertoto kupában eljutottak a döntőig, de a hazai 2:0-ás győzelmüket Marseille-ben sima, 5:1-es vereség követte.

Caparrós akkor érkezett, amikor a klub már lefelé tartott.

A következő szezon (2006/07) végén Caparrós is távozott. Nem elég, hogy csak a 13. helyen zártak, de akkor már Diego Tristán, David Yanez, Lionel Scaloni, Víctor Sánchez, José Francisco Molina és Romero is elhagyta a süllyedő hajót. A mester hiába költött 11 milliót abban a szezonban a csapat megerősítésére és hozott olyan neveket, mint Riki, Antonio Barragán, vagy Álvaro Arbeloa (fél év után le is lépett a Liverpool-hoz), az eredmények csak rosszabbak lettek. A Depor szép lassan középcsapattá degradálódott.

Lendoiro a kupákkal pózol. A sikernek ára volt és az adósságok csak gyűltek.

Caparrós helyére Miguel Ángel Lotina érkezett, aki 4 évet lehúzott a klubnál. Az utána érkező menedzserek messze nem ülhettek annyi ideig a kispadon, mint ő. A Lotina érában olyan játékosok érkeztek a klubhoz, mint Andrés Guardado (7 millióért), Omar Bravo, Filipe Luís és Ángel Lafita. Azért ha azt nézzük, a távozók oldaláról szép összegek jöttek be – Arizmendi és Filipe Luís 12-12 milliót ért a Depor-nak, Jorge Andrade-ért 10-et kaptak, de a Coloccini-Xisco páros-ért a Newcastle összesen 19 milliót adott (az angol klub összesen 39 millióval „támogatta“ a Depor-t).

Filipe Luis itt még Depor mezben küzdött.

Lotina Depor-os kalandjának végét a 2010/11-es szezon utolsó fordulója jelentette. Még az utolsó előtti fordulóban a Barcelona otthonában elért 0:0 azt jelentette, hogy a zárófordulót a még éppen bennmaradást érő 17. helyről várja a gárda. Nagy volt a tömörülés a tabella hátsófelében. A kiesőhelyen lévő Zaragoza 1 pontra volt a Depor-tól, ugyanakkor, ha a Depor győz az utolsó fordulóban, még a 12. helyet is elcsíphetik. Ekkor következett a dráma! A Zaragoza elhozta a 3 pontot a Levante otthonából, de a Depor kikapott hazai pályán a Valencia-tól (megint a Valencia volt a végzet, lásd.: Djukic büntetőjénél), így a galíciai klub búcsúzott a LaLigától. A Depor vesztét Aduriz 4. percben szerzett gólja és Soldado utolsó percben szerzett találata okozta (KATTINTS).

A kék-fehérek 2011-es kiesését (1991 után tértek vissza a másodosztályba) liftezés követte az első és a másodosztály között. Az éppen aktuális menedzserek egymásnak adogatták a stafétát. A 2000-ben érkezett Juan Carlos Valerón 2013-ig, az 1998-ban megszerzett Manuel Pablo 2016-ig szolgálta a Deport. Mindkét játékos jelenleg a Depor B csapatáért felel.

Valerón (balra) és Manuel Pablo.

Mint később kiderült, Lendoiro egy jó barátjától kölcsönöket vett fel és hiába szabta meg az elnök 1999-ben a fizetési plafont (állítólag 400 000€) , a kiesett BL pénzek és az elbukott BL elődöntő végül elindította a klubot a lejtőn. Lendoiro hitelezői végül utolérték őt, nevezetesen a spanyol államkincstár is. A Depor adóssága 160 millióra rúgott, ami a spanyol futballban rekordnak számított. A klub fennmaradása csak akkor volt lehetséges, ha Lendoiro lemond. Ezt 2013-ban meg is tette. A jelentésben ez állt a távozó elnökről: „Meggondolatlan és félrevezetett üzleti modellt folytatott.“ Az új elnöknek, Tino Fernandez-nek nem jutott más, mint gyors kölcsönt felvenni (45 milliót), amely meggátolta a Depor megszűnését. Tino öt év alatt az adósságok felét rendezte, de a rajongók az mellett már nem mentek el szó nélkül, hogy a regnáló elnök könnyedén váltogatta a csapat menedzserét.

Tino nem volt türelmes a menedzserekhez.

Öt év alatt Tino kilenc edzőt alkalmazott, abból hármat (Pepe Mel, Cristobal Parralo és Clarence Seedorf) a 2017/18-as szezonban, amelyen a Depor elbúcsúzott a LaLiga-tól. Fernandez elnökségét az jellemezte, hogy nem voltak elkötelezve egy projekt mellett és az edzők, elnökök, sportigazgatók mind-mind különböző elképzelésekkel irányították a gárdát. Fernandez-t végül 2019 májusában Francisco Zas követte, de ő sem maradt sokáig. A helyére érkező Fernando Vidal lehetővé tette az Abanca bank számára, hogy átvegyék a klubot, cserébe az adósságok és a részvények jelentős részét átvállalják. Ez napjainkban 78 % körüli részesedést jelent.

A 2019/20-as szezonban a koronavírus megjelent a futballban. Ekkor a Depor a kiesés elől menekült a másodosztályban. Olyan csapatok társaságában, mint a Numancia, a Racing Santander és a Ponferradina. A 42. fordulóban a klub a Fuenlabrada-t fogadta. A vendégeknél 6 játékos pozitív tesztet produkált a meccs előtti órákban, de a mérkőzést így is lejátszották, ami 2:1-es hazai sikert hozott. A végelszámolásnál azonban kiderült, hogy ez sem volt elég a bennmaradáshoz. Itt tart most a Depor.

Tabella: KATTINTS