A Recreativo Huelva 2006-ban története során harmadszor is feljutott az élvonalban, ahol újoncként nemcsak, hogy a nyolcadik helyen végzett, de bravúr győzelmeket is képes volt aratni.

A futball a 19. század utolsó harmadában jelent meg Spanyolországban, hála a Nagy-Británniából érkezett bevándorlóknak, akik az ipari forradalom miatt érkeztek az országba. Különösen a legszegényebb rétegekben kezdett népszerűvé válni a sport. 1889. december 18-án, két skót doktor, Alexander Mackay és Robert Russell Ross, a Rio Tinto melletti bányában dolgoztak. Ők ketten és további 5 ember úgy döntöttek, hogy klubot alapítanak azzal a céllal, hogy fitten tartsák magukat és kollégáikat, miközben a vasútvonalakat húzták fel. Gyakorlatilag egyébként a Rio Tinto Foot-Ball Club volt az első Spanyolországi klub, de az 1878-ban alapított – szintén Huelva tartományában – csapat pár év után megszűnt, ami azt jelentette, hogy a Recreativo a legrégebbi, még létező együttes az országban. Érdekesség, hogy a további 5 tagból csak kettő volt spanyol, de mindketten Nagy-Britanniában tanultak, így kiválóan beszéltek angolul.

Habár Alexander Mackay volt a klub létrehozásának alapvető vezetője, első elnöknek végül a szintén skót származású Charles Adam mérnök lett, aki a Huelva Gas Company igazgatója volt és ő volt a csoport legidősebb tagja, illetve annak a földnek a tulajdonosa, ahol az akkori játékokat játszották. Ezt a pozíciót aztán az év december 23-án jóvá is hagyták és a klub további négy taggal bővült. Mackay-t ekkor csak a klub első igazgatótanácsának tagjává nevezték ki.

Az első mérkőzésre néhány nappal később sor is került, a város kikötőjében lévő brit tengerészek egy csoportja ellen (annyit tudni, hogy 3:2 lett a meccs). Március 8-án, a szintén skót alapítású Sevilla FC ellen meccseltek, ami az első hivatalos mérkőzésük is lett - a Sevilla Spanyolország második legrégebbi klubja, egy hónappal a Huelva után jött létre. Az akkori kezdő tizenegyben olyan (skót) nevek szerepeltek, mint Daniels, Kirk, Yates, Smith, Alcock, Wakelin, Curtis és Gibbon. A mérkőzést a piros-fehér csapat nyerte 2:0-ra.

Az első mérkőzésről szóló emlék. Forrás: sevillafc.es

A következő néhány évben is meghívásos meccseken vettek részt, a Spanyolországban dolgozó, vagy éppen ott kikötő britek csoportjaival, de közben új spanyol klubok is létrejöttek, ahogy a futballmánia kezdett végigsöpörni az országon. Ennek következtében később helyi versenyek alakultak ki Andalúzia területén, és a Huelva a századforduló előtt számos kupát bezsebelt. De nem csak a Recreativo az egyetlen brit kapcsolatú klub a spanyol futballban. A skótok és az angolok több kisebb csapatokat alapítottak a későbbiekben, de például a Barcelona esetében a brit Witty család segített az alapításba. Természetesen néhány skót még a katalán csapatban is szerepelt (George Pattullo neve ismertebb abból a korból).

Az első hivatalos stadionjuk, a Recreativo Velódrome-ot 1892-ben adták át, míg nem az 1950-es években felváltotta a Colombino Stadion, majd a Nuevo Comobino stadion.

Az évtizedek során a Huelva főleg a másod- és harmadosztályban szerepelt. Először az 1978/79-es szezonban jutottak fel az élvonalba, de akkor utolsóként ki is estek onnan. A következő elsőosztályú mérkőzésükig 2002 nyaráig kellett várniuk. De ekkor is csak 1 szezont bírtak fent maradni. Azonban a kupában meneteltek és az elődöntőig eljutva, mindig csak 1 góllal bizonyultak összesítve jobbnak az adott ellenfelüknél. Az elődöntőben az Osasuna-t 4:2-vel búcsúztatták, de a döntőben a Mallorca már túl nagy falatnak bizonyult, főleg a Samuel Eto’o – Walter Pandiani támadó kettőssel az élen.

Három év és szinte egy teljesen új keret kellett ahhoz, hogy ismét visszajussanak. A 2002/03-as csapatból addigra már csak a középhátvéd Juan Merino, és a középpályán szereplő Emilio Viqueira maradtak hírmondónak. A gárda élén, a napjainkban is spanyol élvonalbeli edzőnek számító Marcelino García Toral állt, akinek elég volt 1 szezon ahhoz, hogy visszajuttassa a csapatot. Ekkor érkezett a csapathoz a fiatal Santi Cazorla és kölcsönvették a Liverpool-tól Florent Sinama Pongolle-t is. A klubnak mindössze 15 millió eurója volt a csapat megerősítésére, de így is a 8. helyen zártak, 54 ponttal, ami máig klubrekordot jelent.

