A klub a nemzetközi porondról egészen a harmadosztályig süllyedt. Az írásért köszönet 'Albán bajnokság' oldalnak (KATTINTS). 

A KS Flamurtari Vlorë-t 1923. március 23-án alapították. A megalakuláskor a szervezet nem csak a labdarúgással foglalkozott, de ez volt a legnépszerűbb. Az első mérkőzést helyi diákok szervezték a Jeronim de Rada Shoqeria Sportive ellen, ami 2–2-es végeredménnyel ért véget. Eleinte több barátságos mérkőzést is játszottak albán, és más külföldi csapatok ellen. Az első fordulópont 1930 nyarán következett be, amikor a csapat részt vett az Albán Labdarúgó Szövetség megalapításában (1930. június. 6) és az első labdarúgó bajnokságon is.

Az első hivatalos mérkőzést a KS Skenderbeu Korcë ellen játszották, a győztes a fekete-piros csapat lett (2:0 a Vlore-nak), de a szezon végén, az utolsó helyen zártak. Komolyabb eredményekre egészen a negyvenes évekig kellett várni, amikor kétszer is (1946 és 1948) a bajnokság döntőéig meneteltek. A továbbiakban elhódították a Spartak kupát (1954-ben), majd 1960-ban az Albán döntőjébe is bejutottak, ahol a KS Dinamo Tirana 1–0-ra legyőzte a gárdát. A klub időközben több névváltoztatáson is átesett. A jelenlegi nevük zászlóvivőket jelent, ami az Albán Köztársaság 1912-es vlorai kikiáltásának állít emléket. A 80-as évekre változott meg a helyzet, amikor a gárda elindult felfelé.

Aranykor

A komolyabb építkezésnek köszönhetően a 84/85-ös szezonban kupagyőzelmet ünnepelhettek a városban, ez lett a klub első trófeája. Ennek megfelelően a nemzetközi kupákban is megmérettethette magát a csapat. A megmérettetés tiszavirág életű volt, ugyanis a Helsinki ellen oda vissza sikerült kikapni, ami a történet végét jelentette. A következő szezonban a második helyet sikerült megcsípni, ami ismét nemzetközi kupát érő helyezést jelentett a tengerpartiaknak.

Ez a kaland szintén nem tartott sokáig, de most a Helsinkinél egy jóval komolyabb ellenfél, az FC Barcelona állt a vlorai fiúk útjába. A gránátvörösök megszenvedtek a sikerért, ugyanis a barcelonai 0-0 után Vlorában 1-1-re végeztek a felek, így a továbbjutásnak, idegenben lőtt góllal, a katalánok örülhettek.

A 87/88-as szezonban ismét másodikak lettek a vörös feketék, de ekkor már a korábbiakból merítve már komolyabb nemzetközi rutinnal felvértezve futottak neki az UEFA Kupának. Az első körben a belgrádi Partizan várt rájuk, akik ellen 3-2-es, a következő fordulóban a Wismut Aue ellen 2-1-es összesítéssel sikerült továbbjutniuk. A 3. körben pedig a régi jó ismerős, a Likeker-rel és Zubizarretá-val felálló Barcelona várt rájuk. Az első meccsen Barcelonában 4-1-re nyertek a hazaiak. A visszavágó már csak formalitásnak tűnhetett, de nem a vloraiaknak.

A Curi mester vezette vloraiak így álltak fel: Arapi – Ruci, Çipi (C), Iljadhi, Taho, Kushta,Ruci, Ferko, Daullja, Memushi, Ziu. Ezzel szemben az Aragonés mester irányította katalánok: Zubizarreta – Miranda, Migueli, Manolo, Roberto, Moratalla (C), Carrasco, Schuster, Calderé, Lineker, Urbano összállításban várták a kezdő sípszót. A hazaiak nem adták könnyen magukat, és Kushta 16. percben szerzett góljával meg is nyerték a mérkőzést. A továbbjutás nem sikerült, de ezzel a sikerrel feltették magukat az európai futballtérképre.

Ezt követte egy 8. hely a bajnokságban, majd a 89/90-es szezonban a harmadik hely mellé a kupagyőzelem is összejött. A nemzetközi kupaszereplésnek azonban az Olimpiakosz 1-5-ös összesítéssel vetett véget az első körben. Az aranykorra az 1990/91-es szezonig kellett várni. A vörösök magabiztosan nyerték meg a bajnokságot a 6 ponttal a Partizani előtt. A befektetett munka meghozta gyümölcsét. Ebben az évben dőlt be a kommunizmus utolsó bástyáját képviselő Albánia, mint pártállam. Szabad lett az utazás, így nemcsak Vlorából, hanem az ország minden pontjáról a jobb, de még a rosszabb játékosok is külföldön igyekeztek megélhetést találni. A klub persze nem tudta pótolni a kiesőket, és bár emelt fővel búcsúztak a Göteborg ellen a BEK-ből, nagyon úgy látszott, nem lesz visszaút a lejtőről.

