Az US Boulogne a történelme során csak kétszer jutott fel az élvonalba. Mindkét esetben csupán átszállójegyet tudtak csak váltani, ráadásul utóbbi kiesésüket követően ráültek arra a bizonyos csúszdára. Most azonban nagyon úgy tűnik, hogy egy újabb lépést tesznek lefelé.

A gárdát eredetileg 1898 decemberében alapította egy helyi fiatal sportoló. Kezdetben az atlétikai eseményekre koncentráltak a klubnál, de labdarúgócsapatot is létrehoztak, azzal a céllal, hogy a téli hónapokra is biztosítva legyenek a sportversenyekre. 1924-re már odajutott a labdarúgó osztály, hogy az Északi Bajnokságba szerepelhessen. 1929-ben, a Francia kupában (Coupe de France) egészen a negyeddöntőig, az 1936/37-es szezonban pedig az elődöntőig meneteltek, de utóbbi esetében a Sochaux 6:0-al nem csak, hogy kiütötte a csapatot, de végül a döntőt is behúzta.

Még 1919-ben létrejött a Francia Labdarúgó Szövetség, a Boulogne pedig – az immáron FLSZ égisze alatt működő ligarendszerben – 1939-ben elérte az élvonalat, de ekkor a világháború miatt az elsőosztályt egy-egy Északi és Déli csoport alkotta. A csapat értelemszerűen az Északi csoportba indulhatott el, de a bajnokság végén csak az utolsó helyen tudtak befutni.

1959-től már a másodosztályban szerepeltek, ahol 1978-ig tartották magukat, de ezt követően négy év alatt háromszor is kiestek, azonban a negyedik kiesésüket követően egyből vissza is léptek eggyel. A felemelkedésre egészen a 2000-es évekig várniuk kellett. Érdekesség: 2000 nyarán került fel a felnőtt csapathoz a klubnevelés, Franck Ribéry, aki két évig szerepelt itt.

A 2004/05-ös szezonban a gárda épp a negyedosztályban szerepelt, amikor a francia Philippe Montanier-t ültették le a kispadra. Az egykori kapus 2000-ben fejezte be a játékos pályafutását, majd ezt követően Robert Nouzaret (2020-ban vonult vissza) munkáját segítette a Toulose, az SC Bastia és az Elefántcsontparti válogatottnál. Utóbbinál rövid ideig Henri Michel (1947.10.29-2018.04.24) asszisztens edzője is lehetett. Innen vezetett az útja a piros-feketékhez. Ekkor csatlakozott a csapathoz a csatárként bevethető Jawad El Hajri, aki itt élte pályafutásának legjobb időszakát.

Jawad 21 gólt vállalt abban, hogy a Montanier-féle csapat elsőre elhódítsa a bajnoki címet, és feljusson a harmadosztályba. A következő szezonban az ötödik helyen végeztek a harmadik vonalban, de El Hajri ekkor már 23 góllal zárta a szezont. A bajnokság végén – 2006 nyarán – a másodosztályban szereplő Stade Brestois elvitte a támadót. Abban az évben a csatár a Marokkói válogatottban is bemutatkozhatott. 2006. június 4-én, barátságos meccsen léphetett pályára Kolumbia ellen az utolsó 20 percben. Ezt követően többet nem lett behívva, de érdekes belegondolni, hogy a Katari VB meglepetés csapatában akkortájt még a francia másodosztályból is hívtak be játékost. Ekkor lépett elő a még 2005-ben megszerzett Grégory Thil.

Ugyan Thil a 2005/06-os szezonban csupán 10 gólt tudott szerezni Jawad árnyékába, de a támadó távozása után ő lépett elő az elsőszámú gólfelelősnek és a 2006/07-es szezonban 32 gólt szerezve egészen a második helyig segítette a csapatát, ami egy újabb feljutást jelentett. A csatár a következő két szezonban is szállította a gólokat, és 2009 nyarán a Boulogne a dobogó legalsó fokán végzett a másodosztályba, ami újabb feljutást jelentett – ezúttal az elsőosztályba. Ekkor érkezett a csapathoz a zimbabwei válogatott középpályás, Ovidy Karuru, aki három évig erősítette a piros-feketéket. De erre a szezonra jött még az egykori francia válogatott támadó, Daniel Moreira is.

Ezen a nyáron dobbantott Montanier, aki hároméves szerződést írt alá a szintén élvonalbeli Valenciennes-nél, és első szezonjában a 10. helyig repítette a gárdát, ami a csapat legjobb helyezése volt az 1979/80-as szezon óta. Ez azonban nem vigasztalta ex-klubját. A Nantes ifiedzője, Laurent Guyot vette át a stafétát, de ő vele egyből kiestek (Thil csupán 4 gólt tudott szerezni) és az edzőtől el is köszönt a vezetőség, aki később, 2019 és 2021 között újra a gárda élére került.

A második vonalra Michel Estevan került a kispadra (vele az Avignon Arles írásban már találkozhattunk), de vele csak a nyolcadik helyen tudtak végezni. A szezon végén Thil a Ligue1-ben szereplő Dijon-hoz ment, hogy újra bebizonyíthassa, nem elsőosztályú csatár. 2015-ben, három szezon erejéig vissza is tért a piros-feketékhez, akik akkor már a harmadosztályban szerepeltek. Még a 2011/12-es szezonban Estevan lapátra került, de hiába az edzőcsere, a gárda csak az utolsó előtti lett, és kiestek a második vonalból. Ezen a tavasszal kölcsönvették a későbbi Premier ligás csatárt, Diafra Sakho-t, aki nem tudott segíteni, és mindössze 7 meccsen lépett pályára a klub színeiben.

Messze a bennmaradástól

Érdekesség: a 2012/13-as szezonban került fel a nagycsapathoz a klubnevelés, N’Golo Kanté, akit a szezon végén a Caen leszerződtetett. Közben az egyre gyengébben szereplő gárdának egyre kevesebb pénze is lett. Végül 2022 nyarán a harmadosztályból is búcsúzniuk kellett.

Tabella: KATTINTS