Sinama-Pongolle 12 góllal simán a csapat házigólkirálya lett, és a szezon során több skalpokat is begyűjtöttek: hazai pályán legyőzték a Betis-t, az Atlético Madrid-ot és a Valencia-t. Oda-vissza megverték a Villareal-t (a sors irónijára, hogy a Villareal-tól megvett Santi idegenben győztes gólt szerzett ex-klubja ellen), de idegenben elhozták a 3 pontot a Real Madrid otthonából, aminek köszönhetően másnap a címlapokra kerültek. Gyakorlatilag ez volt a csúcs és innen indult meg lefelé a Recreativo.

A következő szezonra Marcelino lemondott és egykori klubjához, a Racing Santander-hez ment. Sinama-Pongolle klubrekordot jelentő (máig rekord) 4 millióért lett véglegesítve, de ekkor érkezett, az akkor már Portugál válogatott Carlos Martins. A csapat élére Víctor Munoz került, aki csak február elejéig maradhatott. Helyét a klub egykori nevelése, Manuel Zambrano vette el, akivel eléggé hullámzóan szerepeltek. A Barcelona-t ugyan hazai pályán 2:2-re megfogták, de a  Mallorca otthonában 7:1-es vereségbe szaladtak bele. Végül mindössze két ponton múlott, hogy ne búcsúzzanak az elsőosztálytól. Sinama-Pongolle 10, Carlos Martins pedig 7 góllal zárta a szezont.

A 2008/09-es szezonra már nem maradt a csapattal a Sinama-Martins kettős. Előbbit, klubrekordot jelentő 10 millióért az Atlético Madrid, utóbbit 2,4 millióért a Benfica vitte el. Ekkor érkezett a csapathoz a 2.75 millióért vett Adrian Colunga, aki 9 góllal és 4 gólpasszal zárta a 08/09-es bajnokságot. Abban a bajnoki évadban hiába szerzett 10 gólt Javier Camunas és hiába menesztették már a 6. forduló után Zambrano-t, és nevezték ki Lucas Alcaraz-t, a Recreativo végül mindössze 33 ponttal, az utolsó helyen zárt és búcsúzhatott az élvonaltól. A végére annyira szétestek a kék-fehérek, hogy az utolsó 15 meccsükből csupán egyet tudtak megnyerni.

Pongolle távozott. Ekkor indult meg a lejtőn a támadó karrierje. Na meg a klubbé is..

A kiesést követően a visszajutás volt cél 2009 nyarán, és a klub ekkor kezdett túlköltekezni, ami egyenes út volt az adósságokhoz. A visszajutás érdekében többet költött a klub, mint amennyit megengedhetett magának. Idővel több szponzor is kihátrált a csapat mögül. Az eredmények annyira nem jöttek, hogy a visszajutás helyet csak a középmezőnyben végeztek és közelebb voltak a kiesőzónához, mint a feljutó pozícióhoz. A következő szezonok szintén a középmezőnyről szóltak. Gyakorlatilag ez volt a realitás a klub számára.

Bár a 2013/14-es szezonban a nyolcadik helyen végeztek, ami pont nem ért Play-Off-ot, de a rákövetkező, 14/15-ös bajnoki évadban már a kiesés is elérte a gárdát. Nem csak a klub körül, de a városban is gondok voltak: a szurkolók tiltakoztak, a városban pedig nagy volt a munkanélküliség és a fő vegyipari vállaltok üzemeit is kezdték elhagyni az ott dolgozók. Ekkora már a megszűnés lehetősége is ott lógott a klub nyakán, végül 2021 májusában, mikor a kiesés ellen menekültek, a kiesési osztályozót is elszúrták, és mivel a spanyol bajnokságot ekkor átszervezték, így ennek köszönhetően egyből két osztályt ugrottak le – történelmük során először.

A 2021/22-es bajnokságban bajnokként jutottak fel a negyedosztályba, 10 ponttal megelőzve a második helyen végző CD Utrera-t.

Az ötödik vonalba került gárda két év alatt rögtön két osztályt is ugrott és 2023 nyarától már a harmadik vonalra hangolódhattak, de ott mindössze két évig bírtak bennmaradni. A mostani szezonban a negyedik vonal negyedik csoportjában szerepelnek. Ebben a csoportban az egykor szebb napokat is átélt Xerez CD is szerepel.

Tabella: KATTINTS