Aki korábban olvasta a Lushnjai írást, tudhatja, hogy a 94-97 közötti időszak a piramisjátékok jegyében telt (Kattints). Ennek megfelelően nagyobb pénzeket sikerült pumpálni egy-egy csapatba. Így járt a Flamurtari is. Ennek is köszönhetően megindultak felfelé, és a 3. helyet sikerült megcsípniük. Ezt követően két 4. hely lett a jutalmuk, illetve egy kupagyőzelem. A zivataros 96/97-es szezonban 17 kör után vezették a bajnokságot. Ekkor tört ki a polgárháború a bedőlt piramisjátékok miatt. Végül az első ligában szereplő 18 csapatot helyezések alapján 3-szor 6-os csoportokra osztották, és körmeccset játszatva velük a Tiranát hozták ki bajnoknak. Ettől kezdve valami megtörhetett Vlorában.

Az utolsó fordulóban 4 pontot levontak a Flamurtati-tól a szurkolói rendbontások miatt.

Fellángolások, majd elsüllyedés

Ezt követően a gárda élete a kiesés elkerüléséről szólt, mígnem 2003/04-es szezonban már nem volt menekvés. Persze az sem könnyített a dolgokon, hogy a legjobb játékosaikat vagy valamelyik fővárosi óriás happolta el, vagy egyenesen külföld irányába indultak. Például Geri Cipi, aki a Frankfurtból lehet ismerős, vagy Ervin Fakaj, aki a Toledo érintésével kezdett bele németországi karrierjébe. Hasonlóan tett Devis Mukaj, aki Tirana érintésével került az akkoriban jól szereplő Varteks Varazdin gárdájába. Nyilván nem könnyű ilyen játékosokat pótolni, pénz nélkül meg még nehezebb. Azokban az időkben meg mindenhol volt pénz Vlorában, a futballstadionokat kivéve.

Két másodosztályban töltött év után a 2006/07 szezonban sikerült kivívni a bennmaradást az élvonalban. A csapat továbbra is csak epizódszerepet játszott a bajnokságban. Bár összejött egy kupagyőzelem, meg egy gyors kiesés a Morherwell és 2011-ben, az akkor egyeduralkodóvá váló Skenderbeu mögött egy második hely, majd a Honvéd elleni UEFA kupa búcsú, ettől kezdve megint középcsapat státuszba süllyedt a klub. 2013-ban a klub viszont csődközeli állapotba került. A csapat legjobb játékosai távoznak.

Elsőként a csatár, Migen Memelli (A Korca mostani edzője) jelentette be távozását a tengerparti klubtól. Memelli ezt írja Facebook-oldalán:

„Szomorúan távozom Vlorából, a városból, amelyet imádok, és ahol sok ember barátságára találtam. Én személy szerint megértő ember vagyok, és nem hibáztatok senkit a kialakult helyzetért. Mindig a szívemben lesztek, és soha nem felejtelek el titeket.”

A profi keretet az ifjúsági csapat játékosaival töltötték fel. A Flamurtari csődje az új szezonra nézve is rossz előjel volt, ugyanis jelentősen csökkent a szezonbeli rangadók száma. A Flamurtari célja ebben a szezonban a túlélés a Superior kategóriában. Végül sikerült megmaradni a középcsapat státuszban, az anyagi helyzet nem akart javulni. Mígnem 2014-ben feltűnt a színen Sinan Idrizi.

Sinan Idrizi

Emberünk nem tisztázott módon, török import cuccokkal gazdagodott meg (állítása szerint). A klubot nem vette meg, csak támogatói szerződéssel lett klubigazgató. Idrizi feltűnésével a Messiást látták jönni Vlorában, ahol a régi rendszer sikereinek visszatértét várták, viszont csak a gondok szaporodtak, de a pénz nem. Illetve nem egészen úgy, ahogy ő tervezte.

2015-ben új klubcímert is terveztetett, ami nem hozott osztatlan sikert, és a tulajdonos, az önkormányzat is ágált ellene, de végül ez lett a klub új logója. Tulajdonképpen a dolgok mozgatórugója az, hogy a befektető nem csak befektetni akart, hanem meg is akarta venni a klubot, amit a vlorai önkormányzat csak bizonyos feltételek mellett lett volna hajlandó átadni (tartozások átvállalása).

Így továbbra sem sikerült kilábalni a középcsapat státuszból. Mindeközben Idrizi ellen vagyonosodási vizsgálatok is zajlanak/zajlottak, például, hogy is lett társtulajdonosa az Air Albania stadionnak. Ahogy ilyenkor illik a csapat körüli kifizetések azon nyomban abba is maradtak, így a játékosok fejvesztve menekültek. Az utolsó első osztályú szezonban (2019/2020) 15 ponttal sikerült kipottyanni. Ez talán rekord is lehetne, de a Luftetari ezt is alul tudta múlni 14 ponttal. Hogy világos legyen mennyire gyenge teljesítmény ez, az eggyel előrébb végző, osztályozót megcsípő Shkodra 46 pontot szerzett.

A szezon közben 4 edző fordult meg a Flamurtari-nál, mindhiába

Idrizi ellen tovább folytak a vizsgálatok, a klub pedig még mélyebbre süllyedt, ugyanis a soron következő másodosztályú szezonban éppen bent maradtak volna. De ez persze nem ilyen egyszerű, ugyanis az Luftetari visszalépett a bajnokságtól, hogy harmadosztályú akadémiaként folytassa. Így tett a nagyon régóta a kiesésért mindent megmozgató Elbasani is. Illetve a Vlora financiális gondok miatt nem vállalta a másodosztályt. Ennek köszönhetően a piros-fekete alakulat pár év alatt a nemzetközi porondról a harmadosztályba zuhant.

Természetesen a játékosok feljelentették az egyesületet a ki nem fizetett szerződések miatt. Ennek megfelelően a klubot a FIFA kizárta az átigazolásokból. A mostani szezon első percéig így is állt a dolog. A huzavona Sinan meg az önkormányzat között van. A klubnak ugyanis milliós adósságai vannak, amit Idrizi nem akar átvállalni, az önkormányzat meg nem akar kifizetni. Így patthelyzet alakult ki. Ennek megoldására egészen az első fordulóig kellett várni, amikor a Flamurtari halasztást kért, mondván, 4 játékosuk covidos. A szövetség megadta nekik a későbbi játék lehetőségét.

Eközben pénzügyi garanciákat felmutatva a klubot a FIFA engedélyével ismét igazolhatott.

Illetve Idrizi saját zsebből kitolta a klub tartozását 17500 eurót Adis Nurkovic-nak (a csapat egykori kapusa volt). Mindeközben persze zajlott a csapat megerősítése, így fű alatt, a FIFA engedélyre várva aláírt Aladin Sallaku (Torpedo Kutaiszi), Ditmar Bicaj (Skenderbeu), Lejdi Liçaj (klub nélkül), Behar Ramadani (KF Drenica) és Denis Pjeshka (Teuta) Olsi Gocaj (klub nélkül), Alked Celhaka (Egnatia), Índio Oliveira (Oriku). Néhányan korábban már erősítették a tengerpartiakat.

Mindeddig úgy néz ki, az igazolások bejöttek, tekintettel arra, hogy a harmadosztályt magabiztosan vezetik, a legtöbb gólt lőve, és a legkevesebbet kapva. Kijelenthető a vloraiaknál, csak úgy mint a fent említett Partizaninál a harmadik liga megtisztulást hoz. A jelenlegi tervek szerint a város privatizálná a csapatot, Idrizi meg is venné. Így aztán nem csak szponzorként, hanem tulajdonosként tudna tenni a klubért. Hogy mire jutnak a dolgok az egyelőre a jövő zenéje.

A legutóbbi bajnoki kezdője

Kiváltképp, mert a Flamurtarinak világos elképzelései vannak a feltámadásról. A nyáron érkezett játékosok hosszú távú, 3 évre szóló szerződéseket írtak alá. A klub célja ezen időszak alatt az elitbe kerülni. A jelenlegi csapat költségein túl a Flamurtari korábbi játékosoknak, edzőknek és harmadik feleknek is törleszt. A kifizetések eddig meghaladták az 1 millió eurót. Ez az összeg tartalmazza a szállodákat, éttermeket vagy benzinkutakat is, amelyek szolgáltatásait a klub használta.

Tehát, a jelenlegi helyzet, egyelőre inkább csak rosszul néz ki, de feltámadóban van a futball a kéttengeri városban.

Tabella: KATTINTS